Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
néhai Bajsa Andor: A Repülő Akadémia részvétele a kolozsvári ünnepélyes bevonuláson
szését. Szállásunk a Honvéd utca (azelőtt Regele Carol utca) egy üres bérházában volt. Megérkezés után mosakodás, majd ebéd. Azután kimehettünk a városba, de csak 17:00 óráig. 17:00 órakor sorakozó volt és elvonultunk az egyik közeli laktanya udvarára. Itt Bardóczy százados úr ismertette a holnapi díszfelvonulás programját, ezután a mi (repülő) szakaszunk elmehetett. A század többi szakaszai azonban gyakorolták a díszoszlopvonalban való menetelt, a díszelgés ugyanis ilyen alakzatban lesz. 17:30 órától 21:00 óráig kimenő volt. Mindenki sietett ki a városba, hogy ez alatt a rövid idő alatt minél többet láthasson belőle. Végigjártuk az egész várost és megnéztük nevezetességeit. Azt hiszem, legtöbben mégis a Mátyás szoborhoz zarándokoltak, amelyen csak rövid idővel ezelőtt javították ki a felírást "Mathias Corvinul"-ról "Mátyás király"-ra. A Szent Mihály templommal a háttérben, a szobor hatalmas alakja nagyszerűen érvényesül és mindnyájan megcsodálhattuk a magyar művészet e remek alkotását. A várost nem győztük eléggé csodálni. Széles utcái és hatalmas középületei nagy kultúrvárosra utalnak és most már mi is láthattuk : "Szép város Kolozsvár .. Szeptember 15-én 07:00 órakor katonazenekar és harckocsik dübörgése ébresztett fel minket jól megérdemelt alvásunkból. Gyors mosakodás, öltözködés és körzetrcndbehozatal; 08:00 órakor reggeli, 09:00 órakor pedig már sorakoztunk és indultunk a megalakulási helyre. Az utcákon és utakon mindenütt katonaság és ünneplő ruhába öltözött emberek, zászlókkal. Minen rendben és gyorsan megy. Látszik, hogy mindent gondosan megszerveztek, nem úgy, mint Kassán volt. A felállítási helyre érkezve pihenő volt. A parancs úgy szólt, hogy 11:00 óráig, amikor is megkezdődik a díszmenet. Közben a csapatok tovább vonulnak, mindegyik besorol a díszmenethez. Mögénk éppen a Székely Gárda került, a Romániából kiüldözött székelyek zászlóalja. Pihenő közben még rádiót is hallgattunk, így végighallgathattuk a Kormányzó úr megérkezését, sőt a beszédeket is. Amint a rádiót hallgattuk, jött a parancs 11:30 órakor, hogy díszmenethez alakuljunk meg. Gyors sorakozó és a Ludovika század mögött megalakult a mi szakaszunk is. Sajnos, most nem az élen ment a Ludovika — mint Kassán —, hanem megelőztek minket a bevonulásban ténylegesen résztvevő csapatok. De nem voltunk elkeseredve és bíztunk abban, hogy díszmenetünk annál inkább feltűnő lesz szépségével. Indulás közben egy kis izgalom is adódott ! A lángszórósok ugyanis — akik után nekünk kellett volna következni hiányoztak, de azután minden rendbejött. Az útvonalon mindenütt hatalmas tömeg állott. Lelkesen éljeneztek és megtapsoltak minket. Végre kiértünk a Mátyás térre, a díszmenet helyére. A lelkesedés itt óriási volt. Olyan nagy volt az éljenzés és taps, hogy a zenét sem lehetett hallani. Csak ösztönszerüleg léptünk, illetve "vágtuk" a díszlépést. A Kormányzó úr mosolyogva fogadta parancsnokunk tisztelgését és látszott rajta, hogy meg van elégedve díszmenetünkkel. Mint később mondotta, nagyon szépen mentünk és a miénk volt a legszebb díszmenet. A térről lekanyarodva még éppen hallottuk a hangosan beszélőt, ahogy bemutat minket a közönségnek, emlegetve a szobránci légigyözelmet és a magyar Légierők kiválóságát. Valahogy mindnyájan jobban kihúztuk magunkat és büszkébben meneteltünk ! 