Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
Tomcsányi József: Vöröskeresztes légi sebesültszállítás
Vöröskeresztes légi sebesültszállítás írta : Tomcsányi József A második világháborúban a szovjet-magyar front súlyosan sebesült honvédéit általában sebesültszállító vonatok hozták haza, hogy hazai környezetben, szakorvosok kezelése alatt, nyugodt körülmények között találjanak gyógyulást. Főleg a fej- és agysérüléses katonák vasúti szállítása volt kritikus, egyrészt a vonat rázása, másrészt a szállítás hosszú időtartama miatt. Ezeknek a betegeknek légi úton való hazaszállítása sok előnnyel járt. Természetesen hoztak haza repülőgéppel másfajta súlyos sebesülteket is, ha sürgős orvosi beavatkozásra volt szükség. A sebesültek légi úton való szállítását eleinte, 1941 nyarán alkalmi szállító- és futárgépekkel oldották meg. Sőt, még 1942 nyarán is, a Tim körüli harcok idején Caproni Ca.l01-es és Junkers Ju.86-os gépek lőszert szállítottak be az ideiglenesen elvágott csapatokhoz és sebesülteket hoztak ki a gyűrűből. Az első "igazi" sebesültszállító géppé egy olasz gyártmányú Savoia Marchetti SM 75-ös típúsú hárommotoros szállítógépet alakítottak át a csepeli Weiss Manfréd gyárban a Repülő Kísérleti Intézet tervei alapján. Ebből a típusból a harmincas évek végén rendelt öt darabot a magyar állam légiforgalmi célokra, majd ezt az öt gépet ejtőernyős szállító géppé alakították át 1940-ben. Az ejtőernyősöknél való alkalmazásuk eredményességét kétségessé tette a veszprémi tragédia 1941. április 12-én. így került aztán sor egyelőre egy gép sebesültszállítóvá való átalakítására. A gépben 12 fekvő és 14 ülő sebesült részére volt hely. A "Savoia Sebesültszállító Csoport" parancsnokságával Kelemen Antal főhadnagyot bízták meg, ő volt az egyik pilóta, a másik pedig Rába Imre László tartalékos hadnagy, polgári életben MALERT kapitány. (1) Az első sebesültszállítás a Savoia-val 1941. október 3-án történt. A gép Krivoj-Rog-ból szállított sebesülteket és október 5- én tért vissza Budaörsre. A sebesültszállító Savoia alig több mint egy hónapig volt üzemben, mikor november 4-én — névnapján — Rába Imre Budaörsről tulajdonképpen QGO viszonyoknak (20-30 m felhöalap, 800 m látás) megfelelő időjárás mellett start után kb. fél perccel gépével a kamaraerdei útkanyar melletti szőlőbe zuhant és elégett. A teljes személyzet és utasok — összesen 11 fő — életüket vesztették. A baleset oka — olyan szakértők, mint Majoros János és Kelemen Antal szerint — a gép kereszttengely körüli instabilitása volt, amihez hozzájárult a magassági trimmelő motor vezérlésének kritikus pillanatokban — mint például start után közvetlenül — történő "megfutása" ("runaway"), akárcsak a veszprémi balesetnél. (2) A Vöröskeresztes gép balesetének a híre úgy látszik eljutott Berlinbe is, mert a gép pótlására Hitler Adolf akkori német kancellár egy egészségügyileg jól felszerelt Junkers Ju.52-es hárommotoros gépet ajándékozott Magyarországnak. A gép — melyen 12 fekvő sebesültet tudtak elhelyezni — a HA-JEA lajstromjelet kapta. Ehhez jött még a hajózó személyzeten kívül az orvos, az ápolónő és egy egészségügyi katona. A gépet a szállító század hajózói — bevonultatott MALERT személyzetek — repülték. Műszaki személyzetet sem kellett toborozni, mert kitűnő, nagy gyakorlattal rendelkező szerelők álltak — ugyancsak a MALERT-tői — a szállító század rendelkezésére. Itt jegyzem meg, hogy a MALERT-nck, mint polgári légiforgalmi társaságnak, a háború alatt roppant lecsökkent a működési