Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
Kakuszi József: Álom és tragédia - Századnapló, 1921, Szeged
Álom és tragédia — Századnapló, 1921, Szeged Az. élöszdt' és] összekötőt: írta, [valamint ä:naplókivönatot összeállítottá Magyar Sándor "Álmodni mertünk" c. könyvében repülőéletének kezdetéről és az első sikeres magyar óceánrepülésről írt a magyar társadalom repülés iránt érdeklődő rétegének, főleg a fiataloknak. Könyve a "Harc a levegőért" sorozatban jelent meg 1940-ben, melynek első 30 oldalán 1923-ig saját repülő életének tükrében a magyar nemzeti repülés fennmaradásáért vívott küzdelem történetét, a "merész álmot" — hogy újra repüljön a magyar — írja le. Az "ÁLOM" Trianon után "TRAGÉDIÁ"-ban ért véget, melyből hatalmas akaraterővel küzdötte fel magát a repülők fanatikus kis csapata. A semmiből támadt fel újra a magyar repülés. "Álom és Tragédia" ! E három szóval határozhatnánk meg az 1920-1921 évek magyar repülését. A francia csapatok által megszállt Szegeden 1919 augusztusában a megszállók ideiglenes engedélyével — valószínűleg a volt 4. repülő pótszázad gépanyagával —, megindult a repülés az első világháborús magyar pilóták gyakorlatban tartására. Ez kb. három hónapig tartott, gépeiknek a nemzeti hadseregbe való bevonultatásáig. 1920. február 11-én megalakult Budapesten a Magyar Aero Forgalmi Részvénytársaság (MAEFORT). Pilóták kiképzésére Szombathelyen létrejött a Kiképző Osztály (KIKO). Egyidejűleg Szegeden a MAEFORT-nak forgalmi állomása, a KIKO-nak kiképző állomása létesült és 1921. május 5-ig működött. Az előzőnek Király Kornél főfelügyelő, az utóbbinak Horváth István főfelügyelő volt a vezetője. 1921. május 6-ától a két állomás mint "Szegedi Repülő Állomás", Király Kornél főfelügyelő "állomásfőnöki" kinevezésével összevontan működött tovább. Főoktató Újvári László felügyelő, kiképzésvezető Lengyel László felügyelő volt. Oktatók Fejes István tisztviselőhelyettes, berepülő pilóta, Dörflinger István, Hefty Frigyes, Kerekes János, Kolba Árpád, Kreiter Ferenc, Szíjjártó Sándor tábori pilóták voltak. Az 1920 évi szegedi pilótakiképzésről, gyakorlatbantartásról és egyéb repülő tevékenységről, valamint műszaki munkákról iratanyag nem áll rendelkezésünkre. Az 1921 évi századnapló "megtalálása" és megőrzése Kontraszty Endre volt m. kir. honvéd repülő hadnagy érdeme, aki 1947. július 5-én Szegeden, a repülőtér volt tiszti épületének romjai között találta, mint az épület átalakításán és újjáépítésén dolgozó víz- és fűtésszerelőként alkalmazott ipari tanonc. A megsemmisítésre ítélt iratfoszlányok és hulladékok közül mentette meg a trianoni diktátum alapján elhatározott géprombolásokat elrendelő és bizonyító értékes okmányt. Kontraszty Endre bajtársunk a magyar repülést megbecsülő utókor háláját és köszönetét érdemelte ki e ’Teletmentő" hazafias tettével. A századnapló eseménytelen, ismétlődő, szokványos bejegyzéseit sűrítve és összevonva, az általam lényegesebbnek ítélt eseményeket, korabeli kifejezéseket a naplóéval megegyezően írtam. A pilótakiképzésre már 1920 téli hónapjaiban és 1921-ben bevonult "állomány” névsorát nem ismerjük, így létszámát sem. A naplóvezetés valószínűleg 1920 februárjában kezdődött, és ez a füzet — melyet a szerencsés véletlen folytán talált meg Kontraszty bajtársunk — bizonyára folytatása az előző évinek. A "kiképzésre" bevonuló felügyelők az első világháború megfigyelő tisztjei, akiket 1921-ben még "kísérőnek" neveztek. Áz iskolán egyidejűleg "kísérő" kiképzés is folyt, erre utalnak a január 20-i, a febduár 4-i, a március 15-i és 17-i bejegyzések. Sajnos hiányoznak az eredményes elsőfokú pilótavizsgát és kísérővizsgát tett személyek nevei. A tábori pilótajelvény viselésére jogosító követelmények teljesítőit a napló esetenként megemlíti. A naplót végigolvasva felmerül a kérdés : honnan szerezte be a szegedi forgalmi állomás és a kiképző század azt az igen szép számú repülőanyagot, mely a napló tanúsága szerint abban az időben rendelkezésükre állt ? Nem beszélve arról a nagy mennyiségű rep. anyagról, mely a rombolás során Szegeden áldozatul esett. írásos anyag erről nem került még elő, de fényképalbum már igen. Közel 100 (!) db. korabeli igen jó fényképfelvétel bizonyítja, hogy Szegeden az első világháború idején — valószínűleg 1916 elején alapítva — működött а "К. u. K. Fliegerregiment" egyik nagy javítóműhelye a "Flugzeugwerkstatte der D. S. K. (vagy B. 5. K. ?). Ez egy tervező irodából, anyaggal, pótalkatrészekkel ellátott, raktárral jól felszerelt műhelyekből és szerelőcsarnokból álló javítóműhely volt mintegy 100-120 szakemberrel és főleg német, osztrák, cseh, szlovák nemzetiségű katonákkal. Az Osztrák-Magyar Monarchia harcterein és kiképző bázisain — így a szegedin is — sérült, vagy lejárt üzemidejű gépeket, sárkányt és motort egyaránt, újra üzem- és harcképes állapotba hoztak. A képek tanúsága szerint a sárkányok bármely részének újjáépítésével is foglalkozott az üzem. Az akkori iskola- és harcigépek részben vagy teljesen faszerkezetűek voltak. A javítóüzem a Szegedi Villamospálya Társaság telepén, annak egyes — még ma is álló — épületeiben, továbbá ideiglenesen létrehozott egy lemez- és két fahangárban, valamint két-három fabarakkban működött. E helyen van ma is a Szegedi Közlekedési Vállalat központja, telepe, villamos garázsa, továbbá a Szegedi Konzervgyár néhány épülete. Ez a terület a Szeged-Rókus-i vasútállomásnál, az E-5-ös út u. n. "Izabella" hídja (felüljárója) mellett található. Az "1921 évi Századnapló "-ban több helyen találunk bejegyzést, mint: január 3-án az 1-48 jelű gépet, január 5-én pedig az 1.30 jelű gépet és 7 db. javított, de hiányosan szerelt gépet hoztak át a javítóműhelyből. Február 6-án 6 db. légcsavart hoztak át. Március 1-jén az OA.l, PO.l és 1.84 sz. repgépeket elrejtették a Gárgyán majorba, indulás d. u. 3 órakor volt a javítóműhelyből. Március 7-én a javítóműhelyből átszállították (a reptérre) az 1-123, HEC-2 és 1-33 sz. gépeket, az utóbbit motor nélkül. Március 10-én 3 db. jelzés és motorszám (?) nélkülit szállítottak át a reptérre. Március 11-én pedig az 1-28,1-62,1-130 jelű rep. gépeket és két db.D. (Daimler) 160-as motort hoztak át a javítóműhelyből a Tóth majorba elrejtve — a Szűcs féle pincébe szállították át. Azonban a szegedi iskolaszázadnál 1921-ben repült gépek jelzéseinek alábbi kigyűjtése is igazolja az — 1921-ben már nem működő, de létező — egykori javítóüzemnek nevezett, de már csupán raktárbázisként használt telep létezését. A géprombolásoknál a javítóüzem léte, vagy arra való utalás nem szerepel. Azt addigra teljesen kiürítették, felszámolták és az üzem területét a Villamos Vasút Társaság vette újra használatba. 1921-ben a kiképző század naplójában szereplő repülőgépek jelzése : H-I.04 (a továbbiakban a H-jelzést elhagyjuk), 1.46, 1.47, 1.48, 1.62, 1.82, 1.90, 1.91, 1.92, 1.93, 1.94, 1.95, (1.97), 113
