Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
Papp Ferdinánd: Vigyázott rám a jó Isten
A szerző filmező feladaton Аего-45-ös típusú géppel 1953-ban. (Szerző gyűjteményéből.) nomenális repülési lehetőséget nyújtott. A Duna vonalától kezdve Visegrád, Esztergom, a Balaton egésze, a Bakony rengetege, Pécs és környéke, várak, városok fényképezése, több irányból és magasságból. Ez volt egy igazi "be az ajtón — ki az ablakon" repülöélmény. Természetesen a kellő felkészültség, fegyelmezett repülés és a véksőkig fokozott figyelem kellett e csodás feladat végrehajtásához. Közben összetalálkoztam Jeni к Győző és Szabó Antal MÁV sportrepülő barátaimmal, akik újságolták, hogy a MÁSZÓVLET keres olyan pilótákat, akik repülik a Li-2-es típust. Nekem sem kellett kétszer mondani e lehetőséget. Itt a legális alkalom, hogy megszabaduljak a katonaságtól. Azonnal megírtam a pályázatot és úgy ahogy dukál — szolgálati úton — Tóth János (Jani bátyám) parancsnokom úrnak is indította. Aki tudott e merész elhatározásomról, képtelenségnek tartotta. Megőrültél ? — mondták — Le akarod csukatni magad ? — figyelmeztettek jóindulatúan. De már bennem volt a petárda. Kitartottam és sikerült is célomat elérnem. Még áthelyezésem előtt egy alkalommal Kunmadarasró] Budaörsre repültem egy Aero-45-el egyedül. Útba esett lakóhelyem (Rákoscsaba). Egy rácsapást engedélyeztem magamnak, be is ugrott a "baki" : egyik motorom leállt. Sebaj, ott volt előttem a Ferihegy-i repülőtér, álmaim vágya. Le is szálltam gyorsan. Csak kábeltörésem volt, azt kijavították és egy óra múlva már mentem is tovább, miután megnéztem magamnak a polgári repülőteret. Komolyabb esemény a légierőnél Székesfehérvárott ejtőernyős dobásnál történt. Teljes ejtőernyős terheléssel, start közben leállt az egyik motorom. Két lehetőségem volt : visszanyomom a gépet a földre — de a hangárok előttem voltak —, vagy, mint ahogy tettem, nagyívű jobb rádliba viszem a gépet. Ott meg a sástó felé rohantam. Sikerült kisebb sérüléssel megúszni és megállni a mocsaras rész előtt. Ezért soron kívül főhadnaggyá léptettek elő és "kiváló pilóta" minősítésben részesültem. Elérkezett a várva-várt idő : 1953 októberében áthelyezéssel kerültem a MÁSZÓVLET-hez. Leírhatatlanul boldog voltam a közel egyévi drukkolás, várakozás után. Végre polgári repülő lettem ! Li-2, Po-2, Aero-45 típusokon repültem. Kétségtelen, egy egészen új repülési rendszerben dolgoztam, igen sok tanulással — akkor még csak belföldi járatokon, szinte szabadnap és szabadság nélkül. Vasárnap, ünnepnap, sétarepülés, ejtőernyős dobás, stb. Igen nagyszámú, évi 900 órákat repültem. Ment is, hiszen akkor fiatal voltam, csak úgy habzsoltam a repülést. Családom néha velem jött vidéki ejtőernyős dobásoknál, ez volt hosszú ideig a családi ünnepi együttlét. Kötelékrepülési megszállottságomat később a belföldi légiforgalomban is kultiváltam. A Ferihegy-Szeged-i járaton bevártam a Fcrihegy-Debrecen-i és a Ferihegy-Békéscsaba-i járatokat, mindhármunk útvonala azonos volt a Tiszáig, kb. 20 perces repülési idővel. Persze kollégáimat előre rábeszéltem a kötelékrepülésre. így tarkítottuk magunk és utasaink repülő élményeit, amig kötelékrepülésünk orosz főpilótám fülébe nem jutott. Komoly kérdőrevonás lett belőle, nagy elmarasztalásra volt kilátásom. Kérdésére, hogy tettemnek mi volt az indítéka, szorult helyzetemben csak a valóságot mondtam : "Vadászrepülő vérem" — feleltem. Erre megenyhült az arca és elmosolyodva így válaszolt: "Az enyém is az !" — és ez előzte meg a komolyabb következményeket. 1957-ben megjöttek az ugyancsak kétmotoros 11-14 tí-pusú gépek, ezek már korszerűbb, befecskendezős motorokkal voltak felszerelve. Bár igen megszerettem a típust, azért volt két-három motorleállási esetem, ami teljes terhelésnél, felhőben, éjjeli útvonalon nem leányálom. Gyakorló repüléseknél a motorkiesés esetén követendő eljárást állandóan sulykoltuk. Ezzel a típussal jártuk Európát, délen a Földközi tengeri vidékeket, északon egészen a sarkkörig. Sok-sok élménnyel gazdagodtam. Adódtak váratlan körülmények is. 1964-ben gyümölcsöt szállítottam Oslóba. Az útvonal repülésére jól felkészültem, a repülési terv szerint haladtam előre. A kitérő repülőterek nyitva voltak. A szerző (jobbról) műszerrepülő oktatói minőségben az II- 14-es gépen, ILS (Instrument Landing System = Műszerleszállási rendszer) gyakorlása közben. (Szerző gyűjteményéből.) 252
