Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)
A m. kir. honvéd légierők repülő baleseteinek kiértékelése a légierők parancsnoka által
c./-hez: A gépek elhasználódottsági fokával a balesetek száma is az előbbi három pontban foglaltakon túl is — emelkedik. Míg a légierők nagyrészben többéves, vagy korszerűtlen gépeinél (568 db.) ebben az évben 176 baleset fordult elő, vagyis ezeknél a gépeknél a géplétszámnak kereken 30%-át tette ki a balesetek száma, addig az új Caproni Ca.135 és Héja gépeknél (öszszesen 41 db.) egyetlen baleset sem fordult elő — kivéve a Debrecenben lelőtt gépet, mely sikeresen szállt le —, holott a 30% tekintetbevétele mellett 12 balesetnek kellett volna történnie. Ez az adat feltétlenül a légierők gépanyagának nagymérvű elhasználódottságát bizonyítja. d./-hez: Nem közömbös végül az sem, hogy a légierők személyzete milyen repüléseket végez. Az 1938. évig a légierők személyzetének képzettségi foka nem teijedt túl a jó időben való biztonságos repülés keretein. Miután a légierők az 1938. évi képzettségi fok mellett egyáltalán nem volt ütőképes fegyvernemnek mondható, elrendeltem a repülésben való magasabb kiképzés végrehajtását. Ennek eredményeként ma a vadász századok század-kötelékben műrepülnek, a bombázó századok pilótái a ködrepülésben — a legfiatalabbak kivételével — teljesen képzettek. Hogy ez a magasabbfokú kiképzés több balesetet eredményezett, az természetes. Az ilyen balesettöbblet kiküszöbölése azonban egyértelmű lenne a légierők ütőképességének a feladásával. Fentiek tekintetbevételével tehát a balesetek számszerű emelkedése a valóbaninál sokkal nagyobb mértékben is indokolt lenne. A repülés és repülő szolgálat nem matematikai holt fogalom, hanem élet, amelynek gyökerei megszámlálhatatlan tényezőbe nyúlnak. A balesetek számszerűsége egyedül csak ferde, torz képet adhat. ЗУ Rá kell még mutatnom arra a körülményre, hogy a baleseteknek 1938. évben történt ugrásszerű emelkedése abban leli magyarázatát, — amit 39.005/eln.I.-1940. számú felterjesztésemben már jelentettem — hogy tulajdonképpeni katonai repülés (téli üzem, műszerrepülés) csak 1938. évben kezdődött. 4. / A halottaknak, az 1. sz. melléklet szerint 1940. évbeni nagy számában a Veszprém-i repülőtéren történt bombarobbanás halott áldozatainak száma : 16; és az 1938. évbeni nagy számában pedig a Debrecen mellett lezuhant és meghalt újságírók száma is bennfoglaltatik. 5. / Végül kérem a jelen felterjesztésemhez csatolt kimutatások adatainak elbírálásánál a 39.005/eln. le.I.-1940. sz. felterjesztésemben foglaltak teljes figyelembevételét. 5 db. melléklet. vitéz Háry László ezredes A jelentés utolsó oldalára az aláírás és a Vezérkar Főnöke elnöki osztályának fejlécével ellátott iktatószám után ez a gépírásos szöveg olvasható: "P. d." "A jelentést a Vezérkar főnöke azért követelte be, hogy a légierőknek a repülő balesetekkel kapcsolatban felterjesztett, de csak általánosságban mozgó jelentését számszerű adatok alapján tudja értékelni. A jelentés tudomásul szolgál. A jelentésnek legnagyobb értéke, ki lehet belőle hámozni azt, hogy 1940. évben a múlttal szemben hány repülő órára esett egy-egy repülő baleset.