Magyar Szárnyak, 1985 (14. évfolyam, 14. szám)
Dékay Ferenc: Visszaemlékezés a légi fényképező és kiértékelő csoport-nál (LFKCS) eltöltött szolgálati időmről
aztat egy vékony kötélen. Mi a Julissal néztük vagy egy óra hosszat, aztán a kötél elszakadt és Julis aszonta, hogy ez a kis masina most vagy belerepül a Zirczy templomba, vagy leszáll a Zichy liget fája közé.” De nem így lett és Boriska részletesen leírta az eseményeket: így értesült Fráter őrnagy úr vasárnapi repülésünkről. Másnap elkezdtük a gép csomagolását. Egy Hughes távirat a 32B osztályhoz ismertette az eseményeket és kérte Rotter Lajos tartalékos hadnagy katonai szolgálat alól való felmentését, hogy a vitorlázó géppel együtt Berlinbe utazhasson. Ez másnap meg is történt. Azután a napi események kissé háttérbe szorították ezeket a gyönyörű napokat és emlékeket. Talán nem is tudtuk, hogy mikor és hol fog Lajos repülése során kerülni. Egyszer csak egy késő este befutott távirat mindnyájunk munkáját megáldotta. Ez volt a szövege: ,,Hehs Ákos repülőmérnök százados úrnak.” „Hálás köszönetünk mindnyájunk nevében abból az alkalomból, hogy Rotter Lajos NEMERE gépével világrekordot állított fel előre bemondott célrepüléssel Berlinből Kielbe, 285 km. távolságra.” ,,Rotter Lajos és a magyar Olimpiai Bizottság” Visszaemlékezés a légi fényképező és kiértékelő csoport-nál (LFKCS) eltöltött szolgálati időmről. Dékay Ferenc tollából E tiszavirág-életű különleges csoport részletes történetének megírása folyamatban van a még élő egykori beosztottak közreműködésével. Azért használom a „tiszavirág-életű” jelszót, mert a Csoport 1940. őszén érte el 100 %-os ütőképességét, de a gyorsan változó európai katonapolitikai helyzet folytán, eredetileg tervezett munkaköre teljesen leszűkült, s a Csoport 1942. kora tavaszán beolvadt az 1. önálló Távolfelderítő Osztályba. A Csoport felállításának története szorosan összefügg az 1930- as évek politikai és katonai eseményeivel: felállításának szükségessége ezekből eredt. Eme előzmények tárgyalására most nem térek ki. 1938. őszén kerültem személyes kapcsolatba Keksz Edgár alezredessel, a Csoport megszervezőjével és parancsnokával. A Csoporthoz való leendő beosztásom ekkor dőlt el, ezért nem szereltem le önkéntes szolgálati időm leteltével és nem tértem vissza a már megkezdett művészi tanulmányaimhoz. Végleges áthelyezésemet megelőzően is — mely 1940. szeptember elején következett be — sokszor találkoztam leendő parancsnokommal, aki bizonyos fokig bizalmába fogadott és sokirányú politikai, valamint katonai vonatkozású tájékoztatást adott. Köztudomású volt, hogy Gőringhez, Milch tábornokhoz és más magasrangú német személyiségekhez szoros barátság fűzte, így tájékozottsága igen széleskörű és mély tartalmú volt. A Keksz Edgártól szerzett értesülések folytán — melyek nem csupán a LFKCS-ra vonatkoztak — az 1930-40-es évek történelmét egészen másképpen ismerem, mint azt a mai írott történelem tanítja és ezt — akarva, nem akarva — írásaimban felszínre hozom. A szerző (jobbról) volt parancsnokával, Mersich Adorjánnal, annak gyöngyösi lakásán, 1935. május 22-én. 15
