Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
Dákay Ferenc: A Légierők különítménye Budapest ostromgyűrűjében
Ha összehasonlítjuk a kis osztrák Légierőt a magyar királyi honvéd Légierővel, a kettő közötti különbség szembeötlő. Míg az előbbi kimondottan defenzív jellegű, addig az utóbbi inkább offenzív jellegű. A magyar királyi honvéd Légierő 1938. augusztus 23-án, a fegyverkezési egyenjogúság elismerésének napján a következő alakulatokból állt: 6 vadász, 10 bombázó, 7 közelfelderítő és 2 távolfelderítő századból. Az arány tehát a vadászok és a többi csapatnem (bombázók, felderítők) között 1 : 3 volt' Az osztrák Légierő 1938-ban megszűnt, Walter Nowotny őrnagy (Shores: "Fighter Aces" c. munkája 102-ik oldaláról.) azaz beolvadt a Luftwaffe-be. Repülőgépeit azután már csak iskola és gyakorló célra használták. 1941 tavaszán a Luftwaffe átadta a magyar királyi honvéd Légierőnek a még megmaradt 35 db. osztrák FIAT CR-32-es és egy db. CR-30-as vadászgépet. Az Aspem-i repülőtérről való átrepülés közben hárman végeztek kényszerleszállást motorhiba miatt, a gépek annyira elhasznált állapotban voltak. Lőhr tábornok a 4. német légiflotta parancsnoka lett, s pilótái a Luftwaffe állományában harcoltak a második világháborúban. Többen közülük kiemelkedő teljesítményeikkel nevet és elismerést, tiszteletet szereztek mind maguknak, mind a volt osztrák Légierőnek, mint a 258 légigyőzelmes Walter Nowotny őrnagy, vagy a 99 légigyőzelmes Leopold Steinbatz hadnagy, hogy csak két nevet említsek. Nowotny őrnagy mint az első sugárhajtású vadászegység parancsnoka halt hősi halált. 1944. november 8-án Messerschmitt Me.262-esének légiharc közben egyik motorja kiesett, s megkisérelte a visszatérést bázisára, Achmer repülőterére. Halálának pontos körülményei máig sem ismertek, de minden valószínűség szerint sérült gépét az angolszász vadászok lelőtték. A repülőtér közelében meredeken csapódott bele a földbe, Keller vezérezredes és Adolf Galland tábornok szemeláttára. Steinbatz, egy bécsi fiú, aki a híres Karaja századnál szolgált, 1942 tavaszán Charkovnál halt hősi halált légiharcban. Felhasznált irodalom Die Luftwaffe in Österreich 1938-45 — Tuider Austro-Flug — 1954 évfolyam Nr. 4/5 — österreichische Luftstreitkräfte Österreich Wehrmacht 1937 — Wien AERO — Illustrierte Sammelwerk der Luftfahrt — Heft Nr. 77— FIAT CR-20, CR-30, CR-32 Die berühmten Me-109 und ihre Piloten — Musciano Aero História 1990 júniusi száma — Hopfner HM-13/2 Dimensione Cielo — Caccia assalto e bombardieri — Edizzione Bizzari — Roma. Fighter Aces of the Luftwaffe — Tolliver-Constable, Aero Publishers Inc., Fallbrook, CA, USA. A Magyar Szárnyak 1990 évi számának 209-ik oldalán közzétett felhívásomban szereplő neveket azért említettem fel, mert rajtam kívül — tudomásom szerint — már nem éltek, tehát jelentkezni nem tudnak. A névsor időközben pár névvel kiegészült, részben jelentkezés, részben nevek közlése által. Sajnos, legénységi állományú bajtárs nem jelentkezett. A beérkezett adatok alapján a különítmény megalakulásának körülményeit és szerepét összefoglalóan ismertetem. Budapest ostromgyűrűjének nyugati és északi irányban történő bezárása teljesen váratlanul és felkészületlenül érte mind a hadvezetést, mind Budapest lakosságát. így történhetett meg, hogy nemcsak a Légierők, de más fegyvernemek részéről is a már Nyugat-Magyarországra költözött telephelyekről szolgálati- és — feltételezhetőleg parancsnokságuk engedélyével — magánügyben, hozzátartozóikat magukkal vinni szándékozó tisztek és legénység az ostromgyűrűben ragadt, ezen felül azok is, akik a kitelepülést önhibájukon kívül még nem hajtották végre (pl. a Repülő Szállító Század földi része). Mindazok a személyek, akik az ostromgyűrű bezáródása után valamely katonai egységnél jelentkeztek, nem szökési szándékkal tartózkodtak a fővárosban ! 1944. december 23-án délutánig a Győr-Komárom-Budapest műúton és annak a Solymár-Pesthidegkút-Hűvösvölgy leágazásán kétirányú élénk forgalom volt. Semmi jel nem mutatott arra, hogy az ostromgyűrű bezárulóban van. A fővárosban 23-án és 24-én késő délutánig az üzletek nyitva voltak, villamosok közlekedtek, a helyzethez képest normális élet zajlott. Közbevetőleg meg kell jegyeznem, amit a következőkben leírok, az a szovjet ostromgyűrű belső, a védőknek a lakossággal közvetlenül érintkező részére vonatkozik. Arról nincs tudomásom, hogy az ostromgyűrű külső részén milyen szovjet katonai erők vonultak fel és zárták be a gyűrűt. Ezt meg kell jegyeznem, mert mint az alábbiakban részletesen leírom, a belső ostromgyűrű bezáródásának első mozzanatait átélők és szemtanúk tanúsága alapján, hihetetlennek tűnik, hogy milyen könnyen, ellenállásba alig-alig ütközve történt. Nem tudok jobb jellemzést találni, mint azt, hogy "senki sem vette komolyan" a gyűrűt bezáró elleséges csapatmozdulatokat, semmi másnak, mint egy ellenséges felderítő járőrtevékenységnek vélték azokat. December 24-én délután négy óra körül a Hidegkúti út és a Budakeszi út elágazásánál — a volt Bolyai Műszaki Akadémiával egyvonalban — egy német járőr lezárta a gépkocsi- és gyalogjáró közlekedést. Alig öt-hat fő német katona volt látható a fák és egy-két kőrakás mögé húzódva. A járőr parancsnoka azt a felvilágosítást adta, hogy a lakosság részéről telefonjelentés érkezett, miszerint a Zugligeti úti és Budakeszi úti házak kertjeiben szovjet katonák jelentek meg. ö maga már meggyőződött arról, hogy néhány száz méterrel kijjebb valóban vannak oroszok. Erősítést kért és rövid időn belül felszámolják ezt a beszivárgott szovjet felderítő járőrt, aztán mindenki mehet haza. Egy 81-es jelzésű villamos érkezett a város — Széli Kálmán tér — felől. Megállították és visszairányították. A 83-as villamost tovább engedték a Hidegkúti úton a Hűvösvölgy felé. Ez a villamos már 186
