Magyar Szárnyak, 1986 (15. évfolyam, 15. szám)
v. Németh: Megemlékezés régi repülő bajtársak haláláról
közre az ejtőernyősök. Február végén megindult a hóolvadás és megáradt a Bakonyér patak. Ezt a patakot a városban egy évszázados, öreg, szűk áteresztőképességű téglahíd ívelte át a Győr felé vezető úton. Az erős fagyok miatt a híd előtt vastag Jégpáncél képződött, ami az olvadás megindulásakor még nem engedett fel. A városi mérnök próbálkozott a Jég felrobbantásával, de miután nem mertek az olvadozó jégre rámenni, ez a próbálkozás sikertelen volt. Ekkor telefonált a polgármester Bertalannak, hogy segítsünk rajtuk, mert az egész tókerti városrész víz alá kerül. A jég eltakarítására Bertalan engem küldött ki egy árkász rajjal. Az ejtőernyősök összefogódzkodva láncot alkottak és így mentek rá a jégre. Azon léket vágva, elhelyezték a robbanótöltetet. A robbanás szét is bontotta a Jeget, de a jégtáblák elakadtak a szűk keresztmetszetű hidív alatt. így aztán a víz csak folyt tovább a Tókertbe. Ekkor felajánlottam a polgármesternek, hogy kirobbantom a híd alól a Jeget, azonban lehetséges, hogy a híd is meg fog sérülni. A polgármester azt válaszolta: nem bánja, ha felrobban az egész híd is, csak a Jeget takarítsam el valahogy. Ekkor egy csáklya végére robbanótöltetet kötöttem, azt beengedtem a híd alá és ott egy másik csáklyával megtartottam. Az eredmény tökéletes volt: a csáklyák a levegőben röpködtek, a híd egy része kiment a lábam alól, én hanyatt estem, de a jégtáblák eltűntek a híd alól. így mentettük meg a Tókertet az árvíztől. Folytatása következik. Ugrás Caproni, Ca. 10l-es gépből. IHegedűs Géza gyűjteményéből.) AAEGEMLÉKEZÉS RÉGI REPÜLŐ BAJTÁRSAK HALÁLÁRÓL.. (Vitéz Németh Endre szolgálatonklvüli százados, Ligonier- Pennsylvania-i lakos bajtársunk - aki 90-ik életévét tapossa, s aki úgyszólván elejétől végéig átharcolta a két világháborút , négy vitézségi érmet és sok más kitüntetést kiérdemelve - az alábbi elbeszélésben állít emléket két első világháborús bajtársának. A Szerkesztőség.) A pozsonyi volt 13. honvéd gyalogezredbeli Szalay Ernő repülő századosról és Hottovi repülő őrmesterről írom soraimat. Gépüket 1918-ban az olasz harctéren találat érte. A sérült géppel Szalay százados a két vonal között hajtott végre kényszerleszállást. Mindkét oldalról erős puskatűz indult meg: az olaszok a mi repülőinkre tüzeltek, a mieink pedig sakkban tartották tüzűkkel az olaszokat, nehogy azok repülőinket elfogják. Hosszú puskatűz után végre sikerült Szalayéknak a saját vonalakat elérniök. 1919. őszén Szalay Ernő repülőgépen meglátogatta özvegy édesanyját Magyaróváron, ahol ugyanakkor a 13. honvéd gyalogezred maradványa is állomásozott. Felhasználva az alkalmat, Szalay tisztelgő látogatást tett volt gyalogezrede törzsénél, ahová - Hottovi őrmesterrel együtt - "díszebédre" voltak hivatalosak. A rövid ebéd után én is kikisértem Ernőéket repülőgépükhöz. Búcsúzás után a gép elstartolt, felemelkedett, majd kis magasságban több kört írt le. Egyik forduló közben a gép szárnya gróf Schweinitzer földszintes házának kéményébe ütközött. Ernő a gépből kiugrott, s égve a háztetőre zuhant. Hottovit a gép motorja agyonzúzta. A súlyos égési sebekkel borított Szalayt azonnal a házzal szemben lévő kórházba szállították és olajfürdőbe tették, ahol kétórai szenvedés után a hős repülő visszaadta lelkét Teremtőjének. A két repülő a városi temetőben egymás mellett nyugossza örök álmát. Arra kérlek Benneteket, ha ez a tragédia még nem Jelent meg a Magyar Szárnyakban, úgy közöljétek le az idei számban. Fogadalmamhoz híven a Ludovika Akadémia Jelmondatával zárom levelemet:-88-A HAZÁÉRT MINDHALÁLIG! vitéz Németh Endre, szolgálatonklvüli százados.
