Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
Bajtársi levelek
Három évvel ezelőtt Kedves Dorka! Temyei József törzsőrmester és 51 évvel ezelőtt. Szombathely, 1992. január -án. Megtiszteltetésnek veszem kérését, hogy leközlésre írjam meg érdekesebb repülő emlékeimet. Nagy dilemmában vagyok, mert én csak egy szürke kis pont voltam a harminc-néhányezres légierő állományában. Nem számolhatok be fényes légigyőzelmekről, vagy eredményes bombázásokról, mert én iskola alakulatnál szolgáltam. Amit elmondhatok, az csak a repülő élet személyemre vonatkozó felvillanásaiból áll és csak a hozzákapcsolódó bajtársak részére mond valamit. így leírom a légierőnél eltöltött éveim eseményeit, s ha abból talál olyat, ami érdeklődésre tarthat számot, úgy kérem kivonatos terjedelemben közölje. Visszaemlékezéseimet 55 év távlatából nem tudom mindig pontos időrendben leírni, továbbá az alakulatok nevének gyakori változása miatt azok megnevezésében esetleg tévedhetek. A rendfokozatokat a tér és időpont figyelembevételével alkalmaztam, s ezért elnézést kérek az esetleges pontatlanságokért. Mellékelem a kért anyagot, amennyiben az használható, szíves értesítését kérem. Jó egészséget kívánva maradok tisztelő bajtársa Ternyei József Ebből a rövid levélből a szerénység sugárzik. Remélem, a kedves olvasó éppen olyan élvezettel és érdeklődéssel olvassa a "Felvillanó emlékek"-et — amit úgyszólván teljes egészében Ieközlök —, mint amilyen élvezettel én tettem. Szerkesztő Felvillanó emlékeim repülő múltamból. Mint sok tizenéves fiatalnak, nekem is az volt az álmom, hogy pilóta lehessek. Ez a vágy egyre erősödött, amikor a jellegzetes motorzúgást meghallottam és a szombathelyi repülőtér közelében, a fűben hanyattfekve órákig el tudtam nézni a fel- és leszálló gépeket. 1936. október 5-én 19 éves koromban vonultam be a "3. sz. Csendőr Különítmény" fedőnevet viselő alakulathoz a szombathelyi repülőtérre. Ennek az alakulatnak a neve rövidesen "Repülő Posta Csoportéra változott. Bevonulás utáni napon, az október 6-i ünnepség után Mohos Imre őrmester szolgálatvezető kiosztotta részünkre a felszerelést, ami bizony nem felelt meg mindnyájunk méreteinek, így megindult az egymásközötti cserélgetés. Október 7-én a repülőtér délnyugati sarkában, 20 cm-es friss hóban kezdődött katona életünk. Kurtz Róbert hadnagy vázolta az első század újoncai előtt a katonaélet szépségeit és megkezdődött az alaki kiképzés. Ebben az időszakban szép számban voltak olyan élményeink is, amelyek nem sok örömöt jelentettek az újoncnak. Egyik ilyen epizódnak szenvedő alanya voltam, így megtanultam, hogy nem mindig előnyös, ha csak előre tekintünk és elfelejtünk néha-néha visszapillantani. Az első kimenő előtt két nappal Márkus szakaszvezető egy apró fegyelmezetlenség tettesét kereste, amit senki sem vállalt magára. Ekkor érkezett oda Kurtz Róbert hadnagy, aki megismételte a felhívást: jelentkezzék a delikvens ! 226 Néma csend volt a vaiasz. Irány a söptei templomtorony. Futás ! — hangzott el a parancs. Mint jó mezei futó, bevettem az irányt, s kb. két km megétele után pillantottam csak vissza. Látom ám, hogy a raj tőlem jó 3- 400 m-re már visszafelé kocog. No — gondoltam — nem kellett volna annyira igyekezni. Visszafordultam és még a cél előtt beértem utolsó három bajtársamat. Ekkor fordult meg velem a világ, mert a parancsnok úgy döntött, hogy az utolsó négy büntetésből nem mehet az első kimenőre. így az én várva várt egyenruhás randevúm elmaradt. A tisztesiskola elvégzése után az osztályirodára kerültem, ahol Kálmán László őrnagy osztályparancsnok megkedvelt és úgy érzem, annak ellenére, hogy 1940-ben utaink szétváltak (nem mentem vele Debrecenbe), sorsomat egész katonai pályám alatt figyelemmel kísérte. Repülőgépvezetői kiképzésemet — miután a Repülő Orvosi Vizsgáló Intézetben (ROVI) alkalmasnak találtak, az 1. Repülő Posta századnál Czékus Ferenc százados századparancsnok irányításával Mohos Imre őrmester és Imre Ferenc szakaszvezető oktatópilóták nagy gyakorlattal végezték. Ekkor kezdtük rep. kiképzésüket az "A" telepen Klug Jánossal és Madarász Lajossal. A "B" telepen — akikre emlékszem — Ágoston József, Örkényi (Haucz) Géza, Kecskés István, Módii József, Tóth József és Unger László részesültek pilótakiképzésben. Hungária és Udet gépeken végeztem az elsőfokú kiképzést, majd Heinkel HD.22-esen a másodfokút. 1938. nyarán Nyíregyházára vezényeltek harmadfokú kiképzésre. Ott Forró Jenő százados volt a Repülőgépvezető Iskola — REGVI — parancsnoka. Szakály János őrmester volt az oktatónk, aki akkor már magánúton leérettségizett és nem sokkal később jogi doktorátust szerzett. Főhadnagyi rangban mint század műszaki tiszt teljesített szolgálatot a fronton Lévay Győző százados zuhanóbombázó századánál, s kiharcolta, hogy bevetésekre járhasson. Junkers Ju.87- es géppel — dr. Balás Iván orvos zászlóssal mint hajózó lövész
