Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)

Emlékezzünk

Gyuricza Béla altábornagy ünnepi beszédében méltatta elődeink hősi cselekedetét, helytállását és példaként állította az utódoknak. Eközben honvéd ejtőernyőseink folyamatosan hajtottak végre ugrásokat és pontos célbaérésüket a közönség lelkes tapsa kísérte. A díszszázad tisztelgő elvonulása után, a Szózat eléneklésével ért véget a repülőtéri megemlékezés.

Délután öt órakor a Veszprém-Alsóváros-i temetőben, katonai díszőrség és többszáz egybegyült ünneplő jelenlétében, ökonómikus istentisztelet keretében beszentelték — a honvédség és a veterán ejtőernyősök által rendbehozott — sírokat. Ezt követően a város és a honvédség képviselőinek megemlékező beszédei után az egykori bajtárs, Székely Sándor megható szavakkal emlékezett meg volt bajtársairól, akikkel közös volt a sorsa, de neki a halál megkegyelmezett. Neveltetésüknél fogva hitték, hogy a trianoni döntés folytán igazságtalanul elvett országrészeinkért, igaz ügyért szálltak harcba, önként, a Haza felvirágoztatásáért.

Szokolay Tamás — vitéz Bertalan Árpád volt segédtisztje, ugyancsak a tragédia túlélője — üzenetét ejtőernyős bajtársaihoz — öregekhez és fiatalokhoz egya-Fent:

ejtőernyős tiszt ereszkedik le a kibontott magyar zászlóval.

Jobbra: zászlófelvonás, a díszszázad tiszteleg.

Lent:

az égő gépet jelképező máglya.

(Fehér Endre gyűjteményéből.)

ránt — Marosújváry Géza volt tartalékos ejtőernyős tiszt olvasta fel. Szokolay bajtársunk, sajnos, betegsége miatt nem jelenhetett meg az ünnepségen, pedig leghőbb vágya az volt, hogy egykori bajtársai emléke előtt, negyvenhat év után újból nyilvánosan is leróhassa kegyeletteljes tiszteletét. (A veszprémi megemlékezés gondolata tőle származik.)

" . . .Arra kérlek titeket, hogy ápoljátok és építsétek tovább ezt a szép bajtársi közösséget, amelynek alapjait mi raktuk le több mint ötven évvel ezelőtt és még ma is él összetartó ereje, nem homályosították el az elmúlt szomorú évtizedek árnyai sem. Titeket pedig fiatal bajtársak arra kérlek, hogy fogjátok meg az öregek kezét és velük együtt vigyázzatok erre a bajtársi közösségre, hogy ennek szelleme akkor is éljen, amikor mi már nem leszünk."

A hősök emlékét méltató beszédek után

23