Magyar Szárnyak, 1985 (14. évfolyam, 14. szám)
"TF vagy VADÁSZ?"
Na meg Felvidéken — 1939-ben — számos rakomány röpcédula szórása. Közben dúlt a háború Európa minden terében. Mi is sejtettük, hogy hamarosan bele keveredünk a hatalmak tusájába. Nem kellett sokáig várnunk: 1941. június 26-i kassai bombázás után a TF osztály teljes személyzete készültségben állott. 1941. július 1-én kaptam parancsot, hogy jelentkezzem KEKSZ EDGAR, alez.-osztály parancsnoknál eligazításra. Feladat: Budapest „NY” — Ungvár, itt feltöltés üzemanyaggal, majd innen a Kárpátokat ÉK irányba átrepülve Gorodenka — Stanislau — Stry — Sambor légterében a Keletnek visszavonuló ellenség erejének felderítése. Időjárás: a Kárpátok vonaláig 50% szakadozott alacsony felhőzet, onnan ÉK-re jelentés nem áll rendelkezésre. Reülőmagasság: 2000 — 3000 méter. Indulás: azonnal! A feladat végrehajtása után csak szükség esetén kell feltölteni Ungváron. Útirány azonnal hazafelé szóbeli jelentés céljából, az ellenség légterében teljes rádió tilalom, úgyszintén az ellenséges légtér megközelítése alatt Ungvártól. Kerüljön minden ellenséges légi és földi elhárítást, ellenséges elhárítás esetén hagyja el a légteret. Személyzet: Várhalmi Márton, örm.-pilóta, Rusznák Ferenc, szkv.-rádió távirász, (vagy koczka Géza, szkv. — nem emlékszem pontosan) és magam, mint megfigyelő. Ezek voltak a parancsok és utasítások! A Kárpátok vonaláig minden rendben ment — Ungváron feltöltöttünk — a Kárpátok vonalát ÉK-re elhagyva idegeink feszülten várták az eseményeket annál is inkább, mert teljes derültség, felhőnek még nyoma sem volt az égen. Hat szemmel kutattuk a légteret, semmiféle légi tevékenység nem volt észlelhető. Rajtunk kívül se magyar, se német, se orosz! Stanislau-tól NY-ra érve, magasság kb 2000 méter, az utakon hatalmas porfelhőre lettünk figyelmesek. Az utak több kilométer hosszúságban Kelet irányba haladva, kettős vonalban, meg voltak töltve mozgó, szorosan felzárkózott, orosz gk. alakulatokkal: gépvontatású ágyúk, vonatosok, csapatszállítók. Amíg a szem ellátott! Gyerünk haza Marci! Ez eredmény! A feladat végre van hajtva! De várjunk csak! Forduljunk csak Nyugatra, nézzük csak a helyzetet mégegyszer. Messze távol É-ra egy repülőgépet látok NY-K irányba repülve, figyelem. Eltűnik a horizonton. Gondolataim visszaváltanak. Rájuk kellene húzni, a nap mögöttünk van, 45—50 fokos zuhanással rájuk csapunk, Marci majd fa magasságban felveszi a gépet, én meg lövök a jó öreg Gebauer-rel. Igenis Zászlós Úr! A bizalom hangjával. Hiszen 1938 évtől többnyire egy gépszemélyzet voltunk, ismertük egymást, képességeinket, a GÉPET, együtt voltunk lőgyakorlatokon. Ha volt pilóta akiben bíztam: az Marci volt! Ez is csak egy lőgyakorlat! Zuhanás NY-K irányba, a fák már közelednek az út szélén, hátrafelé nézve a felső géppuska a kezemben, Marci meghúzza a gépet egy kicsit balra döntve, a Gebauer szórja a golyókat, a nyomjelzők mutatják az irányt, jól ülnek, a gépkocsik megállnak, találat, a gépkocsik egymásba szaladnak, összeütköznek, katonák ugrálnak le a gépkocsikról. A Gebauer dob üres, gyerünk fel magasra! Először D-re, a határ felé haladunk, cserélem a dobot, a légtér üres. Mi vagyunk a levegő urai! Marci, még egyszer? Jól van, gyerünk! Hangzik a válasz. Megfordulunk nagy körben, a nap mögöttünk, 1000 méteren vagyunk. Rácsapás, újra megszólal a géppuskám, az oszlopot lövöm. Hallom Marcit: vigyázat légelhárítás! Jönnek is a nyomjelzők! Egy orosz légelhárító géppuska áll, tüzel, a legénysége arcát látom! Oda fordítom a Gebaueromat, engem saját nyomjelzőim vezetnek, az elhárító legénység elfekszik: teljes találat! Felhúzunk, ebből elég volt! Még látom, hogy az út szélén mindkét oldalon légelhárító géppuskákat állítanak fel. Gyerünk haza! Időt vesztettünk! Marci, hogy áll az üzemanyag? Van még elég Budaörsig? Le kell szállnunk Ungváron feltölteni? Van még elég! Ez Marci válasza! Még mindig gondolom, hogy három a magyar igazság! Ne kísértsed a jó Istent, eddig megvédett, hallgassad meg! Hogy szólt a parancsod? Gyerünk haza! Otthon vár az elismerés, kitüntetés: a bronz Signum kardokkal már meg volt — az ezüst, vagy talán a Lovag Kereszt? Leszállunk Budaörsön, a mellünk dagad a büszkeségtől. Jelentek az eredményről Keksz alez.úrnak: az ellenség pánikszerű visszavonulásáról, a földi és légi védelem hiányáról, a két rácsapás eredményéről. Keksz alez.úr hallgat türelmesen, rám néz, majd elordítja magát: „Mi a Zászlós Úr? TF, vagy VADÁSZ? Hadi Törvényszék elé állítom!” Forog a fejem, még motyogok, hogy van erőszakos felderítés, megítélésem szerint nem volt veszélyben a feladat, stb... „Végeztem!” Tisztelgés, hátra arc! 71