12:30 órára már a szállásunkra értünk. Hazafelé menet még láttuk a Légierők felvonulását is, ami két db. He.l 11-esből, egy Ju.86-os századból és egy CR-42-es századból állt. Később tudtuk meg, hogy a többi gépek nem tudtak megérkzni, sőt el sem tudtak indulni, mert Nagyváradon köd volt és a Királyhágót is felhő borította. Nem érkezett meg idejében a gyorsdandár sem, de a felvonulás így is hatalmas volt és mutatta az új magyar hadsereg erejét és felkészültségét. 14:00 órakor volt az ebéd és 15:00 órától kezdve kimehettünk a városba, egészen 22:00 óráig. Ki is mentünk, hogy kihasználjuk az alkalmat a város megtekintésére. És akik kint voltunk, izgalmas kalandban is volt részünk : vasgárdistát fogtunk. Sokunknak feltűnt a görögkeleti papi szeminárium előtt álló tömeg. Kérdésünkre azt felelték, hogy a házban vasgárdisták rejtőznek és azokat akarják megfogni. így hát az első akadémikusok idejében érkeztek, hogy az izgatott tömeget megfékezzék. Ez nem volt könnyű dolog. Csanády és Csáky akadémikusoknak minden rábeszélőképességükre szükségük volt, hogy a feldühödött tömeget visszatartsák A közben odaérkezett akadémikusokkal és repülő katonákkal sikerült aztán "kordont" alakítani és az elfogott embereket a tömeg dühe elől megmenteni. Csak most tudtuk valamennyire elképzelni azt a szenvedést, amiben az itteni magyaroknak részük volt. 22:00 órára azért — Csanády és Csáky akadémikusok kivételével — mindenki bevonult. Csanádyéknak ugyanis még jegyzőkönyvet kellett felvenniük a történtekről. Szállásunkat rendbehoztuk, összecsomagoltunk és 23:00 órakor szászlőval, kürtszóra megindultunk az állomás felé. 24:00 órára kiérkeztünk, berakodtunk a vonatba éppen olyan szűkén, mint ahogyan jöttünk. 1940. szeptember 16-án hajnali 01:25 órakor megindultunk Budapest felé. Reggel fáradtan ébredtünk, a vonatban megreggeliztünk és tanakodtunk : hogyan lehetne megoldani, hogy egyenesen Kassára mehessünk ? Püspökladányig aztán mindent megtárgyaltunk a kalauzokkal és állomásfőnökökkel. Sikerült elérnünk, hogy kocsinkat Püspökladányból Debrecenbe irányítsák. 11:30 órakor érkeztünk Püspökladányba. Itt leszereltük a pokrócokat, a golyószórókat, a puska- és golyószóró lőszert, valamint a sebkötöző csomagokat, amit a Ludovikán kaptunk. 12:00 órakor megebédeltünk, elbúcsúztunk Ludovikás bajtársainktól és 13:00 órakor elindultunk Debrecen felé, ahová 14:10 órakor meg is érkeztünk. Itt Gersy százados úr és Csáky akadémikus további utánjárással elérte, hogy kocsinkat rákapcsolják a Szerencs felé menő vonatra. A legnagyobb izgalom azonban csak most kezdődött. Egyes vasutasok szerint Szerencstől csak Hidasnémetiig megy a vonat, mások szerint közvetlenül Kassáig. Végül aztán Szerencsen eldőlt, hogy közvetlenül Kassára megy a vonat, s így nem kell még egy éjszakát a vasúti kocsiban eltöltenünk. 18:00 órakor érkeztünk Szerencsre, ahonnan 19:40 órakor indult tovább vonatunk Kassa felé. A híres Hegyalja-i vonattal aztán 23:00 órakor befutottunk Kassára. Itt már előzetes értesítés alapján várt ránk az autóbusz, sőt az Akadémián még felvágott és forró tea is várt reánk. Még egy utolsó izgalom : a szerelvénnyel és puskákkal megrakott fogas leszakadt. Ezt gyorsan rendberaktuk és aztán mindenki sietve ágyba bújt. A sok élménytől fáradt akadémikus békés szuszogással zárta le a kolozsvári bevonulás napjait. Jegyzet. *A kolozsvári bevonulás az akadémikusok tanévközi szabadságának (augusztus 20 — szeptember 30) idejére esett. Ezért a bevonuláson való részvételre kiszemelt akadémikusokat táviratilag be kellett vonultatni szabadságukról. 184
