Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
dr. Nagy Domokos Imre: Elfelejtett repülő hősök emlékezete
Bevezetés Ama szerencsések közé tartozom, akiknek háborút járt ismerősei meglehetősen sokat meséltek élményeikről. Egy fogékony kamasz számára ez — gondolom egyértelmű — meghatározó jelentőségű. Ráadásul a legsötétebb ötvenes években egyik karácsonyi ajándékom "A mi hőseink" című első világháborús sorozat egyik kötete volt, melyben kiemelkedő haditetteket ismertettek. Ugyanekkortájt került először kezembe vitéz Somogyvárí Gyula: "Virágzik a mandula" c. regénye, majd nem sokkal rá vitéz Hefty Frigyes : "Repülők előre !" c. könyve is. így azt hiszem érthető, hogy "von Haus aus” meglevő történelmi érdeklődésemben egyre nagyobb szerepet kapott az első világháború. Hamarosan azonban a két utóbbi — akkoriban valóban "életveszélyes" könyv a család (ma már azt mondom : nem indokolatlanul) aggódó hölgytagjainak jóvoltából eltűnt, s a Heftykönyvet azóta sem sikerült újra megszereznem. Diplomám megszerzése után 1963/64-ben mintegy tizenegy hónapig a Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa voltam. Ez jó alkalom lett volna a komolyabb munka elkezdéséhez, azonban nemsokára rájöttem, hogy : — amivel foglalkoznom kellene : ahhoz nem értek; — amihez viszont értek és kedvem is lenne hozzá : azt nem csinálhatom; — és különben is ; ha írnék valamit XX. századi témáról : választhatnék a megjelenés és az önbecsülés között. így aztán hamarosan (amíg békésen lehetett) munkahelyet változtattam és történész-kutatóként is más témákkal kezdtem foglalkozni. Az erdészeti- vadászati- és természetvédelemtörténeti kutatásokban egész szép eredményeket értem el, publikációim száma meghaladja a százat. A hadtörténelem megmaradt a reménytelen szerelem és a véletlen adatgyűjtés szintjén. Mígnem elérkezett 1990, amikoris érdemessé vált komolyan foglalkoznom a témával. Részben, mert egy csomó anyag végre hozzáférhetővé vált, részben pedig, mert lelkiismeretem szerint írhatok. Ekkor szűkítettem le témámat az első világháborús magyar és magyarországi hadirepülők történetének kutatására. Időhatárnak azonban 1910-et és 1920-at választottam. 1910 a magyar repülésügy hivatalos kezdő éve. A Monarchia hadvezetése is ekkor figyelt fel a repülőgépekre, mint katonai eszközökre. (1) A magyar katonai repülés első időszakát pedig a trianoni béke zárta le igen kegyetlenül, 1920. június 4-én. Az 1918. november 1-e utáni időszakot (1920-ig) már ezelőtt is az első világháborús időszakhoz számították. Bocsor Elemér a harmincas évek végén a Légierő Parancsnokság megbízásából a teljességre törekedve összegyűjtötte az első világháború magyar repülő hősi halottainak neveit, s adatgyűjtését természetszerűleg kiterjesztette 1919-re is. (2) Ujváry László pedig úgy számolta össze kilenc légigyőzelmét (a hivatalosan elismert öt helyett), hogy magától értetődően beleszámolta az 1919 nyarán aratottakat is. (3) Hiszen repülőink is azt csinálták, mint katonáink közül jónéhányan : ott és úgy védték a hazát, ahol, amikor és ahogy lehetett. Megérne egy külön tanulmányt az 1919-es front és hátország szétválasztása ... Az időhatárok megállapításánál nehezebb feladat volt eldönteni, hogy egy bizonyos körön túl még kikre terjedjen ki az anyaggyűjtés. Nem lehet vita abban az esetben, ha valamilyen módon egyértelműen kifejezésre jutott az illető magyarsága, illetve Magyarországhoz való tartozása. Tehát 1918. november 1-e után Magyarországon, vagy Magyarországért tevékenykedett, bármilyen rövid ideig is; anyaalakulata magyar királyi honvéd alakulat volt; pilótavizsgáját a Magyar Aero Szövetség vizsgabizottsága előtt tette le; másutt vizsgázott, de neve szerepel a "Magyarország nemzetközileg elismert pilótái" c. névjegyzékben. (Sajnos a vizsgázottak névsorát csak a 292-es számig tették közzé, holott 1918. november 1-ig 372 fő tett sikeres vizsgát a magyar bizottság előtt. (4) A névjegyzéket pedig utoljára 1917- ben jelenítették meg, lezárva 1916. december 31-ével. (5) így is érdekes tudni, hogy olyan jeles repülők, mint felsenbrunni Fontaine Henrik, Kahlen Erik, Zeidner Oszkár, Mayterth Mihály, Schiavon Aurél, Suput Belizár, Cioll Emil, Ziegler Jenő és Lévák Ede (Edward) egyértelműen ide tartozik. — Ugyancsak természetes azok bevétele, akiknek születési, vagy illetőségi helye a szűkebb Magyarország területén volt. Itt némi fenntartásra ad okot, hogy a császári és királyi hadsereg hivatásos tisztjeit össze-vissza helyezgették a Monarchia területén. — Bizonyító erejűnek vettem tartalékos- és sorállományúak esetében, ha eredetileg a közös hadsereg magyarországi kiegészítésű alakulataihoz tartoztak, különös tekintettel a merev területi alapokon nyugvó kiegészítési rendszerre. (De a hiradó-, vagy vasúti ezred esetében ez már nem volt igaz !) Más esetben valószínűsített: — az egyértelműen magyar vezetéknév; a magyar helyesírással írt vezetéknév; a magyar nemesi előnév; — a magyar keresztnév. A keresztnevek esetében az u. n. "ősmagyar" neveken kívül elsősorban a László, Aladár és Béla nevek a gyanúsak, ez utóbbi persze csak magyar alakjában. így pl. egyértelműen ide tartozik Tauszig Aladár és Gruber Árpád, de nem Kurt Gruber. Végül igyekszem mindenkit figyelembe venni, akit a kortársak "magyar"-nak tartottak. Természetesen számolok a hibalehetőséggel, hiszen pl. a harmincas években a Bundesheer-nek volt egy Nagy Imre (Emmerich Nagy) nevű tábornoka, akit a Wehrmacht is átvett, s a vaskereszttel kitüntetett Luftwaffe-tisztek között is volt egy Főző József (Joseph Főző). De inkább vegyek valakit figyelembe, akiről kiderül, hogy nem tartozik ide, minthogy kihagyjak valakit, aki idetartozik. Egy-két cédulámra már ráírtam : "nem magyar". Nehéz megoldást találnom ama esetekben, ha az illető horvát, a közös hadsereg tagja, de magyarországi kötődésére egyéb adat nincs. A horvátok ugyan a Magyar Szent Korona országainak egyikébe tartoztak, de figyelembeveendők-e ? így pl. mi legyen Stojsavljevic RauRal, aki horvát volt, a közös hadsereg tisztje, 1914-ben már tábori pilóta, de a fenti névjegyzékben nem szerepel ? Szívesen venném ez ügyben olvasóink véleményét, melyet még bőven van időm megfogadni, hiszen 1995 előtt biztosan nem végzek kutatásaimmal. Ugyanis rendes munkám és már korábban elkezdett határidős kutatásom mellett csak szabadidőm egy részét fordíthatom e témára. Jelenleg mintegy 700 személyről van több-kevesebb adatom. 255
