Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
Bajtársi levelek
A VIII. hadtestparancsnok látogatása Ungváron 1941-ben. Ülnek, balról: Draskovits Róbert, Vass Ferenc, Nagy Béláné, v. Szombathelyi Ferenc altábornagy, hadtestparancsnok, Asztalossyné, Asztalossy vezérőrnagy, Plalthyné, v. Platthy Árpád, Vassné, Nagy Béla. Platthy Árpád mögött áll Módos Jenő. (Vass Ferenc gyűjteményéből.) amit Kánya Kálmán méla undorral regisztrált. Az egész KF századot Schwetz Zoli parancsnoksággá alatt áthelyezték Debrecenbe, ahol addig Mocsáry Pista és Novotny Tonyó által vezetett rep. kiképző keret működött. Az elsőtiszt Schiller Móni volt, 1. rajparancsnok Tonyó, 2. rajparancsnok Telbisz Imre, 3. rajparancsnok Martinovits Béla — Cini. Itt három évet töltöttem, amire igen kellemesen emlékezem vissza, mert soha még egyesület annyira összeforrva nem volt, mint ez. Debrecenből Szombathelyre helyeztek a Posta Rep. osztály 1. századához, melynek parancsnoka Czékus Feri volt, elsötisztje Korosy Béla, én pedig műszaki tiszt lettem. A 2. század parancsnoka Sasváry József volt, elsőtisztje Sándor Béla. Ca.lOl-esekkel repültünk. Egyszer mikor Vátra repültünk, az egyik motor kigyulladt. Sasváry ugrást rendelt el. Értesítettük, hogy senkinek sincs ejtőernyője. Nem ugrottunk, de nem is égtünk el. Legtöbbet Eszterházán a légvédelmi tüzéreknek repültünk, célzsákot vontatva, ami roppant unalmas volt, különösen az éjjeli négyórás repülések. Ez nem tartott sokáig, mert Orosz Bélából ezredparancsnok lett, Miklódy Pötye lett az elsősegédtisztje, én pedig a másodsegédtisztje. Innen el is tornásztam magam 1938 elején Sóstóra a II. KF századhoz, aminek Liscsinszky István volt a parancsnoka és Hoitsy Pali az elsőtisztje. Liscsinszky rövidesen átvette a rep. motorszerelő iskola parancsnokságát és Hoitsy Pali lett a századparancsnok. Ekkor vonultam ki Párkány- Nánára készültségbe és innen vonultunk be Érsekújvárra. Kárpátalja elfoglalása után Ungvárra helyeztek, amiről már írtam levelem elején. Nagy meglepetésemre 1942 tavaszán kineveztek a 2. Rep. Szállító század parancsnokának, 340 emberrel, 16 gépkocsival és egy Bücker Bü.l31-es géppel. Vasúti szállítással mentünk ki Kolomeába — a Bücker is. Erről a működésemről is írtam már, de még meg kell említenem egy nevezetes eseményt: Budapest éjjeli bombázását 1942. szeptember 12/13-án. Bán Emil (Matyi) — akkor főhadnagy — volt a híradó részleg parancsnoka és este tíz óra után telefonon jelentette, hogy többmotoros gépek, egymásutánban, repülnek a Kárpátok felé és azokon keresztül. Erről sem a magyar, sem a német érdekelt felek nem tudnak semmit. Közvetlen vonalam volt a HM-hez, mondtam Matyinak, hogy jelentse ezt a HM ügyeletes tisztnek. Az ügyeletes tiszt aránylag alacsonyrangú egyén — talán százados — volt, s javasolta, hogy jelentsük ezt a Légierők parancsnokságának. Természetesen ezt Matyi előzőleg már rádión jelentette oda. Szóval a végén én kerültem a telefonhoz és erősen javallottam az ügyeletes tisztnek, hogy csináljon valamit, mert a gépek Budapestre is mehetnek. Válasz : csak a helyörségparancsnok intézkedhet, az meg egy tábornok, akit ilyen kicsinységgel zavarni nem lehet. Éllenben ha én vállalom a felelősséget — azzal együtt a hadbíróságot —, akkor ő hajlandó felkelteni a tábornok urat. Nevem, rangom, beosztásom bemondása után már sokra nem volt alkalom, mert a bombák már potyogtak Budapest felett, ami engem is érintett, mert anyámék is Pesten laktak, a Keleti pályaudvar közelében. Hadbíróságot nem kaptam, de még annak a kivizsgálásáról sem tudok, hogy hivatalosan tudakolták volna : miért nem jelentettük az esetet ? Mikor 1943 februárjában visszajöttem a hadműveleti területről, kirendeltek segédtisztnek Keksz Edgár, a Szakkiképző Ezred parancsnoka mellé. A másodsegédtiszt Sólymos Aurél volt, elődöm pedig Szakváry László, akit kineveztek Újvidékre Rep. Motorszerelő osztályparancsnoknak. Szakváry ott sem maradt sokáig, mert ezt a tisztet May Alajos — Dodi — látta el igen jól. A híradó kiképző osztály parancsnoka Ádám Imre, a Fegyver- és bomba kiképző osztályé Hódy Tata (vagy Vághelyi Cimbora ?), a fényképész kiképző századé Tarajossy Sándor volt. Keksz kizárólag csak Újvidékre járt le és mindig engem is magával cipelt híres Mercedes-Benz kocsijában. A Szakkiképző Ezred parancsnokság Mátyásföldön volt egészen 1944 augusztusáig, amikor Keksz Légi Kér. parancsnok lett és nem vitt magával, hanem Csákváron — Budaörs kitérő repterén — lettem repülőtérparancsnok. A reptéren mindig tartózkodtak német egységek is. Valójában több asszony és gyerek volt gondjaimra bízva, mint katona. Fegyverzetünk két gépből kiszerelt Nistri (?) géppuska volt és négy 95 mintájú hosszúcsövű Mannlicher puska a hadtest múzeumából, de lőszer nem volt hozzájuk. Itt ért aztán a kellemes meglepetés, hogy megint hadbírósággal fenyegettek meg, mert Majoros János az én repteremről szállította Náday tábornokot és Howie angol ezredest Olaszországba, a szövetségesek által megszállt területre, ahol Termoli közelében szállt le. A vád szerint nekem látnom kellett, hogy Majoros nem Budaörs felé startolt el. Szerencsémre Majoros nekem nem szólt semmit a tervről. December 17-én hagytam el Csákvárt, mert Keksz bevonultatott magához a Légi Kerülethez Csákánydoroszlóra, ahol Balássy Micunál lettem anyagi tiszt. 1945 húsvét táján kezdtük meg az áttelepülést Klagenfurtba. Sok viszontagság után jutottunk el a Klagenfurt melletti Welzenegbe, ahol a fegyverszünet ért bennünket. Levelem igen hosszú (9 gépelt oldal). De le kellett ezeket írjam, mert mindig nyaggatnak, hogy írjam meg emlékeimet. Hogy ebből mennyit tudsz, vagy akarsz közzétenni, az a Te dolgod. Még órákig tudnék a kapcsolt dolgokról beszélni, hiszen az idő is elég hossú volt. Sok szeretettel ölel öreg barátod 234 Vass Feri
