Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)

Vajda József: Az 1. sz. Műhely

mú fémlégcsavaros, mérgeshangú, gyors jószág volt. Hat lógóhengeres léghűtéses Alfa Romeo 115-1 (Gypsy Six licence) típusú motorja 185 LE-t teljesített. Maximális sebessége 312 km/óra, utazósebessége 290/óra, leszálló sebessége 100 km/óra volt. Más zsánerű gép volt, mint az Áradó.

Az olaszok vadászgyakorlónak is használták. Az együléses változatba (ez nálunk nem szerepelt) két géppuska volt beépítve.

A gép erós szerkezeti felépítését Guidoniában az olasz kísérleti intézetnél a bemutató pilóta úgy demonstrálta, hogy szándékosan szállt hasra vele. A gépről csak a légcsavart kellett lecserélni. Egyszerű, tökéletes aerodinamikai formájú, kategóriájában első, nagyon gyors és modem gép, mondhatnám azt is, hogy speciális sportgép volt.

Az olasz átadó csoport négy főből állt: egy berepülő pilóta (Scarpini alhadnagy), egy művezető (Barbarico) és két szerelő.

Scarpini a nagyhírű olasz CR-20-as, majd CR-32-es, Európát bejáró műrepülő együttes tagja volt 1930-tól 1937-ig.

Feladatunk repülő motorok kis- és nagyjavítása, repülőgépek felülvizsgálata, újbóli üzembehelyezése, továbbá hozzánk vezényelt, valamint repülőterünkön kényszerleszállt, vagy sérült gépek üzemi kiszolgálása, kijavítása volt. Eleinte Hirth és K-14- es motorokat, Bückereket és Arado-kat javított a Műhely. Az Arado-kat 1940-ben átvette Győr, mi pedig 1942-ben megkaptuk a Héjákat. A Nardik átvételével szerencsések voltunk, mert azok nagy hányadát a REG VI kapta, így a javítást is mi végeztük. 1944-ben a legénységi repülőgépvezetők a másodfokot már a Nardin szerezték meg. Kiszolgáltunk még Me. 109 G-6- osokat, Me.210-eseket és célvontató Ju.86- osokat is. Többször előfordult, hogy a wiener-neustadti vadászok — ha üzemanyaguk fogytán volt — nálunk szálltak le feltöltésre.(Könnyen meglehet azonban az is, hogy már szűkében voltak az üzemanyagnak odaát.)

A szövetségesek bombázásai 1944-ben egyre erősbödtek, így a Légierők parancsnoksága elrendelte a Műhely kitelepítését a Sopron megyei Bük községbe, a Héjákat pedig Kenyéri repülőterére vittük át. Bük-ön a régi cukorgyár gépjavító helyiségét nagyszerűen be tudtuk rendezni műhelynek és raktári anyagunkat is átmentettük oda. A műhelyépületek vonalában, az országút túlsó oldalán kelet-nyugati irányban húzódó hosszú, egytagban lévő lucernás megfelelt szükség-repülőtérnek. A Héjákat Kenyériből

— mely légvonalban 25 km-re, úton azonban 40-km-re feküdt

— targoncán kellett áthozni.

Még Szombathelyen voltunk 1944. április 18-án, közvetlen áttelepülés előtt. Reggel déli szél fújt a víztorony felől. A felszálló mező kb. 100 m-rel beljebb a repülőtéren húzódott déli irányban. Csiky repülte volna át az első Héját Kenyéribe. Start utáni emelkedésben — talán 100-120 m-en — a motor minden előjelzés nélkül hirtelen leállt. A hangár ajtajából figyeltem a startot. Csiky a gépet siklásba vitte, s a motort újból beindította ! Ekkor már elhagyta a repülőtér területét, s vissza akart fordulni. A meglehetősen lapos bal fordulóban azonban újra leállt a mo-Fent: ismerkedés a Nardi-val. Lent: így tehette le Guidoniában a Nardi-t a bemutató pilóta. (Szerző gyűjteményéből.)

tor. A gép majdnem azonnal átesett, s mint egy darab kő, zuhant a földre a "B" telep szélén. Egy másodperc alatt történt az egész. Futva indultam a baleset színhelyére. Pár perc múlva értem oda. Ott volt már a haboltó kocsi. A gép nem robbant, nem égett. Úgy emlékszem, hogy a szárny elvált a törzstől. Szeretett parancsnokom az ülésből — hevederrel együtt — kiszakadt és a géptől kb. 15 méterre agyonzúzta magát. A kabintatő nem volt előrehúzva.

Horváth Karcsi orvos százados — a repülőtér főorvosa — is odaérkezett és a halál okául agyzúzódást állapított meg. Úgy gondolom Csiky a becsapódás pillanatában azonnal meghalt. Holttestét Bartakovich József szakaszvezető gépkocsivezetővel kísértem a helyőrségi kórházba. A súlyos veszteség annyira megrázott, hogy a balesetet követő fél nap eseményeire nem emlékszem. Lajost három nap múlva temettük, Hayden Sanyi akadémikussal együtt, aki április 13-án az amerikaiakkal vívott légiharcban szerzett sebesülése következtében halt hősi halált. Először Sanyit temettük — akit soron kívül hadnaggyá nevezett ki a Kormányzó úr —, majd Csiky Lajos őrnagyot. A REGVI-től egy kilencgépes Bücker század adta a végtisztességet.

Nem ismerem a balesetkivizsgáló bizottság megállapításait.

176