Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)
Szalay Márton: Háborús emlékeimből: Zuhanás egy Ca.101-essel
Szalay Márton : I Háborús emlékeimből Zuhanás egy Ca.lOl-essel. A szerző levele a szerkesztőhöz: Megalakult a Veterán Repülők Egyesületének Szegedi Csoportja. Mivel alapító tag vagyok, módomban volt elolvasni az Amerikában szerkesztett Magyar Szárnyak évkönyv 1990. évi 19-ik számát. A Szerkesztő Ur üzeneteiben olvastam, hogy elfogad közlésre repülő élményeket és történeteket. A Pro Patria rovatban láttam Fellegh Róbert százados hősi halott nevét. Magam is utasa, illetve hajózó távirásza voltam annak a Caproni Ca.l01-es típusú repülőgépnek, amelynek a földbe ütközésekor Fellegh Róbert százados meghalt és a gép személyzetének, utasainak többi tagjai megsebesültek. Gondoltam, hogy a történetet leírom, hátha Szerkesztő Úr érdemesnek tartja leközlésre. M. KIR HONV. LÉGIERŐK REPÜLŐ SZAKORVOSI VIZSGÁLATI KÖNYVECSKE A tulajdonos neve: f\ if z't V tz'i ■ i tú Szalay Márton, 1914. április 1-i születésű hivatásos repülő törzsőrmester vagyok. 1934-ben kezdtem repülő pályafutásomat az V. közelfelderítő repülő századnál Szegeden, ahol később mint hajózó távirász tevékenykedtem. 1941. november 1-én, a század Kecskemétre települt, ahol a többi közelfelderítő századok összevonásával a 3/1 és 3/2 századok alakultak meg. Engem a 3/1 közelfelderítő századhoz osztottak be. A 3/2 század 1942 tavaszán — v. Trón Zoltán százados parancsnoksága alatt — He.46-os gépekkel a keleti frontra készült. ■ Miután a gépek személyzetét pilóta és megfigyelő képezte, hajózó távirászra nem volt szükség. 1941 novemberében rádió iránymérőket kerestek. Megbíztak egy rádió iránymérő kocsi parancsnoki teendőinek ellátásával és útba indítottak Kolomeába. Későbbi állomásaim : Brest Litowsk, Minsk, Dobrovicze. Innen, kb. kéthavi tartózkodás után gépkocsival a Konotopon települt m. kir. honvéd szállítórepülő üzemi századhoz vezényeltek Vesztergom Mihály hivatásos szakaszvezető, hajózó szerelővel együtt. Fellegh Róbert százados, századparancsnok örömmel fogadott bennünket és tudomásunkra hozta, hogy milyen feladatot végez a század : posta, hirlapok, csomagok szállítása a harcoló alakulatokhoz egy Ca.l01-essel. 1942. július 2-án kaptam a parancsot, hogy Kievbe kell mennünk postáért. A postát július 4-én vettük át. Július 5-én reggel 08:00 órára volt kitűzve az indulás Kievből Konotopba. A gép személyzete: Elsőpilóta egy zászlós volt, nevére nem emlékszem; Másodpilóta : Fellegh Róbert százados; Hajózó távirász : Szalay Márton őrmester; Hajózó szerelő : Vesztergom Mihály szakaszvezető. Az indulást megelőző napon, az üzemanyag feltöltéskor vizes benzint töltöttek a gépbe. Ezt Vesztergom szakaszvezető észrevette. A tartályokból leeresztette a benzint, a tartályokat víztelenítette, majd újra feltöltötte. Az indulás reggelén Vesztergom lemotorpróbázta a gépet és mindent rendben talált. 08:10 órakor elstartoltunk. Bár a jobb motor emelkedés közben egyet-kettőt durrant, azért tovább üzemelt. Kb. 200 m magasságban — már vízszintes repülésben — mind a három motor hirtelen leállt, majd újra megindult. Ekkor Fellegh százados átvette a gép vezetését a zászlós elsőpilótától és megkísérelt a repülőtérre visszafordulni. A zászlós hátrajött a gép törzsébe és ezt mondta : "Mindenki húzódjék hátra és fogódzkodjék meg erősen !" A motorok erősen durrogtak és szabálytalanul üzemeltek. Már a fordulóban erősen süllyedt a gép és rövidesen — meglehetősen meredek szögben — a földnek ütközött. Földetérés előtt Fellegh százados kikapcsolta a hálózatot. Bizonyára ezért nem is gyulladt ki a gép. A gép valamennyi utasa megsérült, a továbbiakra nem emlékszem. Vesztergom — sérülten bár, de — ki tudott jönni a gépből és a közelben dolgozó emberek segítségével kimentette a gép törzsének hátsó részében lévő sérült utasokat. Fellegh Róbert százados teste úgy összenyomódott az ülés és a műszerfal között, hogy azonnal meghalhatott. Holttestét csak a Repülő Csoport 09:30 órakor odaérkező szerelői tudták kifűrészelni a roncsok közül. Nekem halánték-táji sérülésem volt és mindkét lábam zúzódásos sérülést szenvedett. Kórházi kezelést a konotopi magyar tábori kórházban kaptam. Kezelésem alatt a Kursk-tól délre, mintegy 35 km-re fekvő Amasovkán állomásozó 3/2 közelfelderítő századtól Csapó Béla törzsőrmester bajtársam több ízben meglátogatott. Harminckét napos kezelés után a kórházat elhagytam és egy, a MALERT-tői bevonultatott Ju.52-es géppel Budaörsre repültem, majd Kecskemétre utaztam. Ott beutaltak az 505-ös hadikórházba, utókezelésre, ahol 1942. decemberéig tartózkodtam. Harctéri szolgálatomat az időközben megalakult 102/2 szállító századnál folytattam egészen a háború végéig. Utolsó parancsnokom Bánhidi Antal taralékos főhadnagy — a neves sportrepülő és repülőgéptervező-építő — volt. 1945. április 24-én amerikai hadifogságba kerültem — 1945. november 15-ig. 157
