Magyar Szárnyak, 1985 (14. évfolyam, 14. szám)
Péterdi A. János: Dr. Ormay József szerkesztő
közreműködni a mindenkori tagság megelégedésére. Szenteleky elnök megköszönte a tagok türelmét és jó egészséget kívánva a Közgyűlést berekesztette azzal, hogy a Magyar Szárnyak, minden ellenkező híreszteléssel szemben, időre el fog készülni. Az évi bajtársi vacsora ugyancsak a Hungarian Village étteremben volt megtartva, közösen a volt Ludovikások és Katonaiskolások vacsorájával. Ezen a vacsorán — családtagokkal együtt — csak mintegy tizen vettek részt a Múzeum részéről. Talán jó volna a jövőben ezt a hagyományos vacsorát ismét csak saját „kebelen” belül megtartani. Az ugyancsak hagyományos ünnepi szentmise és piknik másnap, augusztus 18-án zajlott le az oshawai Magyar Kultúr Klub parkjában Hamptonban. A megjelent tagok száma itt is a csökkenő irányzatot mutatta, habár nagy örömünkre Domonkos János bajtársunk, a Múzeum „atyja” és felesége Margitka is eljöttek. A délutáni szokásos múzeumi látogatás és vendéglátás, Domi egészségi állapotára való tekintettel, elmaradt. Őszintén reméljük és bízunk abban, hogy jövőre nagyobb számban, derűsebb körülmények között tarthatjuk majd meg évi találkozónkat. A viszontlátásra 1986. augusztus 23-24-én! Dr. Ormay József szerkesztő Péterdi A. János. Nagy veszteség érte mind a Magyar Szárnyakat, mind pedig a Magyar Aero Múzeumot: Ormay Józsi barátunk feladta szerkesztői tisztét és lemondott tagságáról. Ormay József neve ott szerepel a Szerkesztő Bizottság sorában az 1978-as Magyar Szárnyak belső fedőlapján, de tudjuk, hogy ő volt a mozgató erő már az 1977-es szám megjelentetése mögött is. 1980 óta ő van feltüntetve mint szerkesztő, de köztudomású, hogy már három évvel ezt megelőzően ő töltötte be ezt a funkciót. Habár több számban szerepel a „Szerkesztő Bizottság” is, nyílt titok, hogy — egy esztendő kivételével — a szerkesztés terhe A „Szerkesztő” (jobbról) Domonkos János gondnok társaságában egyik Vezetőségi Gyűlés alkalmával a Múzeumban (Nagy Kornél felvétele). mindenestül Józsi vállain nyugodott, amit ő példátlan lelkesedéssel és odaadással viselt. A lap terjedelmének és nivójának emelése legnagyobbrészt Ormay József érdeme, ő volt, aki dolgozott, produkált, teljesített, tárgyalt, levelezett, „kijárt”, módosított, elutasított, engedett (néha) és sarkára állt (gyakran), ő gondoskodott arról, hogy tárgyköbe vágó, érdekfeszitő, változatos és nívós írások jelenjenek meg lapunkban. Tette ezt egyrészt eme írások „verbuválása” és kiválasztása által, másrészt pedig saját írói és történelemkutatói képességeinek közreadása útján. Ugyancsak ő volt az, aki a kiadványokba becsúszott hibákért és az azokból kihagyott mulasztásokért vállalta a felelősséget. Jól jegyezzük meg ezt: Józsi volt az, aki a felelősséget vállalta ezekért a fogyatékosságokért, nem pedig a kritikusok, akik akadtak bőven. Eszembe jut Karinthy Frigyes válasza, mikor megkérdezték, hogy voltak-e, akik megsértődtek „így írtok Ti” munkájának publikálása után. „Hogyne” — volt a válasz. „Kik?” — „Akikről nem írtam” — felelte Karinthy. Hát valahogy így volt Józsival is, ha nem is teljes egészében. Visszatekintve az elmúlt nyolc esztendőre és a nyolc számra, a Magyar Szárnyak Ormay nevével vannak cégjelezve, sőt ez a szám is jórészt az ő munkája: a szerkesztőnek csak a végső simításokat kell elvégeznie és a lap összeállítását kell meghatároznia. Ormay Józsi rögös szerkesztői és igazgató-3
