Magyar Szárnyak, 1986 (15. évfolyam, 15. szám)
Szokolay: A magyar ejtőernyősök lovagkora
Vitéz Bertalan Árpád százados I középenl és szűkebb törzse, 1938/39 telén Szombathelyen. Balról: Szokolay Tamás, AAajthéni Imre, Kiss Zoltán és Makray Ferenc hadnagyok. Iáit munkájához, mondván: "Most már Jöhet a bizottság!" A bizottság Jött is Január 31-én. Mi is kivonultunk erre a szemlére, mind a heten tisztek és hat fő a keretlegénységből. Az ugrócsoportok úgy voltak beosztva - tisztek és legénység vegyesen - hogy minden csoportban voltak külföldi ernyők és magyar ernyők is. Már az első ugrásnál szemmellátható volt, hogy mennyivel simábban érnek földet a magyar ernyők, mint a külföldiek. Az utolsó ugrás az olasz ernyők gyenge anyagáról tett tanúbizonyságot. Pataki hadnagy Salvator ernyője - mely még egészen új volt - Játékléggömbként robbant széjjel nyitáskor, és csak a mentőernyő idejében való kinyitása őrizte meg őt a lezuhanástól. A bizottság ezek után egyhangúlag a Hehs féle ejtőernyő mellett döntött. Kipróbáltuk tehát az első magyar ejtőernyőt. A bizottság Jóváhagyása után megkezdődött az ernyők sorozatban való gyártása. Ezzel megvolt a biztosíték arra, hogy mire sor kerül az ejtőernyős csapattest felállítására, kellő mennyiségű ernyővel fogunk rendelkezni. A gyártás során még több kisebb alakítás történt az ernyőn, mely végül is az ismert külföldi ernyőkkel összehasonlítva a legjobbnak bizonyult. Nem utolsó sorban Játszott szerepet az is, hogy ez az ernyő csupán csak egyharmadába került a külföldi ernyőknek. .Miután az ejtőernyővel való ellátást Bertalan most már biztosítva látta, ismét a földi kiképzés került előtérbe. Katonai alapkiképzéssel mindenki rendelkezett, és miután a keret tagjai majdnem minden fegyvernemet képviseltek, a speciális kiképzésen volt a hangsúly. A tisztek és a legénység műszaki csapattól származó tagjai elvégezték a szombathelyi gépkocsizó vonatosztálynál a gépkocsivezetői tanfolyamot. A MÁV szombathelyi igazgatóságával történt megegyezés alapján a tisztek és a legénység néhány tagja szükségszerű kiképzést kaptak mozdonyvezetésből. Mindezekre azért volt szükség, hogy az ellenséges hátországban - vagy csak az arcvonal mögött is - az ejtőernyős egység minden Járművet fel tudjon használni feladatának végrehajtására. Az 1939-es tél vége rossz időt hozott és így az ugrókiképzés csak ritkán volt végezhető. Ebben az időben határozta el Bertalan, hogy Magyaróvár környékén egy harcgyakorlatot fog végrehajtani a teljes keret részvételével. Ez lett volna az első, sza-81-