Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)
Levelek a szerkesztőhöz
pilótánk, Kiss Róbert szakaszvezetö a rádiósunk, a megfigyelő hadnagy nevét már nem is tudom. Valami miatt pilótaváltozás lett, Makó zászlós lett a pilótánk. Néhány veszedelmes bevetést végeztünk együtt. Egy súlyos légiharc után már nem is mentünk bevetésre. Június 4-én Dörflinger János őrmester. Mészáros Károly, Pintér Károly és én egy Ju.88-as géppel mentünk Kievbe és ott találkoztunk Szabados Pál százados úrral. Július 6-án jöttünk haza Budaörsre a postagéppel. Péterdi úrral még végeztünk pár felszállást onnan. A többit részletesen nem írom le, mert terjedelmes regény lenne belőle. (Nándor öcsém írja a levelet.) 1945. augusztus 16-án értem haza Ausztriából, ötven nap híján hat évig voltam katona. Az eke szarvától vonultam be katonának és oda tértem vissza. Szántottam, vetettem, kapáltam, kaszáltam, még a cséplőgép mellett is dolgoztam. Szüleim jó közepes egyéni gazdasággal rendelkeztek. Édesapám 1956. december 10-én meghalt, Édesanyám 1958. május 31-én. Itt maradtunk fiúk a házban és gazdaságban. 1959-ben beléptem a termelőszövetkezetbe önként, de muszáj volt. Tizenhárom évig télen-nyáron hordtam a termelőszövetkezet állatainak a takarmányt. 1961-ben megnősültem és született két lányom. A kisebbik itthol van a családjával, a nagyobbik Pacsán ment férjhez és ott van a családjával. Tehát négy kisunokám van. 1972-ben rokkantottak le rokkantsági nyugdíjra. Betegségeim : viszérgyulladások, lábszárfekély, trombózis, közben szívbetegség. 1973-ban súlyos sérvem lett, megoperáltak, de újból kinyílott. 1979-ben nyirokcsomóval operáltak. A látásom 1978-ban kezdett romlani és 1981. februárjától kezdve semmit sem látok. 1980. decemberében vizes mellhártyagyulladást kaptam. Farkasgyepűn voltam öt hétig. Tehát itt vagyok a szobámban, nem merek sehova se menni, mert nekimegyek bárminek, néha meg is szédülök. Elmerengek a múlton. Ez a sors jutott nékem, ha nem így lett volna, hogy alakult volna ? Éjjel sokat nem alszom és nappal pótolom be. Örökké hálás maradok, amiért mindig olyan nagyon jó indulattal volt velem szemben. Dömény Imrét és Mészáros Károlyt (Janni Ferenc személyzetének elhunyt hajózó fényképésze, illetve hősi halált halt hajózó távirásza. Szerk.), hálával említem, mert mindig egy szobában laktunk, s nékem — mint félszeg, naív falusinak — kisebbségi érzésem is volt, és ők — mint idősebb testvér a fiatalt — mindig gyámolítottak és pártfogoltak. Nagyon köszönöm a levelet és a Magyar Szárnyak évkönyvet, sok ismerős bajtársamat eleveníti fel. Tisztelettel Janni Ferenc Janni Ferenc a távolfelderítőknél hajózó szerelő lövész volt, s elérte a tartalékos őrmesteri rendfokozatot. Bevetések során mindig a legnagyobb bátorságról tett tanúbizonyságot és kritikus pillanatokban is helyén volt az esze-szíve. ötvenen felüli távolfelderítő bevetésben vett részt, két igazolt légigyőzelmet aratott és az ellenség előtti bátor magatartásáért a bronz, kisezüst és nagyezüst vitézségi éremmel tüntették ki, ezen kívül megkapta az I. és II. osztályú német vaskeresztet. Janni Ferenc tartalékos őrmester, hajózó szerelő-lövész nem ily sorsot érdemelt. Szerkesztő Nagy örömmel köszönetemet szeretném kifejezni, hogy a MSZ-t 1986 óta minden évben megkapom. Mint volt híradó tiszt és a Ludovika Repülő-hiradó "RH" század akadémikusa, minden sorát érdeklődéssel és átérzéssel olvasom. Ez emlékeztet a közös és hősi múltra és az Akadémián együtt töltött évekre. 