Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
Emlékezzünk
parkerdőt birtokba venni. Ebben a támadásban nagy volt a veszteségünk halottakban és sebesültekben egyaránt. Itt halt hősi halált második századparancsnokom, Ajtay Ferenc főhadnagy is. Ekkor, a harc közben, nekem kellett átvennem a század parancsnokságát. A következő napokban a szovjetek ellentámadásokkal próbálkoztak. A kéthelyi vasútállomás — a szovjetek heves támadásai ellenére — a birtokunkban maradt. December 18-án a Hunyadi-kastély és Sári puszta ellen nagyerejű ellentámadást hajtottak végre a szovjetek, a légierő támogatásával. A szovjeteknek sikerült egy rövid időre Sári-pusztát birtokba venni, de Kiss Zoltán százados zászlóaljparancsnok — tartalékát bevetve — a szovjeteket viszszavonulásra kényszerítette. December 21 -én az ejtőernyős harccsoportot kivonták a harcból és 23-án Keszthelyen bevagonírozva, vasúti szállítással Ógyallára szállították. Eddig a kivonatosan ismertetett had- Kéthely, 1992. április 25. Ejtőernyős hősi halottak kopjafa-avatása és sírbeszententelése. történeti krónika, melyhez kapcsolódik a Megemlékező beszédet mond Marosújvári Géza volt századparancsnok, aki résztvett a mai kegyeletes megemlékezésünk. harcokban. (Fehér Endre gyűjteményéből.) Kéthely község kulcsszerepet töltött be a harcok ideje alatt és ezért nem mulaszthatom el, hogy most és itt köszönettel emlékezzem meg Kéthely község polgárairól, akik a harcok ideje alatt életük és biztonságuk kockáztatásával segítséget nyújtottak nekünk. Sajnálatos, hogy ez a megemlékezés csak most, közel 50 évvel az események után, vált lehetővé. A második világháborút követő évek, évtizedek önkénye, sajátos ideológiája, a megfélemlítés ezer eszközével és lelki terrorjával élve, nem tűrte el az igazságot és neves hadtörténészeink egyike-másika a "hősi halott" fogalmán rágódva, kétségbe vonta annak örök igazságát. Ezért fordulhatott elő a szinte példátlan mulasztás, hogy hősi halottaink nyugvóhelyei — kevés kivétellel — a temetők szégyenei voltak, és hősi halottaink tízezreiről még ma sem tudunk pontos adatokat. A magyar nép azonban magába fordulva a lelkében őrizte és ápolta a hősi halottaink iránti tiszteletet, mint a szunnyadó parazsat. Egy ilyen szunnyadó parázs lobbant ma lángra itt Kéthelyen, melynek temetőjében 51 hősi halott bajtársunk alussza örök álmát ma már — hála Istennek — szabad földben, a Magyar Hadsereg ejtőernyős katonáinak elismerésre méltó munkájával rendbehozott sírokban. Köszönet érte Fiuk ! A kopjafák állításáért és a kegyeletes megemlékezés megrendezéséért — bajtársaaim nevében is — hálás köszönetemet fejezem ki a Kéthelyi Önkormányzatnak, a Pápai és Marcali Helyőrségparancsnokságnak és "A második világháború Tolna megyei halottaiért" alapítvány kuratóriumának. Zoltán százados volt. Sajnos, már egyikük sincs az élők sorában. vitéz Szügyi Zoltán vezérőrnagyot, mint háborús bűnöst, a háború után életfogytiglanra ítélték, majd 1957-ben szabadlábra helyezték és mint segédmunkás húnyt el 1967. november 23-án. Tassonyi Edömér őrnagy Kanadában húnyt el 1982-ben. Kiss Zoltán századost 1952. április 10-én az önkényuralom kivégeztette. Az 1/1 ejtőernyős zászlóaljat, az ezredközvetlen egységekkel megerősítve, 1944. december 7-én autóbuszkaravánnal szállították Keszthelyre, majd Balatonszentgyörgyre. Az ejtőernyős harccsoport parancsnoka Tassonyi Edömér őrnagy volt. A készenléti állásokban lévő szovjet erők ellen 1944. december 8-án hajnalban indult meg támadásunk. Az ejtőernyős harccsoport Hollád és Kéthely közöd, a támadásban résztvevő német csapatok déli, jobb szárnyán támadott. Két napig tartó igen kemény harcokban december 9-ig visszafoglaltuk Balatonmáriát, Balatonkeresztúrt és Balatonújlakot. Kéthelyi az ejtőernyős harccsoport foglalta vissza német rohamlövegek támogatásával. Századparancsnokunk — Juhász Andor főhadnagy — ezekben a harcokban sebesült meg, majd néhány nap múlva a keszthelyi kórházban sérülésébe belehalt. A századparancsnokságot Ajtay Ferenc főhadnagy vette át; én akkor az első szakasz parancsnoka voltam. A szovjet erők a kéthelyi Hunyadi-kastély körüli parkerdőbe vonultak vissza és ellentámadásra készültek. 1944. december 13-án a reggeli órákban támadtuk meg a parkerdőben gyülekező kb. ezrednyi szovjet erőt, melynek feladata Kéthely visszaszerzése lett volna. Jól emlékszem erre a támadásra — borongás, mérsékelten hideg decemberi reggel volt, amikor századunk, a 2. ejtőernyős lövészszázad, Ajtay Feme főhadnagy vezetésével egy nyílt szántáson át rohamozott a parkerdő felé, ahol igen heves harc alakult ki, mert a szovjetek szívósan védték a kastélyt és az erdőben kiépített állásaikat. A később érkező német rohamlövegek támogatásával végre sikerült a szívós ellenállást megtörni és a kastélyt, valamint a Marosújvári Géza 25 Marosújvári bajtársunk beszéde után az ünnepség végétért. A kéthelyi harcok részletes leírását olvasóink megtalálhatják a MSZ 1984-es számának 73-ik oldalán "A megerősített I. zászlóalj harcai Kéthelyen" címmel, Tassonyi Edömér bajtársunk tollából. Fehér Endre
