Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
Kelemen Antal: Voltak-e orosz Hurricane-ok, vagy sem…?
Bevetésről visszaérkezés után Budaörsön. Balról: Keksz Edgár alezredes, Mersich Adorján százados, Heribert Kuno Fütterer tábornok, egy repülő katona és a szerző. (Szerző gyűjteményéből.) vagyunk és a vadászok ismét felettünk. Ezúttal hátulról támadnak. Gyula közel engedve fogadja őket a mereven beépített farokgéppuskával és ezzel hirtelen felhúzásra készteti őket. Sikerül a vezérgép hasába eresztenie majdnem egy teljes dobravalót, majd szárazon bemondja: — Ezzel sincs több gondunk ! ... A másik már nem reagál a farokgéppuskára — ami kétharmadában nyomjelző lövedéket tüzel —, hanem párhuzamosan húz el mellettünk, így a fotós Jóska is szóhoz jut jobboldali géppuskájával. Ennek ellenére több találat éri jobb szárnyunkat, de a benzintank szerencsére nem kap találatot. A tábornok utánafordul az orosznak és ökölbeszorított kézzel viszonozza fenyegető gesztusát. Rövidesen egy jótevő felhőréteg fogad magába. Be kell lássam, hogy nyugati irányt követni könnyelműség, tehát déli kurzusra állok át. Jó 15 percig a Fekete tenger az irány, ha ez kerülőt is jelent. Lassan nyugati irányt követünk és igyekszem szélesebb felhőrétegek védelmét kihasználni. A felszakadt jobbszámy trim-melésre kényszerít és sebességünk 300 km/óra alatt van. A személyzet egyenként jelenti megfigyelését mind gépünkre, mind saját magára vonatkozóan. Hál' Istennek, nagyobb kár nem esett. A tábornok hosszabb hallgatás után kijelenti: — Valóban HURRICANE-ok voltak. Jól ismerem őket. A pilóták oroszul beszéltek és talán még nem repülik hosszabb ideje az angol gépeket. A konzekvencia minden esetre az, hogy taktikánkat teljesen meg kell változtatnunk. (Hogy miként, erről most "melegében" persze nem lehetett szó.) Most már meg voltunk győződve, hogy a kitérő manőver sikerült. Ha a tábornokot megkérdeztük volna, ő biztosan a régi igazságot idézte volna: "A hősiesség nem tartozik az emberi erényekhez — csupán egy létfenntartó gyávaság . .." Nemsokára Erdély légterében voltunk. Apai elődeim innét származtak, ebből a nagyszerű, életvidám országból, melynek lakói végre visszatérhettek a magyar hazához. Legszívesebben leszálltam volna Kolozsvárott, hogy megmutassam a tábornoknak az ősi székely fővárost. A két motor az erdőkből felszálló friss levegőben mintha egyesülve duruzsolta volna a magyar Himnuszt : "Megbűnhödte már e nép a múltat s jövendőt...” Lecsatoltuk a légzőálarcokat, előkészültünk a budaörsi leszállásra. Megint egyszer felvonult a teljes műszaki és egészségügyi készültség. Símán leszálltunk. A nagy ováció, amiben részesültünk, a tábornoknak is szólt, aki a "kirándulást” példás pszichikai és fizikai kondícióban élte át. — Igazi élmény volt számomra, amit soha nem fogok elfelejteni — mondta —, szívből köszönetét mondok mindnyájuknak. A sok rétegből való kihámozás közben elbúcsúzott tőlünk : — Továbbra is Gute Landung-ot kívánok ! — és mindegyikünkkel kezet szorított. 196 Utószó 1945-ben Heribert Kuno Fütterer repülő tábornokot a Nümberg-i "Katonai törvényszék" elé állították. Heteken át hallgatta ki az orosz katonai ügyész Zorya, amíg 1946 januárjában kiszolgáltatták Magyarországnak. Jellemző volt, hogy férfias és katonás tartását barát és ellenség egyformán elismerte. AZ ÁVÓ Andrássy-uti börtönéből három hét múlva elbocsátották. Ezt kővetően Nümbergben is felmentették. (1) HURRICANE : egyliléses brit vadászgép, 1030 LE-s Rolls Royce motorral, 8 géppuskával (!); max. sebesség : 530 km/óra, emelkedöképesség 800 m/perc. A londoni Imperial War Museum sokkal későbbi kiadásából kitűnt, hogy az első gépszállítás 1941 augusztusában 39 db. HURRICANE-ből állott. Fokozatosan további 2952 példányt küldtek az Északi tengeren át Murmanszk-ba. Persze a németek több hajót elsüllyesztettek. További részletek és fotó az 1984-es MSZ 85-86-ik oldalán.
