Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)

Horváth Sándor: A páholyban

századosé. Különös volt, senki sem tudta, hogy hova lett. A kísérők szerint hirtelen eltűnt. A század átrepült felette.

Néhány óra múlva hír jött századparancsnokunktól, jelentkezett. Délután hazajött. Mintha mi sem történt volna, úgy intézkedett. A századot rábízta Pénzes Gyulára. Félszeme bekötve, húzza a lábát, mert kemény volt a föld, megütötte magát. Végül elbeszélte, mi történt vele. Saját szavait teszem idézőjelbe :

"Bombatámadás után könnyelműen alacsonytámadást hajtottam végre, mikoris az orosz légvédelem lelőtt."

A Pripet mocsarak szélén hasraszállt és megsebesült. Rádióslövésze, Sarkady Lajos is szilánkot kapott. De életben maradtak és ez volt a fontos.

Az esti bevetést Pénzes őrmester vezette. így kerültünk a század élére. Ezúttal kipróbáltam hol jobb : elöl-e, vagy hátul ? Ismét Kowel-hez, ki tudja hányadszor. Ott nyomja az orosz, át akar tömi, de sok a stuka és nem engedi. A gyenge saját földi erőt mi pótoljuk, a frontot mi tartjuk. Annyi alattunk a hadianyag, célozni sem kell, bombánk gépet, felszerelést talál. De van itt bőven vadász és légvédelem. Úgy jönnek a lövedékek, mint a zápor. Észre alig veszem, mégis eltalálnak. Mintha egy tenyér csapott volna oda, csak annyit érzékelek. Egy eddig ismeretlen hangot, de a motor jár, a gép egyenletesen zuhan. Nincs itt semmi baj !

Már 700 m-en vagyok.

Kioldom a bombát, ami szépen elválik. Meghúzom a felvételi ívet, a gép szépen engedelmeskedik.

— Megvagy Jóska ? — kérdezem lövészemet.- Meg, de eltaláltak.

Megsebesültél ?

— Nem, de itt a találat mellettem. Egy lövedék berepült és ki is ment. Nem robbant fel!

— Te jó Isten ! — nagyot sóhajtottam. Ezt megúsztuk. Mert ha felrobban, szétvágja a gépet.

Befejeztük a társalgást, mert Pénzes őrmester nem tagadta meg magát. Ebben a tűzpokolban alacsonytámadásba vitte századát. Felgyújtottunk néhány benzintankot, gépkocsit, kilőttünk több légvédelmi ágyút, de olyan tüzet kaptunk, amitől alig láttunk. Minden fegyver ránk tüzelt. Mi mégis megúsztuk a bajt, de öt német odaveszett.

Utolsónak szálltam le. Beálltam a helyemre, de a gépből kiszállni nem tudtunk. Be voltunk zárva. A kilincs nem mozdult: az ellenséges lövedék eltalálta és összenyomta. Várni kellett, míg nehéz helyzetünkből kiszabadítottak. Előbb egy német lövészt mentettek, akinek hiányzott az alfeli ülepe. Nála robbant a lövedék, amin a szegény ember ülni szokott, azt szétverte.

Végül kiszabadultunk. Megbámultuk a lövedék útját Hihetetlen szerencsével úsztúk meg a halált, de gépünk sem vitt többé bombát. Megnyomorodott.

Július 10-én nem volt repülés. Kevés üzemképes gépünk volt aznap. No meg a pihenés is ránkfért. A németek — bár megfogyatkozva, de — repültek. Náluk nem volt pihenés. Indultak a Kowel-i pokolba.

Július 11-én Krakkóban voltunk, gépeket kaptunk, azokat vettük át. Hazafelé kifogtunk egy kiadós vihart. Azt hittem, végem lesz. De a vihar után jó ösztönnel visszataláltam. Ezt is megúsztam. Éjjel megérkezett az esőfront. Vastag felhők takarták az eget. Ilyen időben zuhanni nem lehet.

Július 14-én már korán ébredtünk. Az eső elvonult, a nap kisütött, de keltét megelőztük. Szürkületben már levegőben voltunk és a fronthoz közeledtünk. Századunk hét géppel repült. A célterület már nem Kowel. Az eső az oroszokat segítette, áttörtek és délről kerítenek. Tamopoltól 15 km-re páncélosok gyülekeznek, őket látogatjuk meg.

Tiszteletünkre pazar tűzijátékot rendeztek. No meg fenn is igyekeztek, jó néhány sorozat elfutott mellettem. De Jóska is

dolgozott. Nem kímélte őket, oda-oda porolt. Sem itt, sem ott, nem hullott alá áldozat.

