Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
Jánosik József: A légi filatélia szépségéről
Л А А А А Л А Л А А А А Л А А А А А А А Л А А А А А А А А А Л Л А А А А А А А А А А А А А Л Л А А А А А Л A A A A A A M AAA А ЛлА А А ДАЛ A A .MM ВГ- A A A A A ja ШЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛ А А А А А А Л AAA Да A A A A ^ • А Ж А А А Л Ж. А^РГ A A A “ Л А л|л* ” Л>. Л Л Д^ Л ■ А *Л ААААААААА А А А А А Л ^ АЛА A A W W лШл .jLr~\. vAV/ Cl l llli tv 11 U jxi vl/OV tVl\/i А А А А А А А Л Л А А А А Л Л А А А А А Л Л А Л А А А А Л A A A A A A A A ^r* A A A A A А А А Л Л А Л A А А Л Л Л А Л Л A A A A A A A A A« А А А Л Л А Л А А А Л Л А А Л А А Л А Л А А Л Л А А Л Л А А А Л A A á AAAAAAAAAAAAAAAAA A A A A A A Л А Л A_ А А Л^Л A A A A AAAAAAAAAAAAAAAAAA AAAAAAAAAAAAAAAAAA .T ^A Л Л Тд.^Л^А jfii A А I dC ^ Дь^ *Ч<^Д iLA AAAAAAAAAAAAAAAAAA A A A A A*A A A A A " A A A A A A A A A A A . A szerzőtől tavalyi szárnunk 247-ik oldalán felhívást közöltem le, melyben a bélyeggyűjtők segítségét kérte, különösen a repüléssel kapcsolatos filatélia területén. Jánosik József úr ez évben is többször felkeresett soraival, s minden esetben kivágott sajtótermékekből öszeállílott gazdag adatgyűjteményt mellékelt leveleihez. A repüléstörténet terén kimutatott tudását és tájékozottságát — szerény véleményem szerint — csak a filatélia iránti lelkesedése, szeretele múlja felül. 1992. február hó 16-án kelt tízoldalas "bélyegbcmutalóval" tarkított levele még a legmcgrögzöttebb "laikus" érdeklődését is felkelti. Sajnos, helyszűke miatt nem közölhetem le mind a tíz oldalt. Az alábbiakban közlöm Jánosik úr levelét és a bélyegbemutató egy részét abban a reményben, hogy a közlés jótékony hatással lesz mind az olvasó-bélyeggyűjtőre, mind Jánosik úr bélyeggyűjteményének gyarapodására. Mielőtt azonban a levél közlésére kerülne a sor, szeretném, ha olvasóink közelebbről megismernék Jánosik ural egyik cikke alapján, mely a Magyar Fórum egyik idei számában jelent meg. Szerkesztő A fészküket védő sasok és a Nemzet Csótánya Minden március 15-i ünnepen arra gondolok, hogy milyen nagy élmény lenne '48-as honvédeink eredeti szavát hallani, vagy legalább hiteles lejegyzésben olvasni ! Az lenne az igazi történelemóra ! A kor literátorai nem használták ki a lehetőséget. Születtek nagy művek a szabadságharcról, de a küzdő honvéd, huszár, tüzér szava nem jutott el az utókorig. De jönnek újabb évfordulók és az emlékezés újra a papírízű "megemlékezések" unott sablonjaira fog korlátozódni 1 Pedig történelmünk most esedékes fél évszázados évfordulóinak ünnepeltjei, gyászoltjai még legendák hősei lehetnének. A győztes az elvesztett ütközetet is a győzelem részeként ünnepli. Mi a megnyert csatákat is gyászoljuk ? A Donig tartó felvonulás vereségnek is tekinthető, ellentétben az 1943-tól már megszokott visszavonulástól. Sok esetben győzelemmel ért fel egy-egy terepszakasznak a reméltnél további birtoklása, ezt csak hősi küzdelemben lehetett elérni. Augusztus 20-án lesz 50. évfordulója a kormányzóhelyettes halálának. És sok írás volt rosszindulatú, nem az alkalomhoz illő, kegyeletgyalázó. Hiszen ifjú (sic) Horthy István repülőfőhadnagyot is ugyanolyan fájdalommal gyászolták szülei, felesége, rokonai, mint más hősi halottat, és az ő gyermeke is az édesapját vesztette el. Ha mást nem, legalább ezt illett volna tisztelni ! Hogy honvédeink a "behavazott orosz síkságon" is hazájukat védték, vitatható. De az nem vitatható, hogy a Magyar Királyi Honvéd Légierő repülői minden bevetéskor életveszélyt vállalva