Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
Évfolyamtörténetek, találkozók
Veterán repülő találkozó Szegeden 1992. július 11-én. Kellemesen hűvös, de napos nyári reggelre ébredtünk július 11-én Szegeden. Előző délután heves nyári zivatar söpört végig az Alföld délkeleti részén és áldásos vízzuhatag kötötte le a szegedi táj finom porát. Az immár nyolcadik szegedi országos veterán repülő találkozóra az eddiginél több bejelentkezés érkezett, de arra nem számítottunk, hogy a megjelenők — az eddigi évek egyre növekvő létszáma mellett — rekordot fognak felállítani: közel kétszázan* gyűltünk össze. Ez nem kis feladat elé állította a reptéri büfé kiszolgáló személyzetét. Szegedre általában egy napra jönnek a vidéken lakó — és a külföldön élő, hazalátogató — veterán repülők. Legtöbben egyedül, de számosán feleséggel, testvérrel, unokákkal és más családtagokkal érkeztek. Találkozni a régi barátokkal, bajtársakkal, feleleveníteni a régi, szép repülések emlékét, a repülőiskolák vidám, de szigorú életét, az egykori sporteseményeket, rég megdöntött rekordokat, a soha nem feledhető élményeket és történeteket, a repülőszázadok békés és harcos éveit, a háború utáni nemzedékek sok száz és több ezer repülő óráinak eseménydús • -.hn: > 81Л/--i| Киш történetét, kemény helytállását. Az emlékezés napja is ez Szegeden. Az élő repülők pártatlan baráti találkozója, a legendás idők és az újabbkori repülő technika pilótái, műszaki emberei, a sportrepülés, ejtőernyőzés női és férfi egykori és még ma is művelői találkoznak és emlékeznek ifjúságuk legszebb éveire. Emlékeztünk a szegedi repülés megalapítóira, repülő- és hősi halottainkra, emléktábláik megkoszorúzásával, egyperces néma tisztelgéssel. A találkozóra érkezőket napernyőkkel felszerelt asztalokkal ellátott szabadtéri büfé fogadta, kellemes környezetben, hűtött italokkal jól felkészülve. Az árnyékos helyen — szabadban és a kishangárban — felállított asztalok, székek és padok kevésnek és kényelmetlennek bizonyultak. A repülőklub részéről több figyelmet és gondosságot érdemeltek volna a megjelent öreg repülők. Igaz, ekkora "tömegre" nem számított senki. Már reggel nyolc óra előtt megérkeztek az első, — vidékről jövő — autók. Az évente "visszatérők" már kora hajnalban útbaindultak, a találkozó izgalmában alig aludtak. Jöttek szép számban az autóbuszon, vonaton utazók is. A kis autóbusz alig győzte húszasával, gyors fordulókkal hozni a kedves, már jól ismert barátokat és az első ízben Szegedre érkezőket. A mintegy 45 szegedi veterán résztvevő és azok családtagjain kívül 102-en érkeztek Budapestről és vidékről, négyen pedig külföldről. A debreceni és miskolc-ózdi veteránok csoportosan "szervezett küldöttség-Az emléktáblák megkoszorúzása. Baloldalt Kakuszi József, a koszorút tartja Csapó Béla. (Kakuszi József gyűjteményéből.) 128
