Magyar Szárnyak, 1986 (15. évfolyam, 15. szám)

Szokolay: A magyar ejtőernyősök lovagkora

Az "akasztófa".

I Hegedűs Géza gyűjteményéből.)

szülni a talajéréshez és így ennek az eredménye egy hatalmas bukfenc volt. Egy enyhe agyrázkódással megúsztam ezt a kalandot. Persze nem próbálkoztam tovább. Nem járt Jobban a Makray - Majthényi páros sem. Ök egy közös akrobatikai gyakorlatot terveztek, melynek során az egyik ernyőt el kellett volna engedni. Majthényi kezdte meg az ernyőeresztést, de az ernyőnek csak az egyik felét tudta kikapcsolni és így fél ernyővel érkezett a földre, ő egy bokaficammal úszta meg ezt az akrobatikát. Persze, ha Bertalan ott lett volna, akkor nem bocsátkozhattunk volna ilyen kétes kimenetelű kalandokba.

Azért mégis sikerült, még a vártnál is nagyobb izgalmat okoznunk a repülőnapon, bár ezt nem kellett gyakorolni. Az egyik repülő hadnagy azt találta mondani a készülődés alatt: "fogadjunk, hogy nem meritek a Julcsa becenévre hallgató próbababát lezuhantatni a közönség előtt!" Nekünk sem kellett több, megkötöttük a fogadást, aminek tétje egy hordó sör volt.

Még a repülőnap előtt Shvoy István gyalogsági tábornok, a honvédség főparancsnoka megszemlélte az ejtőernyős kiképzést. Esős, ködös idő volt, így csak alacsonyról lehetett ugrani. Három gépből 20 fő hajtott végre csoportos ugrást, harcgyakorlattal egybekötve. A főparancsnok igen meg volt elégedve és pénzjutalmat osztott szét a gyakorlatot

végrehajtó legénység között.

A repülőnapi bemutatón az utolsó két szám volt az ejtőernyősöké, mert ez volt a nap slágere. Pataky és Kiss hadnagyok három gépből csoportos ugrást mutattak be. A gyakorlat tárgya egy földalatti akna robbantása volt 50 kg. robbanótöltettel. Ez igen látványos gyakorlat volt és nagy tetszést aratott. Ezután következett a zuhanóugrás amit Makray Ferenccel ketten mutattunk be. Az ugrás 1,500 méterről történt, 1,000 méter zuhanással. Ilyet sem látott a közönség még soha, mert ezeket a gyakorlatokat mindig lakott területtől távol végeztük. Persze a fogadás megnyerése érdekében "Julcsát" is vittük magunkkal. Az ernyő száját zsinórral Jól bekötöttük, nehogy véletlenül kinyíljon. Rászereltük az óraszerkezetet, melyet úgy állítottunk be, hogy velünk egyidőben nyisson. Ezután elstartoltunk. A gép egy jó nagy kört írt le, elrepült a közönség feje felett, majd a repülőtér széle felett ugrottunk, miután Makray előbb kidobta "Julcsát". Zuhanás közben figyeltük a babát, amint az alattunk bukfencezett. Mikor annak ernyője bomlani kezdett - figyelve, hogy a szintjébe kerüljünk -, mi is nyitottuk ernyőirfket. Persze "Julcsa" ernyője nem terült szét, hanem csak hurkában lobogott és zuhant a babával együtt a föld felé. A közönség soraiban kitört a pánik. A rendezők a közönséggel birkóztak, mert mindenki oda akart rohanni a "halott"-hoz. Találgatták, hogy ki lehet az, mert a mikrofonon kettőnk nevét mondták be és hárman ugrottunk. Mi a levegőből figyeltük a zűrzavart és örültünk, hogy a szél egy kissé messzebb terelt a közönségtől, főleg a parancsnokoktól. Talajérés után, a közönséget messze elkerülve, egyenesen hazaszöktünk. Persze másnap ott álltunk a repülőtérparancsnok előtt kihallgatáson, aki alaposan megmosta a fejünket. Még az volt a szerencsénk, hogy az ugrást konferáló repülőtisztnek előre megmondtuk, hogy mire készülünk; ő - mikor látta a kitörő pánikot - gyorsan bemondta, hogy nem halt meg senki, csak egy próbababa zuhant le. Hálásak is voltunk neki, mert különben nem úsztuk volna meg a dolgot csupán csak egy fejmosással.

Bertalan ebben az időben már a budapesti gyógyfürdőkórházban hajlítgafta merev térdét. Közben sűrűn folytatott tárgyalásokat a Honvédelmi Minisztériumban Csenkey Géza repülő alezredessel, aki ott az ejtőernyős ügyek intézésével volt megbízva. Bertalan most a keretlétszám kibővítésén és az első ejtőernyős század felállításán dolgozott, amit az év végére tűzött ki célul. Mindez igen nehezen ment, mert ehhez elsősorban pénzre volt szükség, amiből - mint mindig - akkor is kevés volt. A fegyverkezési egyenjogúságot az első világháború győztes államai csak 1938-ban ismerték el, s a gyorsan fejlődő honvédség - különösen a Légierők rengeteg pénzt emésztett fel. Mégis sikerült a keret létszámát 30 fővel felemelni és ez már biztosította a felállításra kerülő század magvát. A keret tisztikara válogatta ki ezt a pótlást az egyes seregtestek területein.

Június 17-én Bertalan átvette a keret parancsnok-83-