Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)
Nagy József: Szalagsapkások
SZALAGSAPKÁSOK írta : Nagy József A magyar királyi honvéd Légierők hajózó legénységi állománya jórészt olyan fiatalok közül került ki, akik nem jutottak el az érettségiig. Ilyenek voltak a szerelő-, rádiós- és lövész hajózók is. Természetesen pilóta növendékek is számosán voltak. így például a Szombathely-i REGVI (Repülőgépvezető Iskola) II/3 és П/4 századaihoz 1942. őszén nyolcvanan vonultak be másodfokú repülőgépvezetői kiképzésre. (Az előző és későbbi évfolyamok létszáma valamelyest kevesebb volt.) A "negyvenkettesek" valamennyien sikeresen végezték el a Horthy Alapot: Győrött és Marosvásárhelyen 24-24-en, Pécsett 26-an és Algyőn hatan részesültek elsőfokú rep. kiképzésben. A REGVI-hez — ilyen-olyan módon — még négyen csatlakoztak, így a századonkénti növendéklétszám 42-42 fő volt. Újonckiképzésünk november 2-tól december 3-ig tartott. Az eskütételre december 4-én került sor. Ezután tantermi foglakozástisztesiskola következett egészen 1943. tavaszáig. A tél folyamán — már amennyire az időjárás engedte — folyt a rep. kiképzésünk is. Közben rep. orvosi vizsga 1943. január 10-20-a között, a szombathelyi 2. sz. honvéd Repülő Orvosi Vizsgáló Állomáson (ROVÁ-n), februárban pedig Budapesten a Repülő Orvosi Vizsgáló Intézetben (ROVI), a Műegyetemen. Akik itt megfeleltek, azoknak kiképzése előbb Bücker, Áradó, majd NARDI gépekkel folytatódott. (Március elején őrvezetők lettünk.) A REGVI ünnepélyes zárására július 30-án került sor, amikor is mindkét század gépei és személyzete felsorakozott a "B" reptéren. Persze szép számmal voltak olyanok is, akik nem jutottak el idáig, számszerűit 29-en. Az okok különbözők voltak : három repülő halál, két repülő baleset, kilenc egészségügyi alkalmatlanság, két leszerelés, egy fő morális okokból esett ki, hatan kérték leszerelésüket, s ugyancsak hat fő került egyéb beosztásba, iskolára, stb. A REGVI-t végzettek közül 25 főt Börgöndre vezényeltek vadász harci iskolára szeptember 22-én. A többiek Szombathelyen maradtak, NARDI-val repültek és az év végéig az ősszel bevonult újoncok gyalogsági kiképzői lettek. (December 1-én tizedessé léptünk elő.) Az egyik részleg — 16 fő — Budaörsre került müszerrepülő tanfolyamra, egy másik — 14 fő — Veszprémbe, bombázó iskolára. 1944. januárjában kevés alkalom nyílt a repülésre. Jobbára elméleti kiképzés folyt, s csak néha-néha repülgettünk. Egy pár iskolakőrt Ju.86-ossaI, sítalpas Bückerrel és FW.58-assal. Március 1-én ismét orvosi vizsgálat a 10. sz. honvéd ROVÁ-n. Március első hetében a bombázókat harci iskolára küldték Börgöndre. A német megszállás miatt azonban át kellett települnünk Pápára. Április 27-én ROVI Budapesten (m. kir. honv. Magassági Repülő Vizsgáló és Kutató állomás.) Pápán ismét összekerültünk a műszeresekkel és a korábban Börgöndre vezényelt vadászokkal. Kiképzésünk az alábbi géptípusokon folyt: Bücker Bü. 131, Áradó Ar.96, Focke Wulf FW.56 "Stősser”, Fiat CR.42, WM.21 "Sólyom", Héja. Részleges kiképzésünk után ismét háromfelé váltunk. Az egyik rész Kenyéribe települt, ahol befejeztük a vadásziskolát, a másik rész Szegeden műszerrepülő kiképzésben részesült, 10 fő pedig Messerschmitt Bf.l09-es tanfolyamra ment. A harci iskolából is többen lemorzsolódtak : három haláleset, négy baleset, hármat letiltottak, egy fő pedig eltűnt. Október 15- ével szakaszvezetők lettünk. Harci alakulatokhoz — 1944 végén és 1945 tavaszán — mindössze 18 fő került — a Puma vadászezredhez és a Csatarepülő osztályhoz —, a többiek futár-, fényképész-, megfigyelő- és gépmentő szolgálatot láttak el. (Egy fő hősi halott.) Egy 12 fős részleg az egyesített műszerrepülő századdal 1945. januárjában áttelepült Németországba. (E sorok írója is közéjük tartozott.) A háború végén a 40 fő repülőgépvezető közül csak heten kerülték el a hadifogságot. Jórészt nyugati (amerikai-francia) fogságba estek, hat fő szovjet fogságba, ketten pedig műid a kettőbe. A fogságból viszonylag egészségesen hazatértek közül nyolcán vettek részt az új Légierő felállításában, ki rövidebb, ki hosszabb időn át. Ezek közül ketten magas rendfokozattal és beosztásból mentek nyugdíjba. Nyugdíjazásig még hárman repültek (MALÉV és mezőgazdaság). A külföldön élők közül egy fő még ma is repül . .. Időközben valamennyien leérettségiztünk és hét-nyolc fő szerzett valamilyen diplomát (tanári-, műszaki-, kereskedelmi-, kutató-, egyéb). Az eddig leírt adathalmaz nem tekinthető hivatalosnak. Ugyanis annak alapja a még élők visszaemlékezése és a csekély számban birtokunkban lévő dokumentum gyűjtemény, mint pl. repleírások, rep. szakorvosi könyvecskék, katonai behívó, rep. minősítések, korabeli útvonalvázlatok, levélborítékok, tantermi ülésrend és nem utolsó sorban szépszámú eredeti fényképfelvétel. A kutatókra és történészekre vár annak feltárása : milyen áldozatot hoztak a "Szalagsapkások", akiknek szerelmük és életelemük a repülés volt, és miként sikerült őket átmenteni a jövő nemzedék számára. EPILÓGUS Mi, '42-es legénységiek még ma is összetartunk, a szó legnemesebb értelmében. Tesszük ezt annak ellenére, hogy négy földrészen és kilenc országban élünk. Minden évben találkozunk egyszer — Esztergomban — az idén már hatodszor. Azt is tervezzük, hogy a második világháborúban repülőhalált halt bajtársaink emlékét márványtáblára vésve megörökítjük. Esztergom, 1991. március 15-én. Skomi A "Szalagsapkások" igazán kitettek magukért! összetartásuk megdobogtatja minden magyar ember szívét! Szerkesztő 145 A REGVI 1942-es évf. II/3 század névsora Ssz. Név 1 Bába János 2 Bene Ferenc 3 Benke Mihály 4 Burán Mihály 5 Cserpán János 6 Csikós Jenő 7 Csóka István 8 Cziráki Lászli Mit tudunk róla 7 ? 1974-ben elhúnvt ? 7 nyt 1976-ban elhú Tatabányán él Budapesten él
