Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)
Plakolm Frigyes: A Messerschmitt Bf.l09-es vadászgép története
a DB-601/E akkor még nem volt kész A fegyverzet is megváltozott : az F-l szériába még Oerlikon 20 mm-es gépágyút és két 7.9 mm-es géppuskát építettek be. Ennek teljesítményével a pilóták nem voltak megelégedve. Ezért az F-2-be az új MG-151 típusú, lényegesen nagyobb tüzgyorsaságú 15 mm-es Mauser nehéz géppuska került beépítésre. Az F-l és F-2 maximális sebessége 620 km/óra volt. Az első F-2-est a J. G. 26-nál próbálták ki a Csatornánál az angolok ellen. (15) A Bf 109/F-3-ba már a DB-601/E motor került beépítésre, melynek startteljesítménye 1350 LE volt, míg 5000 m-en 1300 LE-t adott le, 630 km/óra maximális sebességet elérve. Az F-2 és F-3 Trop. kivitelt használták Afrikában, és a Szovjetúnió ellen meginduló hadműveleteknél is jórészt már az F típus került bevetésre. Ezzel a típussal volt felszerelve a J. G.33, -27, -51, - 52, -53 és -77, csupán a J. G. 54 és a J. G. 53 második osztálya repült még az E-7-essel. Az F típus a Szovjetúnió elleni hadműveletek megkezdésekor az orosz vadászgéppekkel — a kétfedelű I-153-al és az 1-16 "Rátával" — szemben igen nagy fölényben volt. Ezzel a típussal aratta a híres német ász, Marseille százados Afrikában a legtöbb légigyőzelmet az angolok ellen : 158-at. (20) A Bf 109/F-4/B volt ennek a típusnak a vadászbombázó kivitele, elődjeihez hasonló bombateherrel és valamivel kisebb (625 km/óra) maximális sebességgel. Fegyverzete egy MG-151 és két MG-17 volt. Ezzel a típussal szerelték fel 1942 végén a keleti fronton működő magyar vadászszázadot is. (2l) Mikor 1943 elején az F-4-es az amerikai négymotoros légierődökkel felvette a harcot, fegyverzete gyengének bizonyult. Ezért még két db. MG-151-et építettek be a szárnyak alá gondolákba, ami viszont a gép sebességét (30 km/óra-val) és fordulékonyságát csökkentette. Ez oda vezetett, hogy a Spitfirek-kel szemben alulmaradt. Ezért aztán később leszerelték ezt a két ágyút. Az amerikai légierődök ellen ekkor inkább a — két MG-151-el és két Oerlikon FF-el felszerelt — tehát jóval erősebb fegyverzetű — Focke Wulf FW.190-es vadászgépeket vetették be, míg a Messerschmitteket inkább a kísérő angolszász vadászok ellen alkalmazták. (18) Az F-5-ös és F-6-os típus — mint foto (felderítő) vadász — megint csak kis szériában készült, elődeihez hasonló felszereléssel. 1943-ban 141 db-ot gyártottak le. (8) 1942 őszén jelent meg a Bf 109/G típus, melynek hajtóműve a DB-605/A, kétfokozatos kompresszoros magassági motor volt, ami 1475 LE-t teljesített startnál, 1350 LE-t 5000 m-en és 87 oktános benzint használt. Maximális sebessége 7000 m-en 640 km/óra volt. Az üzemanyagtartály kapacitását 400 1-re növelték, viszont az erősebb motor többet is fogyasztott. A G-0 kísérleti sorozat még a régi DB-601/E motorral repült és magassági kabinja volt. A G-l sorozatba már a DB-605/A motort építették be. A G-l/Trop. kivitelbe építették be először az MG-131 típusú nehézgéppuskákat. Ez, valamint a homokszűrő a gép sebességét 10 km/óra-val csökkentette. A G-2-nél viszont a magassági kabint elhagyták, s csak két könnyű géppuskával volt felszerelve. Ebből a típusból utaltak ki a keleti fronton a Puma vadászosztály részére 40 db-ot. A G-2 gyártása kezdődött meg a Győri Vagongyárban (GVG) A kísérleti gép már 1942 őszén repült s ezt az augsburgi Messerschmitt gyárnak szállították le. Győrben csak 1943 nyarán futott fel a licencegyártás és abban az évben 92 gépet gyártottak le. 1944 január-februárban 79 db. G-4-es készült el, s csak márciusban kezdődött meg a G-6-os gyártása, melyből 183 db. hagyta el a végszereidét. Ezekbe a gépekbe — a 20 mm-es gépágyú mellett — már a 13 mm-es nehézgéppuskákat építették be. Győrben összesen 