Hazatérve megpakolták a gépeket és irány vissza, ismét ugyanoda. Pusztítsuk el, ami megmaradt. Robbantsuk fel, ami mozog. A háború pokoli művészet.

Az utolsó bevetésen nem vettem részt. Kevés volt a gép, sok a pilóta, egymást váltottuk. Rádiósomat, Jóskát meg kölcsönadtam. Boucek hadnagy elkérte, mert az 6 lövésze megsebesült. Jóska jól kifogta : elkapták őket. Vagy 40 vadász támadott rájuk. Mindenfelől mindig csak lőttek. Majd saját vadászaink is beavatkoztak. Hatan voltak, ennek ellenére a túlerőben lévő oroszokból hármat lelőttek. Az oroszoknak viszont sikerült kilőni a német kötelékparancsnokot, akinek gépe égve lezuhant. Neki sikerült kiugrania, de lövésze ott pusztult.

Az orosz pilóta^ — ha lehet — a vezérgépet támadja, azt igyekszik lelőni. Úgy közelít és távozik, hogy látni sem lehet. Kitűnően repülve, háton tüzel. Szerencsénkre, kevés akad az ilyenből.

Július 15-én Cuniovkára sok Messerschmitt Bf.l09-es érkezett. Segíteni jöttek, vagy elzavarta őket az orosz hadsereg ? Nem kérdezhettük meg, mert nekünk menni kellett. Áttelepültünk Przemysl mellé egy rétre, nekünk ez is megfelel. Velünk települt át a 9. német század is. A 7. és 8. század Grodek-tól délre költözött. Majd a levegőben találkozunk velük.

Július 16-án két bevetésünk volt. Az ötgépes köteléket Molnár hadnagy vezette A bevetés helyét és körülményeit nem jegyeztem fel. A Pénzes raj — beleértve bennünket is — ma nem repült.

Július 17-én borongós, rossz idő volt. A repülőtérre 0900 órakor indultunk, de nem repültünk. Csak a Bf.l09-es vadászok portyáztak. Felszálltak és rövidesen visszatértek, néhány légigyőzelmet jelezve. Tegnap visszatelepültünk újra és a repülőtéren sokan vagyunk. Déltől készültséget adunk, de csak 1600 órakor indulunk. Lembergtől északra 35-40 km-re egy útszakaszt fogunk támadni. Az előnyomuló ellenséges csapatokat kell megállítani.

Századunk nyolc géppel vesz részt a bevetésben. A célpont felett vagyunk, pocsék az idő. Még a függőleges látás is rossz. Sötét felhők gomolyognak. Vajon mit fogunk ki, egy lyukat, vagy felhőt ? Még nem lehet kiszámítani.

Egymás után borítanak lefelé a pilóták. Most felhő érkezett alánk, ezen kell átzuhanni. De mi lehet alatta ... ? Semmit sem látok, semmit sem tudok. Irány le, a többi után. Hát mit is mondjak ? Kutya érzés a semmibe zuhanni. Ki van előttem . . . hol lehet ... ki mit gondol . . . mit cselekszik ...? Ha belehúz, telibe kapom . . . Végre látok ! Mélyen lent vagyok, máris oldok. Hatalmas detonáció löki meg gépemet, a kormányt majdnem kiüti a kezemből, vagy talán el is engedtem ? Későn oldottam, túl alacsonyan vagyok.

Bumm ! — valami ismét robbant. Gépem imbolyog . . . nem húz a motor . . . nincs szívótémyomás ! Hazafelé fordulok. El innen, nehogy fogságba essünk. Vérdíjasok vagyunk, ha elfognak, végünk van. Úgy halljuk, a stukásoknak nem kegyelmeznek, azonnal megölik őket.

Tovább süllyedek, de tartom magam. A "Sólymon" szerzett tapasztalat most segít. Jóformán csak lebegek, de egyre távolodom a fronttól arrafelé, ahol biztonságosabb a kényszerleszállás. Már robbantanám le a futókat, amikor a motor életre kel. Húzni kezd, majd újra leáll. Megrázkódik, hirtelen csend lesz, majd ugyan olyan hirtelen megindul ismét. Biztos megijedt a robbanástól.

Egyedül maradtam . . . Hol vagyok ? Merre induljak ? Felettem két Messerschmitt vadász, őket követem. Persze messze elhagynak. Amíg ők igazából repülnek, én 300 km/óra sebességgel cammogok. De hazaértem. Ä század is hazatért, de két gép hiányzik : a Pénzes és Timler személyzet, ök előttem repültek.

154