Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)

Emlékezzünk

Nagyboldogasszony napja

A Légierők védőszentjének az ünnepe. Magyarországi bajtársaink kezdeményezésére immáron negyedszer gyűltek össze ezen a napon a Budapest-Margitsziget-i Szent Mihály kápolnában a repülő bajtársak és hozzátartozóik, hogy repülő halottaink emléke előtt tiszteletüket lerójják.

De nemcsak az "öregek" jöttek el ezen a napon. Megjelent a kaposvári "Boszorkány" alakulat tiszti küldöttsége a m. kir. honvéd Légierők halottaiért tartott megemlékezésen és megkoszorúzta a Légierők védöszentjének a szobrát, a Légierők halottai iránti tisztelet és megbecsülés jeleként.

A fiatal aktív repülőknek, a taszári repülő alakulatnak ez a nemes bajtársi gesztusa minden öreg repülőt mélységesen meghatott és köszönjük ezt nekik.

A mai repülő alakulatok egy része legendáshírű bajtársaink nevét veszi fel, a második világháború harcaiban kipróbált alakulataink jelvényeit festik gépeikre, hőseinket megbecsülik, s így kapcsolódik össze a múlt a jelennel és szinte észrevétlenül alakul ki a régi repülő szellem, illetve épül be a mi egykori szellemünkbe a fiatal katonák közössége.

A misén idén is sokan jelentek meg annak ellenére, hogy ez évben sem telefonon, sem levélileg nem ment ki előzetes értesítés. Sok özvegy is eljött. Különösen megható volt a már kétszeresen megözvegyült Balássy Miklósné (előzőleg Mocsáry Istvánná) úrasszony eljövetele, valamint a 90 éves özv. András Sándomé úrasszony jelenléte is, akik lélekben és testben egyaránt megőrizték fiatalságukat.

A külföldiek közül Inokai András, Kelemen Antal és Irányi Pál bajtársaink jelentek meg. Ghyczy Tihamér bajtársunk — habár Magyarországon tartózkodott —, bármennyire is szeretett volna, nem tudott megjelenni az emlékünnepen. A hazaiak közül a már doyen-nek számító Szántó Béla — Bácsi — bajtársunk jelent meg feleségével együtt. Mintegy kétszázan gyűltek össze.

>hov,

Ь К s* i

Egyik repülő halottunk, vitéz Szentgyörgyi Dezső repülő kapitány, a második világháború legeredményesebb magyar vadászrepülőjének a síremléke a Farkasrét-i temetőben. (Braun Árpád felvétele.)

Margitsziget, 1990. augusztus 15-én szentmise után. vitéz Háry László "Tata" özvegye (balról), karon fogja Háry Kálmánná. (Figder Elemér felvétele.)

A mise végén az egybegyűltek elénekelték a Himnuszt, majd Pálos Géza bajtársunk néhány szóban megemlékezett életünkről:

Ázsia többször meglátogatta Európát, ami mindig vért és szenvedést jelentett. Éppen most 750 éve a tatárok pusztították el hazánkat. Európa azonban Ázsia kihívására mindig felelni tudott: az arabok kihívására a renaissance-val, a törökére a reformációval, az utolsó 50 év ázsiai kihívására az európai gondolattal, amelyet először '56-ban mi, magyarok fogalmaztunk meg.

A gondolat részleteinek kidolgozásához szabadság kell. A Haza és a Nemzet szeretetének és alázatos szolgálatának szabadsága — amire példát halottaink mutattak. Hit és bizalom kell, olyan, amilyen az egy kötelékben, vagy gépben repülők hite és bizalma volt: "Mindenki megteszi a kötelességét". S a jól végzett munka adott valamennyiünknek emberi méltóságot. Ez volt a Légierők egykori szelleme, ezt kell sugározni és így segíteni a mai 30-40-50 évesek munkáját, akiknek feladata iszonyú : fel kell számolni 50 év csődtömegét a fejekben, a lelkekben, tudományban, művészetben, kultúrában, az élet minden területén !

Beszéde végén Pálos bajtársunk bejelentette, hogy a taszári "Boszorkány" repülő alakulat képviselői koszorút helyeznek a Mária szobornál és megköszönte nemes gesztusukat. A megemlékező ünnepség a Szózat eléneklésével zárult.

21