Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)
v. Góthay Ákos: Memoár töredék a Híradó Iskolán eltöltött éveim idejéből
küdtem. Ebben a hónapban égett el a B-541-es, ezután két héttel a 2. század Ju.86-osa. A történet röviden — a résztvevő Körösi törzsőrmester előadása szerint: 1000 m magasságban a jobb motoron a NACA gyűrű előrecsúszott a forgó légcsavarra, a két fém nagy zajjal vágta egymást. A pilóta a motort kikapcsolta. A légcsavart — beszorult helyzete miatt — nem lehetett vitorlaállásba hozni, így a gép egy motorral süllyedt. Kényszerleszálláskor szerencsére a gépből mindenki — pilóta, oktatók, növendékek — azonnal kiugrott, majd a gép kigyulladt és elégett. Senki sem sérült meg, ez volt a szerencse. Az anyagi és kiképzési kár viszont szinte pótolhatatlan volt. Még a kórházban kapatam a hírt, hogy egyik He.70-esünk motorhiba miatt hasraszállt, szerencsére sérülés nélkül. Megjegyzem, az iskolánál a Caproni tűzig egy baleset sem történt, az után két héten belül további kettő, majd rövidesen a B-301-essel egy motorral jötem haza a Velencei tótól. Miután ez a széria lefutott, a történteken el lehetett gondolkodni, szerencsére a továbbiakban rendben ment minden. Visszatérek az iskolára. Jöttek a vizsgák. A bizottságot — mellettem a megfigyelő ülésben Kattay Rudolf ezredes, hiradó parancsnokkkal és a többiekkel a gép törzsében — Mátyásföldről hoztam el Nyíregyházára. A vizsga, mint mindig — most már ötödször — sikerresen, mondhatnám közmegelégedésre zárult. Befejeződött az 1942/43-as tanév. Az adminisztráció elvégzése után kivettem egy hónap szabadságot. Szeptember elején indult újra a tanév, rutinszerűen, hatodszor. Az iskolánál létem óta most másodszor (először 1941-ben) kértem az áthelyezésemet bármelyik harcoló alakulathoz, írásban, a LEPSÁG-nak címezve. Hetek múlva berendeltek a ROVI-hoz magassági vizsgálatra. A vizsgálat után kérdeztem az eredményt a dokitól. Közölte, hogy minden rendben van. Ezek után újra hosszú ideig nem történt semmi. Február közepe táján kaptam utasítást, hogy Szolnokra vezényelnek a német műszerrepülő iskolára. Később az iskolával áttelepültünk Szegedre, ott repültünk úgy június közepéig. Oktatóm egy német elektromérnök egyetemi hallgató volt. A sokat gúnyolt német alaposság előtt kalapot emeltem, bár a motor — nem tudva pontosan a leckét — egy alkalommal leállt az Alföld közepén. Símán kényszerleszálltunk. Ezalatt az iskolaév is a végéhez közeledett, jöttek a vizsgák a szabvány módon, immáron hatodszor, majd a véget nem érő adminisztráció. A hajózó távirászok a légiriadók és az amerikai bombázók és kísérőik gyakori felettünk lévő jelenléte miatt lényegesen kevesebb repülő órát szereztek. Ezen kívül nagyon hiányzott a kiképzésből elégett kedvenc Capronim és a Ju.86-os is. Mivel ez a visszaemlékezés kétszerese lett a tervezettnek, úgy döntöttem, hogy ma befejezem. Tehát kezdem a sűrített mondanivalómat. A román kiugrás után, augusztus 24-én áttelepültünk Tapolcára. Az én feladatom volt a gépek átrepültetése és lehetséges rejtése a halápi reptér melletti erdőben, továbbá biztosítani a nős tisztek és tiszthelyettesek lakását Tapolcán. Egyik sem okozott különösebb gondot, a gépek repültek amikor lehetett, a lakáscímeket pedig még jóval a Nyíregyházáról való elindulás előtt — utca, házszám, stb. — mindenki kézhez kapta. A tennivalókat az egyik He.70-essel gyorsan tudtam intézni. Nyíregyházát utolsónak Ádám őrnaggyal, egy agyonterhelt FW.58-assal, 110 km/óra szélben — hajói emlékszem — október 3-án hagytuk el. Tapolcán a legénységi elhelyezés rendben volt, de ott sem tanítani, sem tanulni nem lehetett. Az iskola értelmetlenné vált, csak volt, a múltté lett. Utoljára — soha nem felejtem — FW.58-assal repültem. Elindultunk gépeink részére jobb rejtekhelyei keresni. öt pilótát vittem magammal, sajnos útunk sikertelen volt. Ez történt december 3-án. Másnap délben 12 óra körül kilenc Mustang körözött alacsonyan a város körül. Semilyen elhárítás nem volt, a kopasz erdőben lévő gépeket a rájuk hordott rejtőanyag ellenére is észrevették és lőgyakorlatképpen felgyújtották, rommá lőtték. Ez volt a kegyelemdöfés a Hiradó Kiképző Osztály részére. INNEN — ONNAN Fent: Ungvár egy Heinkel He.46-osból nézve,. Lent az ungvári repülőtér "forgalmi" épülete 1939 tavaszán. Még a cseh nyelvű felírás látható az épületen. (Somody Ferenc gyűjteményéből.) : 107
