Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
Évfolyamtörténetek, találkozók
Sándor hadapródok címét. Ebéd előtt az udvaron fényképeket készítettünk. A volt Pumások külön is megörökíttették magukat. Asztalhoz üve — rövid bevezető után — a felavatásra váró hősi emléktábla színes képével leptem meg a megjelenteket., majd Peller Pista köszöntötte a jelen- és távollevő feleségeket, akiknek mindent köszönhetünk, akik kitartottak mellettünk az elmúlt nehéz évek során. Emlékeztetett az idegenben, nehéz körülmények között élő magyarokra. Ezúton is köszönöm mindnyájunk nevében komoly, szívhez szóló szép szavait. A vidámság helyreállítására Balogh Popeye egy 1921-ben vert ezüst dollárral tüntetett ki fáradozásaimért. Az ebéd választás szerint történt, meghitt, kiegyensúlyozott hangulatban. Minden távollévő baj társunknak közösen aláírt levelezőlapot küldtünk. Ebéd befejeztével — ugyancsak a hagyományoknak megfelelően — nótázás következett. Kakasy Gyula kedvéért a repülő nóták mellett egy-két hegyivadász nótát is elfújtunk. Ebéd. Balról, első sor: Szabó Klára, Szabó László, dr. Farkas Jenőné. Második sor (háttal) : Pintér Gyula, Rónay Kálmán, Mátay Andor, Horváth Béla, Dinka Tibor. Harmadik sor (szemben) : Dr. Farkas Jenő (áll), Ferenczy Zoltán, Szabó Károly, Papp Ferencné, Gullay Mihályné, Gullay Mihály, Vidonyi János, Este lett, mire elváltunk. A találkozó után néhány nappal többen Mátay Tüske "udvarházában" jöttünk össze. Remélem, hogy 1992-ben az évfolyam hősi emléktáblájának avatásakor még többen jövünk össze, mint ez alkalommal. Gödöllő, 1991. október 1-én. Dr. Farkas Jenő Az őcsényi találkozó. 1991. augusztus 30-án kezdődött az őcsényi repülőtéren (Szekszárdtól 8 km-re) az 1944. november 15-én avatott hadnagyok és zászlósok találkozója. A találkozót v. Hefty Frigyes kezdeményezte. A szervezés és a munka javarésze az otthoniakra, főként Csák Péterre hárult. Öszsze kellett állítani a fellelhetők névsorát, meghívókat kellett küldeni a világ minden tájára. Lakásról, étkezésről kellett gondoskodni, a jelenlévők számát figyelembe véve. 166 főből 90 személy címét sikerült felkutatni. A találkozón végül is 47-en vettek részt. A műsor összeállításában köszönet illeti Tobak Tibort, a volt "Pumást", akinek közbenjárására Urbán vezérőrnagy, a magyar légierők parancsnoka, lehetővé tette, hogy a találkozó résztvevői meglátogassák a taszári és szentkirályszabadjai repülőtereket. Az utóbbin avattak bennünket 1944-ben. A szervezésről és az azzal járó rengeteg munkáról csak a legnagyobb elismeréssel és hálával lehet nyilatkozni. Augusztus 30-án kora délután kezdtek gyülekezni a résztvevők. Annak ellenére, hogy a 47 év nem múlt el nyomtalanul, aránylag jól felismertük egymást., bár az is előfordult, hogy a nyakban lógó "névcédulát" is igénybe kellett venni. A találkozón megjelent volt oktatóink közül Bakcsy Gergely főhadnagy és Seidl József főtörzsőrmester, aki mint alezredes ment nyugdíjba. Kisebb-nagyobb csoportokban folyt a beszélgetés vagy a szabadban, vagy a bárhelyiségben. Szép volt visszaemlékezni az együtt töltött időkre, bár — sajnos — néha nem csak vidám dolgokról volt szó. Célzok például Lontay Róbert rövid beszámolójára arról a hat hónapról, amit mint halálraitélt töltött a siralomházban. Jelen volt a találkozón Gőgös Béla is, akit — több évfolyamtársával együtt — orosz hadbíróság 25 évre ítélt el az ausztriai Badenben. Nyolc évet szenvedtek a hírhedt vorkutai haláltáborban. A délutáni órákban Bessenyei Péter, többszörös magyar műrepülő bajnok mutatta be tudományát egy "Extra 300"-as német műrepülő géppel. Este a repülőtér éttermében finom halászlé és italok mellett tovább folyt a beszélgetés, visszaemlékezés. Másnap, augusztus 31-én délelőtt volt az emlékülés a hangárban. Csák Péter üdvözölte a megjelenteket és javasolta, hogy 1994-ben, az avatás ötvenedik évfordulóján újra találkozzunk. Ennek szervezését Tamássy András vállalta. Ezután Tobak Tibor mondott igen szép beszédet, elemezve az Akadémia utolsó évfolyamainak történetét. Külön kihangsúlyozta : jellemző a magyar királyi Légierők szellemére, hogy ennyi év után is ilyen szép számban — sokan messze távolból is — eljöttek erre a találkozóra. Bejelentette : megalakult a "Magyar Veterán Repülők Egyesülete" (MVRE), hogy a régi szellemet fenntartsa. Tobak Tibor után Csanádi Norbert — aki a Magyar Repülő Szövetségnél (MRSZ) töltött be nagy szerepet a világháború után — szólalt fel és üdvözölte a jelenlévőket. Kihangsúlyozta a magyar légierők szellemét, feljebbvalók tiszteletét, függetlenül attól, hogy mint legénységi vagy akadémikus kapta valaki a repülő kiképzését. (Csanádi Norbert velünk egyidőben kezdte meg repülő kiképzését, de mint legénységi állományú a szombathelyi "B" reptéren repült, míg az akadémikusok és karpaszományosok az "A" reptéren.) ö is felkérte a jelenlévőket, hogy aki teheti, támogassa a MVRE-t és lépjen be az Egyesületbe. Dr. Hegedűs Dezső, a MRSZ főtitkára beszámolt a magyar sportrepülés nehéz helyzetéről, majd Joó István és Keserű László bajtársak szólaltak fel, hangsúlyozva, hogy végeredményben mi nyertük meg a csatát. Ezen a napon megkoszorúztuk elhúnyt bajtársunk, Losonczy 123