- Eredmény : 160 óra, a múlt évi 243 órához képest. Ezenfelül a műszaki okokból történő repülő balesetek száma is elég nagy. (A légierők parancsnoksága a repülő balesetekkel kapcsolatos jelentésében azt elenyészőnek mondotta, ami nem áll ! ! I)" "Az okok amik odavezettek, hogy a légierőknél ez az anyagi helyzet alakulhatott ki az (elnöki) osztály és a légierők parancsnoksága előterjesztéseiből már ismertek." "A légierők új vezetősége lesz hivatva ennek megszűntetésére. Egyelőre intézkedésre szükség nincs !" "1941.1.15.— Árvái százados 1941.1. 16.— Rakolcai őrnagy". Szerkesztő megjegyzése: Árvái vezérkari százados a légierők állományából került a vezérkari testületbe — tudomásom szerint — kevés tapasztalattal mint pilóta és mint repülő egységparancsnok egyaránt. A háború végén mint alezredest visszahelyezték repülő csapattiszti állományba. Rakolcai vezérkari őrnagy — a háború végén vezérkari alezredes — eredetileg a tábori tüzérségnél szolgált, s tudomásom szerint repülő tapasztalattal nem rendelkezett. Megjegyzendő, hogy a fenti utóirat utolsó bekezdésében említett "új vezetőség" megszüntetésre vonatkozó intézkedései nem jártak eredménnyel. A táblázattal kapcsolatban még meg kell jegyeznem, hogy arra — Háry ezredes saját kézírású megjegyzésén kívül — valaki jóval később, 1941. július 24-e után néhány adatot vezetett be kézzel. Ezek a táblázat utolsó oszlopában vannak feltüntetve, melyben az össz géplétszám első számjegye nem vehető ki tisztán. Lehet, hogy a gépek száma 590 volt, lehet, hogy 690. Talán az utóbbi a mérvadó, tekintettel arra, hogy 1941-ben nagyobbszámú Héja gépet és Ca.135-őst szállítottak le Olaszországból, ugyan akkor a Sólyom gépek is nagyobb számban kerültek ki a csapathoz. (1) Egy másik, kissé ellentmondó bejegyzés az 1940-es adatok záródátuma. A jelentés szövegében ez a dátum augusztus 31-e, míg a táblázaton október 18-a van feltüntetve. Lényeges különbség. Az a személy pedig, aki az 1941. július 24-ig terjedő repülőgép sérüléseket kísérelte meg összehasonlítani az előző évek statisztikájával, nyilvánvalóan hamis következtetéseket vonhatott le. Az 1941-es időszak magában foglalja a Délvidék visszatérésével kapcsolatos mintegy tíznapos hadműveleti időszakot, valamint négy hetet a Szovjetunió ellen megindult hadjáratból. Tudvalevő, hogy háborús gépsérülési adatokat nem lehet összehasonlítani a békeidőben elszenvedett repülőgép sérülésekkel. Jól tudjuk, hogy a Szovjetunió ellen megindított hadműveletek első heteiben a repülőgép sérülések és veszteségek számottevők voltak. Jól emlékszem arra, hogy a kis géplétszámú távolfelderítő osztály két 100 %-os gépveszteséget szenvedett. Egyik gépünket légiharcban, túlerőben lévő vadászok lőtték le, személyzete hősi halált halt. Másik gépünk légvédelmi találat következtében kényszerleszállt a Kárpátokban, a személyzet két tagja megsebesült, a gép 100 %-ban összetört. Aki ezeket és hasonló gépveszteségeket igyekszik összehasonlítani a békerepülésben elszenvedettekkel, az hamis képet kap. 31 Jegyzet : (1) 1940. október 18-a és 1941. július 24-e között 23 db. Sólyom és 28 db. Héja gépet szállítottak le a légierőknek. (Lásd Kováts Lajos "Sólymok, Héják, Nebulók", Budapest, 1990., 24- 25-ik és 55-57-ik oldalak.) A Ca. 135-ösök számára vonatkozólag nem áll adat rendelkezésemre. Igaz az is, hogy ebben az időszakban több mint 30 Caproni Ca.310-est adtunk vissza az olaszoknak.. Szerkesztő
