Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
Évfolyamtörténetek, találkozók
^штщжшттшт,.........ч ///////////////// / Л1 / // // ////////^/ / / Z Л у. 'L *. Л '. Л Л Л /. Л '. у. Ч«К ЧЧЧЧЧЧЧЧЧ 4« Ч Ч ^ ЧЧЧЧЧЧЧЧ Ч 'О# ч Ч* ч Ч J#4 \ ч Л N ^ Л Л ,s Л Л Л Л,х' Шть^®жжх&ш4жШкшк&1 \ \ ч ч £■ J ЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧ ч Ч ЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧ У У У У УУУУУУУУУУУУУУУУУУУУУУУУУУУУУУУУУУ У ^У У У У У У У У У У У у Az utóbbi években sok mindent olvastunk a MSZ-ban az 1944 novemberi, szentkirályszabadjai avatásunkról. Sokunknak élményekben dús akadémikusi életéről. Avatás után az első csoporttal Csorna mellett Csatári — másnéven "Ráth" — majorban folytattuk repülő életünket. A második csoport Hegyfaluban tengette életét, a harmadik szintén valahol Dunántúlon volt. Csoportunk Bősárkányban volt elszállásolva, ahonnan rendszerint gyalog jártunk ki a tábori reptérre repülni Telbisz Lulu bácsi és Szényi Jenő főhadnagy felügyelete mellett. Jómagam kis és nagy Arado-val, Fw.58-al, Bückerrel és Levente II-vel repültem. Hoztak egy Héját is, de az elsüllyedt a sárban. Tolakodó természetem és a repülés iránti szeretetem miatt mindenhez hozzájutottam. Decemberben kaptunk nagy Arado-t, azt is repültem, szóval már csak egy cémaszál választott el párunkat a Messertől, vagy a FW.190-estől. Zeltweg-be való kitelepülésünk után már nem volt alkalmunk repülni, jóllehet voltak ott FW.190-esek, amiket később az oroszok elöl megsemmisítettünk. Egy alkalommal néhányunkat autóbusszal Nagycenkre vittek, hogy az ott lévő gépekből telepítsünk ki egy párat Zeltweg-be. Hárman hoztunk Bückereket, mert a Héjákat még nem tudtuk repülni, az Arado-kat és FW.58- asokat pedig már elvitték mások. A hármas köteléket én vezettem. Leszálltunk tölteni Bad Vöslau-ban és másnap délután indultunk Zeltweg-be. Szombathely "A"repülőtér, 1943 telén. Balról: Csík Pál, Ráth József és Krístó Jenő egy Ar.96-os farkánál. (Ráth József gyűjteményéből.) Ráth József 1943-ban mint akadémikus Ahogy elstartoltunk, láttam, hogy kiséróim kb. 10 m magasságban elhagytak engem. Gyorsan leszálltam, miközben észrevettem, hogy zárt benzincsappal startoltam el. Szűcs Tibor volt egyik kísérőm. Csináltak egy kört, én intettem nekik jelezve, hogy repüljenek Zeltweg-be. Gyorsan elő a kurblit, a gázkart kis gázra állítva, fenekemen az ejtőernyővel, bekurbliztam a Bückert. Be is ugrott szépen, de gurulni is kezdett és tolt engem a szárny előtt. Lassan kicsúsztam a szárny végére és megragadtam azt a fogantyúnál fogva. Mindenki a hasát fogta a reptéren, amint a gép körülöttem körözött, végül a hasamon húzott, majd egyszer csak felemelte a farkát és az orrára állt. A légcsavar eltörött. A németek oetoitak a nangarnoz. Megkerestem Kelemen Dezsőt, aki ott mint összekötőtiszt működött, ő szerzett nekem egy új légcsavart és másnap délután elstartoltam Zeltweg felé. Csodás utam volt: 200 m-en repültem a Semmering mellett a Mura völgyében, gyönyörködve a pompás vidékben. Kétoldalt a hegyek fenyvessel bontva, szinte kézzel elérhető távolságban, alattam a Mura, a vasút és a műút. Közben "cidriztem", mert fölöttem Bécsújhely felé nagy amerikai kötelékek repültek. Szinte éreztem, hogy ez a repülés lesz az utolsó, négyéves orosz hadifogságom végéig. Zeltweg-be megérkezvén, a város fölött egyik rácsapást csináltam a másik után az u. n. Gasthaus-ra, ahol kis barátnőm volt a "tulaj". Persze a németeknek nem tetszett a "légi kupolda", lőt-134 és 45 évvel később. Szombathely "A"repülőtér, 1943 őszén. Első "doplizásom" az Arado-n Aknai törzsőrmesterrel. (Ráth József gyűjteményéből.)
