Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)
Imrey Ödön: Emlékforgácsok - alulnézetben
1930/31 évben a Ludovika 1/D század (parancsnok: Markóczy János őrnagy) repülő tagozata. Balról, hátul. Imrey Ödön (Gandi) és Horváth Barna. Középen : Szakonyi István, Ferenczy Görgy, Vadkerty Lóránt (öcsi) és Kemendy Gyula (Soma). Elöl: Kalándy Tasziló, Fuszek Henrik (Lali) és Bender Lajos(Csimbi). Hiányzik: Herszényi István. (Szerző gyűjteményéből.) Persze, szorgalmasan gyűjtöttük a repülő múltra vonatkozó adatokat. Ebben a legjoobb tájékoztatást Tróján Gyula bácsitól és dr. Fákla István mérnök főhadnagytól kaptuk. Ekkor hallottam először nevét a Monarchia egyik legnagyobb ászának Frank Linke-Crawford főhadnagynak. A nagykanizsai temetőben fedeztem fel a több légigyőzelmes Madarász László százados sírkövét Tőlük tanultam meg a nevét Konyovits Demeternek, Uzselác ezredesnek, a Monarchia repülő csapatai paprancsnokának. Aztán végre, 1932 nyarán már én is bevonulhattam repülő nagygyakorlatra, Székesfehérvárra. A REMOSZ épületében voltunk elszállásolva. A repülőtér parancsnoka Háry László százados volt. Még ottlétünk alatt őrnagy lett. Jött az első felszállás 'Hungária"-val. Pilótám Gyula bácsi volt. Majdnem baj történt. Kaptam egy fumir lemezre ragasztott térképet, amit az ölembe fektettem. A hangárok felé startoltunk. Csak nem akartunk emelkedni. Végre, észleltem egy nyomást a gyomromon. Hát észrevettem, hogy a fumirlap beszorult a gyomrom és a botkormány rudja közé. Ki akartam kapni, de nem mozdult, ahogy Gyula bácsi húzta a botot. Ököllel rácsaptam és a lemez beszakadt, mi pedig meredeken felhúztunk. Éppen hogy átemelkedtünk a hangárok fölött. Másnapra az összes fumíros térképeket bevonták, azután már csak a térkép papírokat kaptuk a kezünkbe. Az Akadémián a kiképzési cél volt a megfigyelői képzettség elnyerése. Pilótakiképzés nem volt, de rádiós, fényképész, bombavető kiképzés igen. Aztán eljött 1934. augusztus 20-a is, amikor hadnaggyá avattak. Felhúzhattam magamra a repülő egyenruhát az aranysas (korona nélküli) megfigyelő jelvénnyel. Persze, bennünket repülőket külön, a tornateremben eskettek fel és addig a többi fegyvernem tisztjei a nagyréten esküdtek. Mi csak az eskütétel után, a díszmenethez vonulhattunk ki a nagyrétre és állhattunk oda a díszmenet fogadásához. Megkaptam a beosztásomat is : a szombathelyi repülőtérre vonultam be, a repülőtérparancsnok, Kenese Waldemár ezredes másodsegédtisztjének. Az elsősegédtiszt Eszenyi Dénes főhadnagy volt. Szombathelyen A szombathelyi repülőtéren sok alakulat volt. Az "A" reptéren volt elhelyezve az 1. éjjeli bombázó század Czékus Ferenc főhadnagy vezetésével, a REGVI a három iskolaszázaddal. Az elsőfokú gépekkel — Udet, Hungária típusok — Forró Jenő százados, a másodfokú Heinkel HD.22-es típusú gépekkel Sunta- Sasváry József százados parancsnoksága alatt, ök különben a kiképzést a Vát-i repülőtéren végezték, a harmadfokú, Fokker FCVD gépekkel Batáry Lajos százados parancsnoksága alatt az "A" reptér északi részében gyakoroltak. Az "A" reptéren a REGVI osztályparancsnok Nickl-Torontály Imre százados volt. A "B" reptéren az osztályparancsnok Modory József százados volt. Itt állomásozott egy vadászszázad Batáry Pál százados vezetésével és egy nappali bombázó század Gersy János százados parancsnoksága alatt. Nagyon bántott, hogy irodakukac legyek. Egyszer csak jön hozzám Papp Laci (Cigu) évfolyamtársam, hogy nem akarok-e vele cserélni, mert ő a második — Sasváry — századnál van. Dehogynem ! Nem tudom hogyan csinálta, de egy hét múlva a második századnál voltam. Sőt, mivel az újonc század is oda tartozott, pár napon belül ennél az újoncszázadnál voltam, amelynek parancsnoka Bartos Béla (Pötye) főhadnagy, beosztott tisztjei Kiss Zoltán (Sunkó) és Arany Mihály hadnagyok voltak. Szóval járhattam megint gyalogos kiképzésre. Végre ! Tavasszal elkezdődött a Forró századnál a pilótakiképzésem. Dózsa József (Jóka) évfolyamtársammal voltunk egy párba beosztva. Oktatóim közül a legnagyobb benyomást tette rám Katies József tiszthelyettes, Katies bácsi. Feltűnt, hogy Kenese ezredest alig láttuk. Reggel, amikor kiértünk a reptérre, ő — egyedüli körözés után — mindig akkor szállt le Udetjével és bevonult az irodájába. Tisztjeivel sohasem érintkezett, csak Vághelyi Cimborával — néha. Délutánonként mindig a Söpte-i kocsmába tért be egy pohár borra, de csak tiszthelyettesekkel. Érdeklődni kezdtem. Elmondták, hogy a háború 190 Kenese Waldemár ezredeskori fényképe. (Wágner Ede gyűjteményéből.)
