Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)
A m. kir. honvéd légierők repülő baleseteinek kiértékelése a légierők parancsnoka által
specializálódás tapasztalható és nem kívánjuk meg például egy orvostól, hogy mindent tudjon (mert aki azt állítja, hogy mindent tud, az rendszerint semmit sem tud), úgy nem követelhetem meg egy egyszerű repülögépszerelötöl, hogy minden motorfajhoz értsen. Ma minden motortípushoz és repülőgép sárkánytípushoz külön e szakra kiképzett szakgárda kell. Hogy mindez milyen nehéz, azt csak az tudja megérteni, aki ebben él, ebben dolgozik és sok-sok álmatlan éjszakán azon töri a fejét, hogy miképpen küzdje le a nehézségeket. Jelentem, hogy én a műszaki szolgálatot a jelenlegi eszközökkel a jelenleginél jobban nem tudom megszervezni. сУ-hez: A repülő balesetek okainak harmadik főcsoportja a feevelmetlenségből eredő baleset. Hogy a repülési fegyelmetlenség megszüntetése terén mit tettem, azt alárendeltjeim egész összességükben igazolhatják. Állandóan a repülőtereket járom és a szép szótól a legdurvább gorombaságig odahatok, hogy a repülési fegyelmetlenségek megszűnjenek. Tudomásomra jutott, hogy elöljáróim szerint egy földi fegyvernemben energilms tábornok, a légierők élén, rendet tudna teremteni. Lehetséges ! A repülés letiltásával a fegyelmetlenségek is meg fognak szűnni. Más módon azonban soha ! Itt nem lehet sem német, sem olasz példára hivatkozni, mert ilyen hivatkozás csak félreértésen alapulhat. A repülés vezetése mindenütt szakember kezében van és ha volt idő, amikor ez nem volt így, csak annak a kényszerhelyzetnek tulajdonítható, hogy nem volt olyan rangidős repülő szakember, aki az akkor még új repülő fegyvernemet kellő hatással tudta volna képviselni, korántsem befelé, hanem kifelé, tehát értekezleteken, költségvetési tárgyalásokon, stb. Később rájöttek mindenütt ennek a rendszernek a hátrányára és ma nincsen a világnak egy légiereje sem, amelyet nem szakemberek vezetnének. Franciaországnak repülési összeomlása a tulajdonképpeni erők összemérése előtt, főleg P. Cot és társai hozzánemértésének tulajdonítható. Jaj annak a fegyvernemnek, amelynek az élére nem szakember jut, mert ez ugyanaz, mintha a tüzérezred parancsnoka pl. gyalogos tiszt lesz, a lovassági szemlélő utász tiszt, vagy a hadmérnökkar főnöke minden műszaki képzettség nélküli huszár tiszt, mind csak azért, mert az illető "fegyelmet tud tartani". Hosszú repülő pályafutásom ideje alatt igen sokat gondolkoztam azon, hogy miért fegyelmetlenebb a repülő tiszt, mint a más fegyvernemben ? Ezeknek az elmélkedéseknek folyamán arra jutottam, hogy a fegyelmetlenségnek lélektani okai vannak. Az a tény maga, hogy valaki repülőnek jelentkezik, egy bizonyos lelki felépítettségnek folyománya, mely az átlag emberétől különbözik. Különbözik pedig abban, hogy maga keresi, választja — lelki szükségletének kielégítéseképpen — a változatos, izgalmakkal és gyakran életveszedelmekkel járó pályát, melytől az átlagember életösztönének következtében irtózik, vagy legalább is idegenkedik. A repülőnél ehhez a lelki felépítettséghez még hozzá kell venni az önbizalomnak túltengését s a veszedelmeknek fiatalon kritikátlanságokból adódó lebecsülését. Az ifjúkorral járó kritikátlanság, túlzott önbizalom s a veszélyes helyzetnek lebecsülése, illetőleg nem kellő megfontolása ennek a kornak élettani velejárói és ezek minden fiatal embernél, bármely fegyvernemnél is szolgáljanak, megvannak. A repülőnél azonban a repülés sajátosságából kifolyólag ezek az élettani adottságok — mind előnyös, mind hátrányos tulajdonságukat il28 letőleg — eredményük szokatlan voltával