Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)

Csapó Béla - Kovács József - Fontos Sándor - Csorba Ferenc: A m. kir. 102/2 honvéd gyorsbombázó század megalakulása és működése

Szerkesztő megjegyzése:

Előző számainkban — négy évre visszamenőleg — már szó esett a gyorsbombázó osztályról, összefoglaló történetet eddig csupán csak a Háry-Kustos-Mándy cikk nyújtott a 102/1 "Sas" gyorsbombázó századról. Tavaly nyár folyamán vettem kézhez Csapó Béla bajtársunk visszaemlékezéseit, s ugyan abban az időben Gaál Gyula bajtársunk munkáját "Gyorsbombázók : adalékok és kérdések" címmel. Ezt néhány hónappal megelőzte Csorba Ferenc bajtársunk visszaemlékezése a 102/2 gyorbombázó századnál eltöltött szolgálati idejéről. Akkoriban az volt a törekvésem, hogy e három kéziratot összevonva közöljem le azokból azt, ami az eddigi leírásokat kiegészítené. Amíg azonban ez kikristályosodott, rohamosan közeledett — sőt már el is múlt — a "lapzárta" ideje, minek következtében az anyag leközlését el kellett halasztani.

Az alábbiakban közöljük Csapó bajtársunk visszaemékezését. Miután azonban a sors úgy hozta hogy ő sem lehetett együtt századával annak megszűnéséig, a visszaemlékezésben két ízben is munkatársai : Kovács József hadnagy és Fontos Sándor zászlós bajtársaink veszik át tőle a szót.

Csorba Ferenc bajtársunk visszaemlékezése inkább magán-napló jellegű. Ez arra késztetett, hogy az ő közérdekű feljegyzéseit zárójelben beszóljam az alábbi leírás idevágó paragrafusaiba

Gaál Gyula bajtársunknak a tárgykörrel foglalkozó tanulmányát közvetlenül e cikk után közöljük.

A század történetének megírása nagyon sok bajtársi és baráti emléket ébreszt fel bennem.

1943. december 20-án a Ludovika Akadémián zászlóshelyettessé avattak. Néhány nap szabadság után, 1944. január havában a Ferihegyen felállított Messerschmitt Me.l 10-es és Me.210-es átképző tanfolyamra vezényeltek A tanfolyamon repülőgépvezetők és rádiós lövészek 28/28-an vettek részt

A német alapossággal kezdődő tanfolyam elméleti és gyakorlati részből állt melynek Me.l 10-es gyakorlati része — az alapos elméleti rész befejezése után — igen könnyen ment. Többmotoros gyakorlattal rendelkező repülőgépvezetők szinte az első felszállás után otthon érezték magukat a könnyen repülhető Me. 110-esben. Német oktatónk egy északafrikai repülőszázadtól oda vezényelt 10-12 légigyőzelmes pilóta volt Vele hamar és jól megértettük egymást. Négy db. Me.l 10-es gyakorló repgéppel valamennyi pilóta aránylag hamar "elment egyedül". Német oktatónk — nevére már nem emlékszem — nagy előszeretettel gyakoroltatta a légiharcot. Először géppárban való repülést később három-négy géppel követési gyakorlatokat vezetett. Ennek a főcélja az volt hogy az előttünk lévő gépen a célzási gyakorlatokat végezzük. Nagy élvezettel csináltuk, mert ilyenféle gyakorlatot nem végeztünk addig.

A légiharc gyakorlatokat géppárban hajtottuk végre. Géppárban startoltunk, 1000 m-ig emelkedtünk, 1000 m-en 180*-os fordulóval elváltunk, majd megadott idő eltelte után egymás felé fordultunk. A fordulóharc akkor kezdődött el, amikor egymás mellé értünk, s addig tartott, amíg valamelyik pilóta úgy került a másik gép mögé, hogy azon érvényes találatot tudott elérni (fotópuska).

A Me.210-es típus repülése előtt újból gépismeret, majd egye-33

Csapó Béla 1943-ban. (Gaál Gyula gyűjteményéből.)

dülrepülés következett. Kb. 10 repült óra után feladatokat kaptunk : magassági repülés, az oxigén légzőkészülék használatának gyakorlása, stb. A magassági repülést lehetőleg felhőáttörési gyakorlattal kellett végezni.

Amilyen jól indult a tanfolyam, olyan rosszul végződött.

1944. április 13-án Ferihegy több lépcsőben amerikai légitámadást kapott. Szerencsére az időbeni riasztás lehetővé tette az üzemképes gépeknek kitérő repülőtérre való átrepülését. Én is elindultam, de 200 m-en a bal motorom szívótémyomása leesett, így az iskolakörön repülve leszálltam és begurultam a nagyhangár (légiforgalmi hangár, a repülőtér délnyugati szegélyén) elé. Kb. 100 m-rel a nagyhangár előtt a motort leállítottam, amikor hallottam a légiriadó szirénájának a hangját. Akkor már nem volt vitás, hogy a ferihegyi repülőteret támadják az amerikai kötelékek. Kezdtem a nagyhangár felé futni. Már a hangár előtti betonhoz értem, amikor a kioldott bombák fütyülését meghallottam. Visszafutottam a betontól 10-15 m-re és hasrafeküdtem. Csak erre volt már időm, mert lezúdult a pokol : 200-250 kg-os bombák özöne hullott ránk. A legközelebbi bombatölcsér földdel beterített, de nem sebesültem meg. A bombaszőnyeg 100-150 m-