Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
Horváth Sándor: A páholyban
Ekkor — október végén — pihenőbe helyezték a századot. Rzeszov (Reichshof) repülőterén. Ezzel működésének első fázisát befejezettnek tekinthetjük. 1943. november 3-án a század feltöltésére a veszprémi repülőtérről útbaindítottak tíz fő repülőgépvzetőt. így kerültem ki a frontra. Megérkezésünk után azonnal megkezdődött átképzésünk, miközben parancsot kaptunk hazatelepülésre. Átképzésünket Szamosfalván fejeztük be. Hamar kiderült, hogy az új személyzet elődjénél jobban repül. Az a hat hónap, amit mi Veszprémben sokat és sokféleképpen repülve eltöltöttünk, most bőven kamatozott. A Ju.87D-5-ös gépet kifogástalanul repültük, egyénileg és kötelékben biztosan vezettük. Egészségileg rendben voltunk és egy kis harcra nagyon vágytunk. Még átéltük Kolozsvár bombázását, ami rettenetes volt. A félelem, a tehetetlenség, a bomba becsapódására való várakozás szörnyű érzés, ami mindannyiunkban nyomot hagyott. A Házsongárdi temetőben elhantoltuk egyetlen halottunkat, Reményi Károly szakaszvezetőt, aki gépmentés közben egy dombnak repült. Fiatal életét értelmetlenül veszítette el. Az alakulat májusban véglegesen hadilétszámra emelkedett és 1944. június 10-én elindultunk a frontra. Én vonattal utaztam, mert fenyítve voltam : sok mindent kipróbáltam és néha "elkaptak". De jól repülni megtanultam. A frontra kilenc napig tartott az út. Végállomásunk Lembergtől keletre Msztana falu volt. Repülőterünket Cuniovkának hívtuk. Június 22-én kezdtünk el repülni, egyelőre csak gyakorlórepüléseket végeztünk. Kezdtük a frontot megszokni. 24-én éjszakára nagyarányú partizántámadást vártunk — fegyverrel aludtunk —, de nem történt semmi. Végül elérkezett a nagy pillanat: harcba szólítottak bennünket. Bevetették mind a 12 gépünket, melyekkel az alábbi személyzet repült: 1. raj: Lévay Győző százados, század- és kötelékparancsnok Sarkady Lajos szakaszvezető Boucek József hadnagy Zseli Imre őrmester Sipos János őrmester Szemerics István őrmester 2. raj: Molnár Vilmos hadnagy, rajparancsnok Jenei János őrmester Róza János szakaszvezető Marosvölgyi Kálmán őrmester Sztrókay Géza szakaszvezető Luzsa György tizedes 3. raj: Istványi György hadnagy, rajparancsnok Eitler Ferenc őrmester v. Zsoldos László szakaszvezető Csontos Géza szakaszvezető Pénzes Gyula őrmester raja a gép szárnyán. Balról: Hosszú József tizedes, Horváth Sándor szakaszvezető, Pénzes Gyula őrmester, Tarlós József őrmester, Timler Ferenc szakaszvezető és Stáhl Géza tizedes (Szerző gyűjteményéből.) Loos Sándor szakaszvezető Almási Bálint szakaszvezető 4. raj: Pénzes Gyula őrmaster, rajparancsnok Tarlós József őrmester Timler Ferenc szakaszvezető Stáhl Géza tizedes Horváth Sándor szakaszvezető Hosszú József tizedes. Raidel János zászlós tartalék pilótát ezúttal nem vetették be. Első támadásunkat 1944. június 30-án hajtottuk végre egy partizántábor ellen. A célpont Przemysl-től 15 km-re egy nagykiterjedésű erdőben volt. Ezt olyan bevezető — szoktató — bevetésnek szánták, ahol még nem volt elhárítás, de igazi bombákat dobtunk le, melyek kegyetlenül pusztítottak. Fokozatosan megtanultuk, mi a háború. Most igazán érzékeltük, hogyan robbannak és mily pusztítást visznek végbe a bombák. Július 5-én ismét indulunk, de ma tizennyolcán vagyunk. Öszszeszoktatnak két századot. Eddig század erőben repültünk, csak magunkban voltunk, most majd osztálykötelékben fogunk repülni. Ennyi géppel kötelékben repülni egészen más feladat. A gépek fordulás közben folyamatosan helyet változtatnak, miközben a századok, rajok és gépek helyet cserélnek, de a forduló befejezésekor mindenki az eredeti helyére kerül vissza. ílymódon a kötelék nagy tűzerőt képvisel : 72 csőből ontjuk a tüzet. Az egymás fölött átcsúszó gépek rendkívüli közelségét is meg kell szokni. Ma ebből vettünk leckét, de nem adódott gond, megálltuk helyünket. Az utolsó — 18-ik — gépet vezettem. Volt módom arra, hogy minden mozdulatot megfigyeljek. Csak a sebességgel volt gondom, mert lassan repültünk, s többször elvesztettem a sebességet. De stabil gép a stuka, hamar visszanyertem. Bombáinkat ma is Przemysl-től északra egy erdőben megbúvó páncélos csapatra dobtuk. Páncélost nem láttam, sem égni valamit, de biztosan ott lehettek. A légvédelem nem zavart meg minket, sem a földről, sem a levegőből. Július 6-án éjjel elesett Kowel. Megroppant, derékbetört a 152