tere : a külföldi járatok megszűntek, s a társaság csupán belföldi — főleg erdélyi, ujságledobással kombinált — járatokra zsugorodott. Ezért tehát nem is okozott különösebb problémát a MALERT személyzeteinek a bevonultatása. Viszont a sebesültszállító géphez orvosokat, ápolónőket és egészségügyi katonákat kellett biztosítani. Báró Apor Gizella, a Vöröskereszt akkori fövédnökasszonya felkereste dr. Bollobás Béla repülő orvosfőhadnagyot és feleségét. Utóbbiról tudta, hogy házasságuk két éve alatt az orvosi asszisztencia minden csínját-bínját eltanulta férjétől. Ennek ismeretében kérte őket, hogy vállalják el az új gépen az orvos-egészségügyi feladatokat, amit ők készségesem meg is tettek. Rövidesen megkezdődött öt ápolónővér kiképzése a repülő egészségügyi szolgálatra, majd szoktató repüléseket is végeztek. Özv. Bollobás Béláné úraszszony emlékei szerint az egyik ilyen szoktató repülés Kolozsvár és környéke felett történt, ami maradandó szép élményként él emlékezetében. A Vöröskeresztes Ju.52-es gép első frontra vezető útján Littay altábornagy felesége is résztvett segédszemélyzetként. Aztán kialakult egy csoport a következőkből : dr. Bollobás Béla orvosfőhadnagy, dr. Bollobásné Varga Emma önkéntes ápolónő és Bóczér Jenő honvéd, egészségügyi katona. Az egészségügyi személyzet összeállítása nem volt állandó, de ez a csoport mindig együtt repült. E csoport elszállásolásánál nagy segítség volt dr. Bollobásék házastársi mivolta : nem kellett részükre külön-külön szálláshelyről gondoskodni. Persze a repülőgépen utazó sebesültek legnagyobb részének fogalma sem volt arról, hogy az orvos és az ápolónő férj-feleség. Itt említem meg, hogy dr. Bollobás Béláné úrasszony önkéntes ápolónői igazolványát nagylelkűen felajánlotta a Magyar Aero Múzeumnak. Dr. Bollobásné úrasszony elmesélte azt is, hogy a sok szomorú látvány mellett találkozott néhány humoros esettel is szolgálati ideje alatt. Történt egyik hazarepülés alatt, hogy egy sebesült ezredes mindenáron azt szerette volna, ha a csinos ápolónővér csak rá ügyelt volna. Persze erről szó sem lehetett, minden sebesültet egyforma gondozásban kellett részesíteni. Az ezredes azonban csak a nővért szólongatta, mire a szolgálatkész Bóczér Jenő egészségügyi katona tüstént ott termett. Az ezredes pedig a csudába küldte öt, kioktatván, hogy ő nem a nővér, hanem egy katona ! Márpedig ő a nővért hívta ! A sebesültszállítógép állomásai természetesen a fronthelyzettől függtek. Többnyire Charkovban időzött, de több repülőtérről is hordta a sebesülteket. így leszállt Sztarij-Oskolban, Kurszkban, Poltaván, Kievben, Berdicsevben, Lembergben és még több más repülőtéren is megfordult. Dr. Bollobásné úrasszony egyetlen veszélyhelyzetre emlékezik, amikor a Kárpátok felett jegesedtek, de abból sem lett semmi baj. A sebesültek azt észre sem vették. A légi úton történő sebesültszállítás különleges orvosi és ápolói munkál, ellátási feladatot rótt ki a kislétszámú személyzetre. Erről az új, addig nem alkalmazott sebesültszállítási módról dr. Bollobás Béla orvosfőhadnagy egy tanulmányt írt. Tanulmányában néhány érdekes orvosi esetet kiragadva, a sebesültek szállításakor tapasztalt élettani és pszichológiai jelenségek, nehézségek levegőben történő megoldásáról, illetve orvoslásáról számolt be. Többek között ezt olvashatjuk az Orvosi Hetilap 1942 évi 11. számában megjelent tanulmányában : — Mi mindenre kellett odafigyelni ? A sebesülteket ugyan úgy kellett előkészíteni — lehetőség szerint —, mint a műtétre. 175