4 Tisztelettel emlékezem Gersy István százados, századparancsnokunkra, Genersich "Marná"-ra és repülő osztálytársaimra. Kérem a Szerkesztőséget, fogadja el szerény hozzájárulásomat, ugyan biztos vagyok abban, hogy ez az előállítás költségeire sem elegendő. (23 kanadai dollár, jócskán meghaladja a MSZ 15 dolláros vételárát. Szerk.) Szeretném remélni, hogy a MSZ további számai is eljutnak hozzám, végül kívánok a szerkesztők hazafias munkájához további jó egészséget. Budapest, 1990. december 26-án Bajtársi tisztelettel Bábolnay Lóránt Ismételten szeretnénk kihangsúlyozni: magyarországi bajtársainknak térítés elvárása nélkül küldjük a MSZ-t azzal a kéréssel, hogy a lapot barátaik körében terjesszék, adják tovább elolvasásra. Jól tudjuk, hogy e kérésünket minden otthoni bajtársunk szívvel-lélekkel teljesíti, Bábolnay bajtársunk esetében pedig tudomásunk van arról is, hogy a lap tartalma már évek óta az iskolásgyerekek előtt sem ismeretlen, hála és köszönet Lóránt feleségének, Márta asszonynak! Ami pedig az anyagi hozzájárulást illeti azért külön többszörös köszönet jár ki nemcsak Bábolnayéknak, hanem az utóbbi időben mind nagyobb számmal jelentkező otthoni bajtársainknak és olvasóinknak, akiknek nevei lapunk befizetési rovatában olvashatók. Az ő áldozatos segítségük számunkra mindennél többet jelent, s további munkára sarkall bennünket. Szerkesztőség Tavalyi számunk "Levelek a szerkesztőhöz" rovatában az "Új Szárnyak" Szerkesztőségével folytatott hosszabb levélváltást közöltem. Utolsó, — 1990. június 9-i — levelemre a szeptember közepén lezárt kiadásig válasz nem érkezett. November első napjaiban kaptam azt meg, s a teljesség érdekében annak az olvasóközönséget érdeklő részeit az alábbiakban közlöm. Hung Avia Szerkesztőség AERO & RÁDIÓ KFT Igen tisztelt Péterdi úr ! Szerkesztő Nagyon sajnálom, hogy rövid budapesti tartózkodása alatt nem volt alkalmunk személyesen találkozni. Ahogyan azt a telefonban említettem, nagyon késedelmes válaszunk oka többféle. Amikor az ön levelét megkaptuk, a mi lapunk ügyei is éppen alakulóban voltak. Az igazat megvallva, egyfolytában "alakulnak", sajnos. Azután megtudtuk, hogy Pestre készül, és úgy véltük, személyesen beszélhetjük meg a választ. Most azonban mégis a levél maradt csak. Mindenekelőtt köszönjük, hogy javaslatainkat megtárgyalták. Nagyon méltányoljuk felajánlásukat, hogy a Magyar Szárnyak nyomdakész "eredetijét" megküldik nekünk, és semmi akadálya nem lenne két kikötésük teljesítésének sem. Más problémánk van. Mi egy közös kiadásban gondolkoztunk, amelyben mindaz helyet kapna, amit Önök írnak, ill. szerkesztenek, de ehhez úgynevezett "modem", azaz aktuális anyagot is adtunk volna. Bármennyire is keresett Magyarországon az Önök kiadványa, annyian sajnos nem igénylik, hogy mi csak az Önök anyagát — mintegy jóértelmű "bérmunkában" — itthon másodkiadásban mejelentessük. Nem tudnánk ugyanis 2-3000-nél több példányt eladni, ami az előállítási költséget úgy megnövelné, hogy az
