Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
Czigány Ildikó: A repülés szerelmese
A REPULES SZERELMESE Czigány Ildikó élménybeszámolója. Czigány Ildikó nevével — és fényképével — már találkoztak olvasóink az 1990-es MSZ 120-ik oldalán, ahol a neves írórepülő, Saint-Exupéry jegyzeteiről írt magasnívójú ismertetését közöltük le. Ildikótól 1991 tavaszán kaptam egy levelet, melyben — a MSZ szerkesztői munkálataihoz való segítségének felajánlása mellett — érdeklődött az Egyesült Államokban egy kereskedelmi pilótaképesítés elnyerésének lehetőségeiről. Idézek leveléből: "A napjainkban nálunk zajló igen kedvező változások mellékhatásaként sajnos nagyon megnehezült, szinte lehetetlenné vált a pilóta-jelöltek helyzete. Csak mérhetetlen lelkesedésem és talán szerencsém gyümölcse, hogy szakszolgálati engedélyem van és műrepülésben már kicsit előre haladhattam. Minden másról lemondva, csak a repülésnek szentelem energiámat és pénzemet is. Sajnos, a továbblépéshez egyedül már kevés vagyok. Szeretnék Amerikában elvégezni egy Commercial Pilot (kereskedelmi pilóta) tanfolyamot és esetleg ilyen minőségben tovább dolgozni, oktatni. Ezért kérem, ha széles ismeretségi körében olyan névre akadna, aki segítségemre lehetne, írja meg az illető címét, vagy továbbítsa neki levelemet. Nem viszonzás nélkül kérem a támogatást, szívesen vállalnék bármilyen munkát (angol mellett franciául, németül és olaszul beszélek), tanítást, vagy akár házimunkát, gyermek-őrzést. Ha pedig arról volna szó, szívesen kötök szerződést, hogy amint tehetem, kamatostul visszafizetem a megelőlegezett összeget. ..." Ildikónak írt válaszomban — bevallom — nem valami rózsás képet festettem az itteni munkavállalási lehetőségről, felsorolva a forgalmi-, kereskedelmi- és privát pilóták hihetetlen magas számát és ecsetelve a kedvezőtlen munkapiacot is. Beszéltem barátommal és repülőgépünk résztulajdonosával, aki az American Airline egyik főpilótája, ö sem kecsegtetett semmi jóval. Ámde Ildikót — mint ahogy később kiderült — mindez nem tántorította el. Fiatalos idealizmusa, kitartása, akaratereje és repülés iránti szeretető hajtotta előre kitűzött célja felé. 1991 Karácsonyára egy néhánysoros üdvözletei küldött: "Nagyon sok szeretettel és köszönettel kívánok boldog, békés Karácsonyt és új esztendőt!" "Új és nagyszerű munkahelyem (MALÉV) talán lehetővé teszi, hogy jövőre személyesen is találkozhassunk ..." Ez év május közepén ismét hír érkezett Ildikótól. A levelet Czigány György úr, Ildikó édesapja küldte, s a borítékból — egy kísérőlevél mellett — az itt látható fénykép és az alábbi cikk bukkant elő. A kísérőlevél: "Igen tisztelt Péterdi Úr!" "Lányom és apósom kért meg, hogy továbbítsam remek albumuk számára a mellékelt élménybeszámolót és fényképet." "Szeretettel üdvözli Czigány György író, ein. főmunkatárs" Az élménybeszámolóból megtudjuk, hogy Ildikó kitartása, szilárd hite és a repülés iránti szerelme győzött! Csakis a legnagyobb elismeréssel és tisztelettel hajthatjuk meg fejünket Ildikó nagyszerű teljesítménye előtt és a nagyapának : Jámbor László volt m. kir. honvéd repülő vezérkari százados bajtársunknak őszinte szívből gratulálunk ! Méltán büszke lehet nagyszerű unokájára, Ildikóra! Szerkesztő Tizedik órája repülünk a makacs és véget érni nem akaró világosságban. Karórám az éjszakát jelölte, de szemem kénytelen volt alkalmazkodni a Miami fölött lobogó, déli ragyogáshoz. Egyedül vágtam neki az ismeretlennek, hogy egy pici, dél-floridai városban repülni tanuljak. Senki nem küldött és nem is hívott, egyszerűen öt, Naples-1 választottam megismerésem tárgyául — ahogy a sors választ áldozatokat vagy jutalmazottakat. Mire leszálltunk Naples-ben, látványos napnyugtát produkált a természet és egyik percről a másikra besötétedett. A hűvös kabinból kiléptem a nyárba; kabócazajos este, tengerillat fogadott és amikor először elmosolyodtam a "baggage claim" futószőnyegén pihenő két figyelmes cica láttán — akkor megérkeztem A futószönyeg a szabadban kacskaringózott, szemtelenül színes virágok, nyugalmasan fölénk hajló pálmafák között. Másnap elkezdtünk repülni. Teltek a napok, gyűltek az órák és egyszercsak azt vettem észre, miközben a pádon ülve "one engine out" — "egy motor leállt" — aerodinamikát tanulmányoztam, hogy egyre többen leszünk . . . körülöttem ültek Carl, Neil, Phil, időnként arra járt Jim, az oktatóm és biztató pillantásokat vetett felém, persze amúgy "katonásan". Maria olykor felkapta a telefont és a "Naples Air Center" — "Naples légi központ" — szavak valahonnan nagyon mélyről csengtek már vissza a hangján. Sokadszor repültem végig Marco Island-l6\ Fort Myers-ig a tengerparton, az is megesett, hogy hosszú reklámszöveget vonszolva magunk után. Ain-nel —, aki C-130-on repült az Öböl háborúban — felhők fölé emelkedtünk a kis Cessnával, szárnyunkat becsempésztük a habzó, vakító kumuluszok oldalába és zümmögtünk magányosan az éjszakában, alattunk a városok, fölöttünk a csillagok fényétől megjelölve. Jim egyre többször és egyre határozottabban ismételgette a motorleálláskor szükséges jelszavakat, nem győzött figyelmeztetni; "Maintain altitude, maintain heading" — "tartsd a magasságot és az irányt". A kétmotoros Piper — 25 Romeo volt a hívójele — lassan személyes barátommá szegődött, hiszen töltöttem olajat forró tartályaiba, izzadtam benne egy motorral manőverezve és nevettem 4000 láb magasan a tenger felett, mert nem tudtam megállni, hogy éles fordulózás közben ne csodáljam meg a látványt ! Eljött a "check ride" — "vizsgarepülés" — napja, Vizsga közben Jim hangját hallottam, a vezényszavakat, de — most először — parancsnoknak éreztem magam, minden tettem biztos döntés eredménye volt. Negyven perc feszült jelenlét után a hatósági pilóta gratulált és valóban nagyon meg volt elégedve. Hála Jimnek, aki talán még nálam is jobban izgult, most pedig az öröm, büszkeség és még ki tudja milyen áramlatok szaladtak végig az arcán. Álltunk a gép mellett, pilótához illően fegyelmezetten mosolyogva, aztán csak egy mozdulattal intett, a repülők régi, nemzetközi jelzésével, amelyben minden benne volt. A kagylófehér tengerpartot, a forró betonokat, a nagy, zöld papagájt és még miegymást összecsomagoltam a bőröndömbe és Naples-t megint kisebbülni láttam. Már nagyon magasan jártunk, Florida is egész összement, de Naples láthatatlanul is otl ült a mélyben. Egy város, egy égitest, egy arc a sok közül. Az egyetlen lehetőség. 104 Czigány Ildikó
