Magyar Szárnyak, 1985 (14. évfolyam, 14. szám)

Erdélyi József: Ejtőernyős

korlatlanság és a szokatlan feladat okozta izgalom is, — hogy Mátray és Vértes a lábukat törték. Mentővel kellett őket a kórházba szállítani. Ezzel be is fejeződött pályafutásuk. Majthényi és Pataky baj nélkül értek földet. Czékus le akarta állítani a további ugrást, mondván, hogy nem alkalmas a levegő az ugrásra. Mi akkor hárman a sarkunkra álltunk és kijelentettük, hogy ha nem engednek ugrani, akkor visszavonjuk a jelentkezésünket és hazamegyünk. Közben az enyhe légáramlat hol megindult, hol leállt. Némi tanakodás után Czékus százados mégis csak starthoz állt velünk és mi is nekiindulhattunk életünk első ugrásának.

A kiugrás végrehajtását még a földön pontosan meg kellett beszélni, mert a levegőben a Caproni három motorjának fülsiketítő dübörgése közben egy szót sem lehetett érteni. Csak előre megbeszélt kézjelekkel tudta a pilóta az ugrókat irányítani. Felszállás után a gép egy nagy kört írt le és lassan felkapaszkodott 1000 méterre. Mikor a kellő magasságot elérte, a szél irányával szemben egyenes vonalon repült a repülőtér felé. Már a repülőtér túlsó széle felé jártunk, mikor a motorok dübörgése csendesedni kezdett. Tudtuk, hogy most már közeledik a kiugrás ideje. Most Czékus százados felemeli a kezét, ez volt a jel a felkészülésre és az ajtó kinyitására. A nyitott ajtón zúgva vágódik be a levegő, s nekem hirtelen az jut az eszembe, hogy nem is lesz olyan könnyű kijutni a gépből. De már látjuk Czékus erélyes intését, ami a gép elhagyására ad parancsot. Az előttem álló két ugró eltűnik a mélyben és én is nagy lendülettel kidobom magam a levegőbe. Érzem, hogy a légcsavarszél egyet fordít rajtam és eszembe jut a „vészfék”, aminek fogantyúját a kiugráskor elengedtem. Mire keresni kezdeném, erős rántást érzek és fejem felett robbanásszerű hanggal kinyílik az ejtőernyő. Társaimat keresem: ott lógnak ők is alattam a nyitott ernyőkön. Eddig hát nincs semmi baj. Nagyszerű érzés volt a gép dübörgő zaja után a hirtelen beállt csendben lassan szállni a föld felé. Az ejtőernyő suhogott felettem mint egy nagy madár szárnya és én időnként hintáztam néhányat rajta mint az óra ingája. Az első 500 méteren alig vettük észre, hogy közeledünk a földhöz, de az ezután már rohamosan kezdett közeledni felénk és fel kellett készülni a földetéréshez. Szerencsétlenül járt társaim jutottak eszembe és elhatároztam, hogy vigyázni fogok a lábaimra. Síedzéseken megtanultam, hogy az elkerülhetetlen

iMflcviio

PRO PATPlAi

^BERTALANÁRPÁD

I » * 1 Ш1ГУИГ

ISC IK*»*»>’«#

IE %m OPtTxfl _______

in9Uil ÄCUARADIIRBU ELFCETT

ваииНЯИИГ и- шл и г-- цго!

И SisI»CRC 1 »1

v. Bertalan Árpád síremlékének felirata.

bukásnál igyekezni kell a terhelést egyenletesen elosztani a testrészek között, mert csak így van meg a valószínűsége annak, hogy a végtagok éppen maradjanak. De már itt is van a föld és az utolsó pillanatban a talajszél meghimbál. Látom, hogy egy jobbról balra haladó ingamozgással fogok talajt érni. Lábaim földet érnek és én engedem, hogy testem balra dőljön. Guruló mozgással és a bal vállammal fogom fel a talajérzés zökkenését, de már talpon is vagyok, húzom be az ejtőernyőt, nehogy az erősödő szél elvonszoljon. Körülnézek és látom, hogy társaim is talpon állan és ejtőernyőjükkel vesződnek. Ez tehát sikerült, mind a hárman sérülés nélkül talajt értünk.

Néhány nap múlva megérkezett Bertalan is toborzó útjáról. Most már ő is minél előbb ugrani akart. Erre szeptember 9-én került sor, kissé szeles időben. Az ernyő szabályosan működött, de az erősödő szél alaposan földhözvágta Bertalan századost. Egyik bokáját alaposan meg is ránditotta, de az egy-két nap alatt magától is meggyógyult. Bertalan első ugrása után mindjárt rájött arra, hogy a gyakori lábsérülések oka a meg nem felelő lábbeli. Szorosra fűzhető, a bokát biztosan tartó lábbelire van szükség. Addig is, míg ilyen beszerezhető lesz, megtiltotta a lovaglócsizmában való ugrást és elrendelte, hogy mindenki rugalmas pólya felcsavarásával óvja bokáját az ugrásoknál. Megállapította azt is, hogy 10 km/ óra-nál nagyobb sebességű szélben nem szabad gyakorlóugrást végezni kezdő ugrókkal, mert a szél sebessége nagy mértékben fokozza az ugró leszállósebességét. Ez pedig súlyos sérülések okozója lehet. Ezekkel a tapasztalatokkal gazdagabban végeztük el, most már Bertalannal együtt, második ugrásunkat minden hiba és sérülés nélkül. Néhány nap múlva Lédeczy hadnagy bejelentette Bertalannak,

42