355 db. Bf 109/G gépet gyártottak. A G-4-es annyiban különbözött elődeitől, hogy a FUG-7 rádiókészülék helyett a FUG-16/Z-vel volt felszerelve Ez a készülék magában foglalt egy irányrepülő (Zielflug) rádiót, melynek segítségével a légiharcban tájékozódást vesztett pilóta harcálláspontjára, ill. kiindulási repülőterére visszatérhetett. (22) A G-5-be a DB-605/D motort építették be, mely ismét 96 oktános benzint használt és a DB-603-as motor erősebb kompresszorával rendelkezett. Az MW-50 (Methanol-Wasser = metanol-víz) befecskendezésével ennek a motornak a teljesítményét földközelben 1550 LE-ről 1800 Le-re, 7000 m-en 1350 LE-ről 1700 LE-re lehetett felfokozni — szükséghelyzetben. (2, 21) A G típusból a G-6-os volt a legnagyobb legyártott széria. Ebben a szériában található volt DB-605/A motoros, vagy AS (magassági) motoros gép, ez utóbbi GM 1 (nitrous oxide), vagy AM (metanol-víz) befecskendezéssel. A győri Messerschmittekbe a Weiss Manfréd gyár által gyártott DB-605/A motorokat építették be. A három gépágyús kivitel maximális sebessége 635 km/óra-ról visszaesett 610 km/óra-ra. A DB-605/AS 8000 m-en még 1200 LE-t teljesített, s a G-6- os ebben a magasságban 650 km/óra-t ért el. Ezeket a "Höhenjäger"-eket (magassági vadászokat) a németek az angolszász bombázó gépeket kísérő Mustangok ellen vetették be. Csupán a J. G. 1 és a J. G. 2 egy-egy osztálya volt felszerelve ezzel a típussal 1944-ben (5,9) A G-6-os különböző változatai (R= Rüstzatz = felszerelés) G-6/R-1 = vadászbombázó (mint F-4/B) G-6/R-2 = két db. 21 cm-es rakéta a szárny alatt G-6/R-4 = 30 mm-es MK-103 gépágyú a 20 mm-es helyett G-6/R-6 = három db. MG-151 20 mm-es gépágyú — kettő a szárny alatt. A Mustang II-vel — vagy P-51/B-vel, ahogy hivatalosan jelezték — összehasonlítva a G-4-es alulmaradt. A Mustang minden magasságban gyorsabb volt, emelkedőképességük egyforma, a Mustang zuhanósebessége nagyobb. A Mustangnak viszont csupán csak 12.7 mm-es géppuskái voltak, igaz hogy négy darab. Természetesen ha a Mustangon póttank volt, akkor alul maradt a Messerschmittel szemben. Ha légiharchoz ledobta a tankját, kitette magát annak a veszélynek, hogy nem tud visszatérni támaszpontjára. Fordulóharcban a Mustang volt előnyben. (4) A G-7-est nem gyártották, a G-8-as pedig egy magassági fotovadász (vadászfelderítő) volt két könnyű géppuskával felszerelve. Ezt már nagyobb példányszámban gyártották, mert a nagy légifölény miatt Nyugaton a FW.189-est nem tudták alkalmazni. (8) A G széria legjobb gépe a G-10-es volt. DB-605/DC típusú, 96 oktános benzint használó 1550 LE-s motorjának teljesítményét metanol-víz befecskendezéssel földközelben 2000 LE-re, 7000 m-en 1800 LE-re lehetett felfokozni, s e magasságban 685 km/óra sebességet ért el. Ezt a gépet a Dunai Repülőgépgyár Kőbánya-i pincéiben is gyártották. Másik jellegzetessége az üvegtetejű kabin, az u. n. "Galland Haube" volt. A G-10-esbe a MK-108 mintájú 30 mm-es gépágyút és két MG-131 mintájú 13 mm-es géppuskát építettek be. Mivel A DB-605/DC motor szélesebb volt elődeinél a burkolat nem mutatta azt az erős kidudorodást a géppuskák takarásánál, mint az előző típusoknál. A Puma vadászok ezt a típust "Kövér Messer"nek nevezték el. A gép faszerkezetű, megnagyobbított farokfelülete, ill. oldalkormánya is egy lényeges változás volt az előző típusokkal szemben. (18) A G-12-es a G-2-esből átalakított kétüléses átképzőgép volt. A G-14-es — melyet egyidőben gyártottak a G-10-essel — DB- 605/AMS 87-oktános benzint fogyasztó motorral repült, viszont a régi farokrésszel és a Galland Haube-val — mely utóbbi jobb kilátást biztosított hátrafelé. A DB-605/AMS motor az MW-50 befecskendezővei 1800 LE-t adott le földközelben és 1700-at 7000 m-en, 660 km/óra maximális sebességet felmutatva. A fel-199