és súlyosságuk miatt, szembeötlőbben mutatkoznak. A repüléssel nem foglalkozó a fiatalkor élettani tulajdonságaiból eredő magatartást, ha az eredmény kedvező, a legszebb katonai erényként, mint "halált megvető bátorságot" dicséri; kedvezőtlen kimenetel esetén a legsúlyosabb katonai bűnként, mint "fegyelmetlenséget" kárhoztatja. Míg a szabályzatok szószerinti be nem tartása — a fiatal korral járó lelki tulajdonságokból kifolyólag — más fegyvernemnél esetleg észrevétlenül marad, addig a repülőknél — a repülés sajátossága következtében — hatásukban fokozottabb mértékben, mint nagy szenzáció mutatkozik. Az kétségtelen, hogy a fiatal egyénben jelenlévő lelki tulajdonságokra, — mint amilyen a túlzott önbizalom, fokozottabb bátorság — a rámenőségnek bizonyos kritikátlanságig menő fajtájára éppen a repülő fegyvernemnek van a legnagyobb szüksége, olyannyira, hogy ezeknek a meglévő tulajdonságoknak nemcsak megtartására, hanem fokozására van szükség. Az is kétségtelen s az élettani folyamatokból következik, hogy ezen tulajdonságoknak gyakorlás által történő fejlesztése, — a fokozatosan kifejlődő megszokás miatt — az egyénben eltompítja a veszélyesség érzését. Fokozza benne az önbizalmat, de egyúttal fokozódik kritikátlansága is. Ennek következménye aztán, hogy a már megszokott gyakorlatok a pilóta bátorságának, rámenőségének, természetének és izgalmat kereső lelki szükségletének kielégítésére nem elegendők s most már maga keresi a veszélyesebb gyakorlatokat és idézi elő — éppen különleges lelki felépítettségéből kifolyólag — a szabályzatokban már meg nem engedett helyzetet. Az igazi repülő a repülés fanatikus bolondja, aki ha gépbe ül. a repülés mámoritó érzésében az anyag és az elemek korlátlan urának érzi magát és szinte kihívja maga ellen a sorsot. Állítom és ezt a meggyőződést minden repülő akár eskü alatt vallja, hogy nincs olyan repülő, aki bármilyen kiváló és fegyelmezett katona is egyébként: 1./ parancs ellenére nem repült volna el szülei, vagy hozzátartozói lakóhelye felett és ott szabálytalan repülést (alacsony műrepülést, vagy virágledobást, stb., stb.) ne végzett volna. 2J Nincs olyan repülő e világon, aki parancs ellenére ne tért volna el az előírt útvonaltól és alacsonyan repülve ne támadott volna meg útközben talált gyorsvonatot, vagy állomásépületet, stb., stb. 3 J Nincs olyan repülő, aki parancs ellenére ne végzett volna olyan helyen műrepülést, bukfencet, stb., ahonnan őt a repülőtéren nem tudták megfigyelni, stb., stb. — holott szigorú szabályzati előírás, hogy műrepülést csak a repülőtér légterében szabad végrehajtani. Még ezer bűnt hozhatnák fel, amelyet minden repülő széles e világon megtett, megtesz és meg fog tenni, minden tiltó parancs ellenére. Mindez ellen senki e föld kerekségén semmit sem tud tenni, még ha az illető a legenergikusabb tábornoka is a hadseregnek. Mert: ha a repülő nem félti az életét, amelyet ilyenkor nagyon, de nagyon kockára tesz, akkor nem fél a 30 napi szobafogságtól, sőt az ennél nagyobb büntetéstől sem. Ilyen fegyelmetlenségi hibákon — ismétlem — minden repülő átesik és megteszi mindaddig, míg — meg nem únja —, illetve amíg fejelágya be nem nő. Mindezek tudata dacára, mindent megkísérlek ennek a súlyos jelenségnek a csökkentésére. Már régen odáig mentem, hogy felkértem az ország összes rendőrőrszemeit és csendőr járőreit arra, hogy jelentsék be a szabálytalanul repülő repülőgépeket pontos adataikkal. Az ügyész bírálja el a repülő fegyelmetlenségeket, de mivel az eljárást csak olyanok ellen lehet lefolytatni, akik a fegyelmezetlen repülést símán megússzák, így súlyos kárt nem okoztak, a
