Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
Péterdi A. János: Ahogy az április 13-i légitámadást egy külső szemlélő látta
gépe szárnyára és megkérdeztem tőle, miért hiányzik a kabintető és hol van lövésze ? ő csak akkor tudta meg, hogy lövésze, Pajor József őrmester nincs a gépben. Alig tudtuk megakadályozni abban, hogy elstartoljon megkeresni Pajort. Amikor végre megnyugodott, elmondta, hogy a nagy túlerővel szemben vívott harcban egy idő után nem tudott mást tenni, mint fejrenyomni a gépet és zuhanórepülésben kikerülni a biztos halált. Zuhanás közben egyszer csak lerepült a kabintető. Feltételezhető : lövésze azt gondolta, hogy a gép — esetleg pilótája is — találatot kapott, Bélés nem ura már a gépnek, mire ledobta a kabintetőt és kiugrott. A repülőtéren tárolt gépek — melyek a bevetésben nem vettek részt — túlnyomó része megsérült, illetve megsemmisült. A kijavítható gépek egyrészét — javítás után — a Tápiószele-i, másik részét a várpalotai szükségrepülőtérre repültük át. Az épületek oly alapos bombakárt szenvedtek, hogy a RKI kénytelen volt átköltözni a vecsési iskolába. A bombatámadás pusztító hatását a mellékelt tíz db. fénykép kellőképpen dokumentálja. A szolgálat ellátása terén tanúsított magatartásom elismeréseként a "Legfelsőbb Szolgálat" nevében dicséretben részesültem. így zajlott le az 1944. április 13-i Ferihegy-i repülőteret ért bombatámadás a "földről nézve". itat. ilOKVÉD lic.'lkj KiJfe-ETI lü'ÍÉZET PARANCSÍ'JO K3Á3 Kivonat az 1944. évi Junius hé 12-én halt 41.az.Le.paranoa 3. pontjából. Dicséret. 195.141/eln.38.-I944.3z. A f.évi április héhan íerihegy repülőteret ért ellenséges bombatámadások alkalmával vitéz Lakos Imre hdgy-ot felső bb Szolgál nevében megdiosérem. Hevezett az ellenséges bombatámadások alatt az átlagon felülemelkedő bátor magatartást tanuaított, szolgálatát a rendkívüli erős ellenséges bombatámadások közben példaadősn látta el. Bátor magatartásával példát mutatott többi bajtársinak és saját élete kockáztatásával mit sem törődve mentette megsérült bajtársai életét és a romok eltakarításánál a kinoatár számára pőtolhatatlan anyagot biztonságba helyezve, igen nagy' körültekintéssel éa buzgalommal lehetővé tette, hogy a romok alől és tüzbőí kimentett.anyag a lehető legrövidebb időn belül iámét használhatő állapotban rendelkezési* álljon. vitéz Magysrossy altbgy.sk. к kivonat hiteléülI Veoséa, 1944. évi Június Lakos Imre ............................................................................................................................................................................................... Midőn a fenti cikket leközlésre a computerbe tápláltam, mint szerkesztő nem tudtam ellenálni a kísértésnek, hogy néhány paragrafusban papírra ne vessem emlékeimet ennek a gyászos napnak az eseményeiről. Ebben az időben vitéz Németh Endre főhadnaggyal együtt, a távolfelderítő osztálytól a RKI-hez voltam vezényelve a Me. 210es távolfelderítő prototípusának csapatpróbájára. A csapatpróba keretében feladatunk volt a bombakárok fényképezése is. Elöljáróban meg kell jegyeznem, hogy a távolfelderítő prototípus — melyből két példány állt rendelkezésünkre Z0+06 és Z0+07 lajstromjelzéssel — fegyverei nem voltak lőszerrel feltöltve, még világítópisztoly töltényeink sem voltak. Történetesen ezen a napon az április 3-i bombatámadás által okozott károk fényképezésére szálltam fel — emlékezetem szerint — délelőtt kilenc óra tájban, hajózó távirászomnal, Kecskeméti József szakaszvezetővel. Közvetlenül felszállás előtt tájékozódtam arról, hogy van e légiriadó, vagy légiveszély az ország területén. Az akkori jelentés negatív volt. Mindenesetre a gép szerelőjének, Pintér Károly őrmesternek felszállás előtt azzal az utasítással adtam át trenchcoat-omat és tábori sapkámat, hogy riadó esetén vigye azokat magával az autóbuszon Vecsésen túlra. Elstartoltam, s a fényképezési feladatot végrehajtottam, utolsónak hagyva Horthyliget repülőterét és a repülőgépgyárat. Ferihegy csupán egy ugrás volt Horthyligettől, de azért leszállás előtt óvatosságból a Szikla Központ hullámhosszára kapcsoltam, hogy megtudjam : van-e ellenséges berepülés ? A Szikla Központ hullámhosszán vett kakofóniából azonnal megbizonyosodtam arról, hogy berepülés igenis van, sőt egy nagyobb, északi irányban repülő köteléket már Dunaföldvár fölött jelentettek. Gyorsan felmértem a helyzetet: Ferihegyen a riadót már legalább negyed órával ezelőtt elrendelték, jóformán mindenki elhagyta a repülőteret. Kb. öt perc múlva szállnék le Ferihegyen, ehhez hozzájön két-három perc begurulásig és a gépből való kikászálódásig. Ha a Budapesttől jelen pillanatban mintegy 70 km-re lévő kötelék netán Ferihegyet választaná célpontjául, úgy — 320 km/óra sebességet alapul véve — kb. 13 perc múlva fogják a bombákat kioldani. Rendelkezésre áll tehát öt perc, mialatt a géptől tisztes távolságba kell helyezni magunkat — gyalogmenetben, mert gépkocsi biztos nem fog várni ránk, azok már rég elhagyták a repülőteret, öt perc alatt gyalog még egy kilométert sem tudunk megtenni, s ez a távolság nem látszott biztonságosnak, így úgy döntöttem, hogy a levegőben maradunk és kivárjuk a légitámadást. Más, vidéki repülőtéren való leszállást két okból elleneztem: (a) Nem tudhattam előre, hogy a leszállásra kiválasztott repülőtér (Szolnok, Debrecen, Pápa, Szombathely, stb.) nem lesz-e bombacél. (b) A RKI parancsnoka, Dóczy Lóránd alezredes szigorú utasítást adott ki, miszerint senki sem szállhat le Me.210-essel más repülőtéren, mint — emlékezetem szerint — Ferihegyen és Hor-190
