Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)

Évfolyamtörténetek, találkozók

talán létre sem jött volna ez a kizárólag magántulajdonok adakozásából felépült múzeum, mely a világon szétszórt magyar repülők összetartó központjává vált. Elmondotta azt is, hogy Dombiak — ha élne — élete legnagyobb napja lenne a mai.

Beszédét Zrínyi Miklós örökérvényű szavaival fejezte be :

Adassák tisztelet a katonaeszménynek !

Utána e sorok írója mondta el, hogy mit jelent a Magyar Aero Múzeum óhazai léte a magyar repülés történetének. Utalt arra, hogy a repülő nemzedékek közötti tátongó űr betöltésében milyen nagy szerepe lesz az itt látható anyagnak. A mai repülőknek segít majd gyökereik megtalálásában és magyar nemzeti öntudatunk megszilárdulásában.

Mindezek befejeztével kinyílt a nagy, kétszámyú ajtó és a látogatók megilletődötten léptek be a termekbe, ahol a kanadai Múzeum korábbi ismerői újra megláthatták az ismerős tárgyi emlékeket és dokumentumokat; akik pedig először látták, csak ámultak, bámultak. Nem csodálom. Amikor az anyagot leltároztuk, többször meg kellett állnunk a munkával. Bizony, úgy meghatódtunk, hogy könny szökött a szemünkbe. Visszzatértek a régi emlékek. Lelki szemeink előtt látni véltük azokat a bajtársakat, barátokat, akik egykor a múzeumi tárgyakat birtokolták, illetve egyenruháikat hordták.

Itt-ott feltűntek eddig megfelelő otthont nem talált itthoni emléktárgyak is. Példaképpen említem a kitűnő állapotban lévő 26/31 M. Gebauer motorgéppuskát.

A Múzeum anyagának teljes ismertetésére természetesen most nem vállalkozhatok, ez a jövő dolga.

Ki kell azonban emelnem mindazok szerény személyét, akik a fogadás, leltározás, rendszerezés, stb. aprólékos munkáját elvégezték. A Hadtörténeti Múzeum részéről Korsós ezredes parancsnokon kívül nyomatékosan kell említenem a kiállítás felelős rendezőjét és házigazdáját : Máté Gábor ezredest és mindazokat, akik a fa-, fémipari- és dekorációs munkákat, stb. kiváló minőségben végezték el

Szerénytelenségnek tekinteném, ha kiemelném a Kuratórium munkáját. Nekünk kötelességünk volt a közreműködés, ezért pedig nem jár köszönet.

Végezetül ajánlom mindenkinek, hogy — ha teheti — tekintse meg személyesen a kiállítást, formáljon véleményt, tegyen javaslatot az esetleges jobbításra. Mi mindent meg fogunk tenni továbbra is a közös cél érdekében.

Tobak Tibor

Lezajlot|||#Magyarország fölött|bgym|[s ^éííen harcolt repülők nemzetközi világtalálkozója

A Magyar Veterán Repülők Egyesülete, a magyar repülés létszámban legnagyobb szervezete, 1991 évi közgyűlésén meghirdette az 1992. szeptember 8-a és 11-e között tartandó világtalálkozót. Most már jelenthetem mindenkinek, akit illet, hogy a találkozó nagy sikerrel járt. Négy nap alatt hét nemzet fiai fogadtak egymásnak barátságot, bebizonyítva azt, hogy gyűlölködés nélkül is lehet élni.

vitéz Háry László vezérőrnagy emlékművének koszorúzási ünnepsége Tök öl ön. Koszorúzók: Göncz Árpád köztársasági elnök és szárnysegéde, Válóczy István ezredes. Mögöttük Tobak Tibor (polgári ruhában) és Csurgai M. vezérőrnagy.

(Garai Imre ny. rep. alezredes felvétele.)

Lezártunk egy korszakot, letettünk vállainkról egy fél évszázadon át hordott terhet. Egyöntetűen vallottuk, hogy minket, a világ egykori ifjúságának legjavát, gonosz erők állítottak szembe egymással.

Az Egyesült Államokból, Nagybritanniából, Németországból, Ausztriából, Oroszországból és Romániából meghívottak közül beérkezett 90 öreg repülőhöz legalább 60 magyar hajózó és műszaki csatlakozott, s négy napon át mozgalmas programban volt részük.

Néhány kiemelt név a küldöttségekből:

— G. Loving USAF generális, az egykori 15. légihadsereg 31. Fighter Group-jának a parancsnoka;

— Chester Sluder, a híres 325. Fighter Group parancsnoka;

— Hans Gottfried Schultz ezredes, a német küldöttség vezetője;

— Jeromin altábornagy, a közel 400 bevetéses egykori JAK-9-es századparancsnok;

Gavriliu román tábornok;

Josef Haiböck osztrák tábornok;

— Jim Autón, a 178-as RAF század Liberator pilótája;

— Kenyeres Miklós, az egyik legeredményesebb magyar vadászpilóta.

A vendégek kart-karba öltve váltak el egymástól és mindannyian kis nemzetünk jó hírét vitték szét a világba. Mi, a házigazdák, pedig büszkék vagyunk, hogy a világon elsőnek rendeztük meg ezt a találkozót.* Elsőnek, de valószínűleg utoljára, mert az idő könyörtelen. Geraszimov őrmester, egykori Iljusin Il-10-es lövész, oly izgalommal készült a találkozóra, hogy két nappal indulás előtt szíve döntötte őt a

139