Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)

Bogáti Péter: Az I. közelfelderítő század részvétele a második világháborúban

Ezt a He. 46-ost 1941. július 24-én Tyrlavo-nál ellenséges gépágyútalálat érte. Az orosz vonalaktól visszarepült a 80 km-re lévő saját repterére, ahol — a találatok következtében - leszálláskor "összeroskadt". A gép pilótája Vereczkey Elemér szakaszvezető, megfigyelője Szabó Gyula zászlós volt. (Szerző gyűjteményéből.)

feladatot megismételtük.

Heinkel He.46-os repülőgépeink kiváló repülőtulajdonságokkal rendelkeztek. Nagyon szerettem ezzel a típussal repülni, melynek azonban — sajnos — egy nagy hibája volt : vegyesépítésű gép lévén nem bírta a szabadban való tárolást és időnek előtte elhasználódott. Részben ezért, részben pedig az anyaországtól való nagy távolság miatti nehézségek következtében, alakulatunk október elején hazatelepült.

Különösen nekünk, kezdőknek a fronton igen nehéz volt a tájékozódás, mivel igen kevés markáns tájékozódási pont — vasút- útvonal, stb. — adódott. Ezért századparancsnokunk szigorúan megkövetelte útvonalvázlat készítését minden repülés előtt.

Egy alkalommal — augusztus 17-én — haza kellett repülnöm egy kényszerleszállt és javításra szoruló gépet, az F-316-ost. A gép kényszerleszállásnál átvágódott és elgörbült légcsavarját gumikalapáccsal egyengették ki a szerelők.

Bölcs, de szigorú parancsnokunk számolt azzal, hogy — Farkas Jenővel ketten hadapródok —, közvetlenül az iskoláról kerültünk a frontra, így első időkben csak futárszolgálatra kaptunk megbízást.

Már nagyon égtünk a harci vágytól, mikor végre, szeptember 7-én, bevetési feladatot kaptunk. Tschumaki repülőteréről indultunk a Dnyeper menti Alexandropol nyugati légterébe, ahol ellenséges folyami egységek ellen eredményes bombatámadást hajtottunk végre — légvédelmi tűzben. Másnap ezt a

Lent: hazatérés után a Légierők parancsnoka, Rákosi Béla altábornagy kitüntetést ad át Vereczkey Elemér szakaszvezetőnek. Háttérben jobboldalt Bibithy Horváth László százados, az I. közelfelderítő század parancsnoka.

(Winkler László gyűjteményéből.)

159

Fent: tábori istentisztelet a fronton. Háttérben az ukrán lakosság.(Szerző gyűjteményéből.)

Start után a motor annyira rázott, hogy az összes műszerek megbolondultak. A folyadék-iránytű folyamatosan forgott körbe, a többi műszerről pedig nem lehetett leolvasni az értékeket. Minden vitorlázórepülő tudásomat össze kellett szednem, hogy minimális sebességgel — amikor a rázás elviselhetőbb volt — hazavigyem a gépet. Sikerült.

Az ukránok nagyon vallásosak voltak, olyannyira, hogy még akkor is követelték a vasárnapi istentiszteletet, amikor tábori lelkészünk szabadágon volt. Nehogy csalódást okozzunk nekik, kinéztük misézni a testes gazdászati tisztet, megtettük "pópának".

Megírtam, amit tudtam az I. KF századról. Mint a század "legfiatalabb" tagja, ezt kötelességemnek is éreztem.

A század működéséről irodalom található a Magyar Szárnyak 1941 évi 22-ik, 23-ik és 24-ik számaiban.