hajtották végre feladatukat. Vitatható ? Lehet 1 De csak ellenség vitathatja azt, hogy az 1944. április 3-i nagy amerikai bombatámadás után (de már előtte is) vadászrepülőink hazájukat védték a túlerő ellen, az akármilyen pontos bombavetésre kiképzett, de mégis rengeteg ártatlan ember pusztulását okozó repülők ellen. A felsivító szirénákat meghallva már csak a légvédelmi tüzérekben és a vadászrepülőkben bíztunk. Nálunk is legendák hőseivé nőttek a "fészket védő sasok". Joggal ! A kor példaképei voltak, mert akkor még igazi hősök voltak a példaképek. Nem ők írták a történelmet, de a történelem részesei voltak. Harcaik, tetteik, életük történelmünk része ! Közülük még sok itt él köztünk, vagy külföldre kényszerülve a "hála" elől. Újságíróink, íróink kötelessége, hogy megkeressék őket, írják meg élményeiket, szenvedéseiket, életüket, emlékezésüket a hősi halált halt bajtársaikra. Fiataljaink ne a hollywoodi kitalációk, a Nemzet Csótánya, az üvöltés és a mindent eltaposó erőszak üdvét idealizálják ! Adjunk nekik élő hősi példaképeket. Állítsunk eléjük igazi hazafiságban élő, haló ideálokat. Az Önök felelőssége, hogy a még élő hősök emléke ne némuljon el, mint a '48-as honvédek el nem mondott emlékezése. Keressék fel őket, és emlékezzünk együtt az eljövő nemzedékek épülésére. Én azzal emlékezem, amihez én értek. Filatéliai kiállítási anyagot gyűjtök a II. világháború katonai repülése témában, és ezt az anyagot külföldi kiállításokra is szeretném eljuttatni. A Magyar Királyi Honvéd Légierő kiemelten szerepel az anyagban, de nehezen megszerezhető elemek még hiányoznak. Repülőktől vagy hozzátartozóiktól, barátoktól kérek ajándékba vagy kölcsönbe eredeti tábori postai és hadifogoly lapokat, börtönt járt borítékot, hősi halotti gyászjelentést. Ilyen filatéliai dokumentumokat sehol sem találtam eddig, pedig a sikeres kiállítási anyaghoz elengedhetetlenül szükséges. Jánosik József Jánosik úr levelének kivonatos ismertetése : Tisztelt Péterdi Úr! Elnézését kérem, hogy újra zavarom, de a kényszer visz rá. Tudom, hogy repülősöknek nem kötelező tudni a filatélia lényegéről és egyáltalán nem von le senki értékéből, ha ezen a téren hiányos ismeretekkel rendelkezik. Mégis élek a gyanúperrel, hogy sokan lekezelik ezt a szép és fontos hobbyt. Rosszul teszik és én ezt próbálom bemutatni gyűjteményemből vett szemelvénnyel. Teszem ezt azért is, mert lévén, hogy senki sem próféta a maga hazájában, előbb kaptam segítséget ausztrál, szovjet, román és sok más nemzetiségűtől, mint magyar repülősöktől. Tudom, hogy a háborús körülmények nem kedveztek ilyen dokumentumok megmaradásához, de én nem is azokat a lapokat, borítékokat keresem, amiket ők kaptak, hanem amiket ők küldtek. Ezek közül is csak olyan nyílt lapot, melyen semleges, nem bizalmas, másra nem tartozó szöveg van, vagy csak a borítékot, ami a feladás tábori postaszámát és a feladó nevét, rendfokozatát közli. Ugyanez a helyzet a hadifogoly és börtön küldeményekkel. Célom, hogy ezt a kiállítási anyagot 1994 tavaszán vagy nyarán közönség elé tárjam. Siker esetén a MABÉOSz (Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége) támogatásával az őszi Bélyegnapi Kiállítás-on is helyet kap. Itteni siker esetén külföldi kiállításon is indulhatok. A következő oldalakon némi tájékoztatót adok anyagom komolyságáról. Hátha valamit jelent ez a kis bemutató a kétkedők meggyőzésében. Hátha közvetlen kapcsolattal fel tudja Ön is hívni bajtársai figyelmét törekvésem támogatására. Ebben a reménybn mély tisztelettel üdvözli 242 Jánosik József
