Magyar Szárnyak, 1985 (14. évfolyam, 14. szám)
Gaál Gyula: A végeszakadt látóhatár
jelentések megerősítették azt, amit már mindannyian sejtettek, vagy tudtak, hogy a háború befejezése csupán hetek kérdése. A hadiszerencse forgandóságának szeszélye folytán, e nap délutánján már német gépek bombázták Pápát48 Újabb áthelyezési parancs érkezett, ami az ezred új repülőterét Raffeldingben jelölte meg. Ide azután másnap kezdődött meg az áttelepülés, részben közvetlenül, részben Hörschingen keresztül. A Luftwafféval való együttműködés és viszony kifogástalan volt. A földi harcok és az ellenség közelsége miatt a bevetési parancsokat az osztályok a német összekötő tisztek útján kapták, ami ebből a szempontból az ezredparancsnokságot és a magyar repülő hadosztályt kikapcsolta. Az országhatár átlépése után a németekkel való viszony szintén a legjobb volt, az ellátásban nem voltak nehézségek, viszont német vadász alakulatokkal Veszprém óta nem találkoztak, s így a magyar 101. vadász ezred lett az összeomlani készülő birodalom utolsó vadász egysége a keleti végeken. Az egyik repülőtérről a másikra való költözések alatt, a magyar egységek csupán német repülőtér gondnokságokat találtak a bázisokon, nem harcoló alakulatokat.49 Bár az utóbbi félévben a Dunántúl fölött is zsúfolt volt a két szovjet és egy amerikai légihadsereg kötelékeitől látogatott légtér, a levegőben húzódó láthatatlan arcvonal egyre nyugatabbra való eltolódása új helyzetet teremtett. Az eddig végeláthatatlannak tűnő látóhatár egy hatalmas égi karámmá kezdett átalakulni, ami felé a minden oldalról megjelenő ellenséges túlerő a még meglévő magyar repülő alakulatokat terelte. Elfogyott az égbolt, a horizont a végéhez ért, a tér egyre szűkült körülöttük. A földi rész mozgását az utak katonai forgalma és az amerikai légifölény egyre lassította. A hadászati légierők mellett, megjelentek a harcászati repülő seregtestek is a közepes, kétmotoros bombázókkal, zuhanóbombázókkal és a földi célokat kereső vadászokkal. Az utazási és közlekedési problémákat növelték az ezreddel tartó családtagok és egyéb csatlakozott polgári menekültek. Az átköltözés miatt április 6-ika és 8-ika között nem volt bevetés. A pilóták választhattak a Túllnban lévő különböző típusú repülőgépek között, főleg az anyag, élelem és egyéb értékes ingóságok elszállítására. Megkezdődött az ezred létszámfeleslegének, a nélkülözhető hajózó és földi személyzetének a kiválasztása, akiket az elkövetkező napokban Pockingba, a magyar légierő gyülekezési helyére irányítottak. Ezekből több hajózó később visszakerült az ezredhez. A családgondozó törzset pedig Tettenweissbe rendelték.50 Április 9-én három bevetés volt 24 géppel. A feladat szabadvadászat volt, de az üzemanyaghiány miatt ez nem volt teljesen megoldható. Póttank nélkül a gépek csupán egy negyedóráig maradhattak Bécs légterében. Légiharcra, üldözésre egyszerűen nem volt elég benzin. Egyedül Rejtő főhadnagy nyolc gépe okozott veszteséget az ellenségnek, amikor alacsonytámadással három légvédelmi állást, hét tehergépkocsit és egy tartálykocsit lőttek ki, valamint egy vasúti szerelvényt hatásosan támadtak. A következő két napon ellenség fölötti repülés nem volt.51 Jobbról: Huszár András rep. zászlós, az ezred tolámcsa a hadifogságban, az amerikai összekötő tiszttel, 1945 májusában. Április 13-ika sikeres nap volt, de ez egy pilótába került. Kiss Elemér főhadnagy 16:30- kor szállt fel nyolc géppel szabadvadászatra a Bécstől északkeletre lévő légtérbe. A megadott terület elérése előtt a gépek nyolc Il-2-es, tíz La-5-ös és 16 Jak-9-es mintájú repülőgéppel találkoztak. Nyári hadnagy és Kérges szakaszvezető egy-egy La-5-öst, Balogh hadnagy pedig egy Jak-9-est semmisített meg. Az ugyanebbe a légtérbe érkező váltás nyolc gépe egy osztály nagyságú szovjet vadászkötelékkel találkozott. Tóth hadnagy egy La-7-est lángokban lelőtt. A magyar oldalon Eggenhoffer hadnagyot a La-7-esek lelőtték, Csizmadia hadnagy 84
