Magyar Szárnyak, 1986 (15. évfolyam, 15. szám)

Lévay: A vadászbombázók (csatarepülők) rövid története

nagy sebesség következtében orraállt, majd újra visszavágódott a földre. Ez a kettős rázkódás okozta azt, hogy fejét a plexiglass kupolába verte és hősi halált halt.Tapasztalt és harcedzett pilóta volt. Sokat repült velem mint kísérőm, akire veszélyes helyzetekben mindig számítani lehetett. Szomorú szívvel gyászoltuk egy hős magyar bajtárs elvesztését.

Volt századom Január 6-án repülte 2000-ik bevetését. Érzelmi okokból bevetéseimet továbbra is volt századom Javára Írattam. így, Január 6-ig összesen 202 bevetéssel járultam hozzá a század eredményeihez.

Január 7-től Január 15-ig a kedvezőtlen időjárás miatt nem volt bevetés, Így a Budapest felszabadítására megindított Konrad III. ellentámadás támogatására nem sok alkalmunk nyílott. Az időjárás következtében a kemenesszentpéteri repülőtér használhatatlanná vált.

Január 15-én érkeztek vissza a németországi Oelsből a 2. század ott átképzett pilótái, magukkal hozván gépeiket. A kemenesszentpéteri reptér kis befogadóképessége miatt a 2. század gépei az egyházaskeszői hadirepülőtéren nyertek elhelyezést, ahol ekkor a SG.2. egyik osztálya is állomásozott.

Emlékezetem szerint a 2. század személyzete a következő volt:

Hqlázök;

v. Szimon László százados, századparancsnok Hargitay Károly főhadnagy, elsőtiszt Onódy Mihály hadnagy Dobó Elek hadnagy Komlósy István hadnagy Zoltay Lajos hadnagy Kertész Ferenc hadnagy Windauer István hadnagy Gyűjtő László hadnagy Szigety Árpád hadnagy Schörley Kázmér hadnagy Szabó Miklós zászlós Tizecker Gyula zászlós Ignátz N. szakaszvezető

Földi rész:

Dr. Vályi Nagy Tibor orvos százados Kovács Antal főhadnagy, gépkocsi tiszt Bogáthy Péter hadnagy, műszaki tiszt Szabó Gedeon zászlós

Pintér Ferenc főtörzsőrmester, hangármester

Lehetséges, hogy a 2. század adatai nem egészen pontosak, de a század valójában csak 1945 Január 15-től a háború végéig, vagyis mindössze három és fél hónapig volt az osztály kötelékében, Így a személyi beosztások nem rögzítődtek agyamban olyan élesen, mint az Lszázadéi. Az 1. századnak, vagyis a volt 102/2 zuhanóbombázó századnak az embereit Jobban ismertem, mert azokkal majdnem teljesen két évig voltam együtt. No meg az is közrejátszott, hogy a 2. század tőlünk elkülönítve, az egyházaskeszői repülőtéren tartózkodott, s legtöbbször az 1. századtól külön vetették be, német alakulatok kötelékében. A német vezetőség ekkor már nem bízott a magyarokban és a magyar kötelékeket egymástól elkülönítve, német kötelékekkel együtt vetette be; így nem volt sok lehetőségem arra, hogy a személyzetet Jobban megismerJem.A 2. század legtöbb pilótája harcedzett volt, mert a 102/1 bombázó században Junkers Ju.88-as, majd pedig Junkers Ju.87-es gépekkel repültek bevetéseket; utóbbiak volt századom Lengyelországban leadott gépei voltak.

Mivel a kemenesszentpéteri repülőtér használhatatlan volt, csak a 2. század járt szórványos bevetésekre, német alakulatokkal együtt. Főleg a Balaton északkeleti sarkán harcoló 4. szovjet gárdahadsereg csapatai ellen, az erős német ellentámadás támogatására. Ezek a bevetések sokszor demoralizálták a pilótákat. A visszavonuló szovjet csapatok páncélosaikat és gépjárműveiket a falvak házainak udvarán igyekeztek álcázni. így nem egy esetben a házak udvarait kellett bombázni. Csak abban reménykedtünk, hogy a lakosok még a harcok kezdete előtt kiürítették a falvakat. Egy alkalommal a 2. század egyik pilótája engedélyt kért tőlem, hogy a bevetés alól mentsem föl, mert a megtámadandó faluban lakik a nagyanyja. A felmentést természetesen megadtam. Ezek a magyar falvak elleni bevetések azonban nem emelték a pilóták harci szellemét.

Január 17-én az osztály nevét 102. vadászbombázó osztályról 102. csatarepülő osztályra változtatták, s ugyancsak elrendelték, hogy a gépek számát a törzs helyett a motorburkolatra fessük fel, a "W" elhagyásával.

Az új gépeknek magyar felségjelre való átfestése csak nagyon lassan ment az előzőleg már említett kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt. Ugyancsak nem sikerült az osztályjelvényt - mely puli kutyámnak fejét ábrázolta - minden gépre ráfesteni. A századok és az osztálytörzs gépkocsijaira azonban a Jelvényeket felfestették. A "puli fej" különböző színű keretekben került felfestésre. Az 1. század színe piros, a 2. század színe zöld, az osztálytörzs színe pedig kék volt.

Január 22-én a havas repülőtér ellenére riadóz- tatták az osztályt. Mikor gépemben ülve a gyújtó- mágnest ellenőriztem, az egyik kapcsolás alkalmá- val a fordulatszám nagyot esett és a motor köhögni kezdett. Szerelőm, Zombori István törzsőrmester, ki- Jelentette, hogy a gép nem repülhet, mert a gyér- tyákat ki kell cserélnie. A többi gépek már kiguru- lóban voltak. Gépemből kiugorva, Boucek hadnagy gépéhez futottam, mert az ő gépével akartam beve- tésre menni. A gép szárnyára mászva intettem Bou- ceknek, hogy cseréljünk helyet. Boucek azonban nem volt hajlandó a gépet átadni, mert a beve- tésrol nem akart lemaradni. "Százados úrnak már elég bevetése van" - kiáltotta fülembe - "nekem meg elég kevés." Mivel a többi gépek már a reptér végén álltak indulásra készen, beleegyeztem, hogy-55-