Magyar Szárnyak, 1985 (14. évfolyam, 14. szám)
Hehs Ákos: Visszaemlékezés az 1936-os Olimpiászra repülőszemmel nézve
lőtéren, a Repülő Kísérleti Intézetnél (R.K.I.) kaptunk beosztást. Április elején az R.K.I Me-210-es gépekkel felszerelt készültségi századába kaptunk beosztást a három rajparancsnok, Dóczy Lóránt, Boskovits Sándor és Zákány Zoltán kísérőjeként. 1944. április 12-én a késő délutáni órákban századunkat, egy Bécsújhelyről hazatérőben lévő amerikai bombázó alakulat támadására riasztották. A körülbelül 50 gépből álló köteléket horvát területen, közel az Adriai tengerhez értük utói. Az első rácsapásnál Hayden Sanyi súlyos karlövést kapott, és még aznap éjjel sebesülése következtében hősi halált halt. Három hónappal később egy bemutató zuhanóbombázásra sorakoztunk fel a várpalotai repülőtéren. A palotai gyakorlótéren végrehajtandó kiserőd bombázás a Ludovika hadgyakorlatának befejező fázisa lett volna. A bombázásra kijelölt négy Me-210-es gépet a tűzszerész részleg készítette elő amikor Földi Pista gépén egy 50 kg-os bomba a földön eszközölt ,.próbaejtés” során felrobbant. Erős ütést éreztem a fejemen, majd minden elsötétült előttem. Amikor magamhoz tértem a füst már lassan oszladozott. Egy tucat halott és súlyos sebesült feküdt elszórva az égő gépek között. Földi Pistával együtt mentőkocsival Székesfehérvárra szállítottak. Útközben Pista még beszélt, keserűen panaszkodva, hogy ha már a sors így hozta is, miért nem érte a súlyos sérülés egy bevetés alatt. Két óra múlva Földi Pista sebesülése következtében repülőhalált halt a fehérvári hadikórházban. 1944. augusztus 20-án mindhárom Akadémia tisztjelöltjei a hűvösvölgyi „Bolyai” sportpályáján sorakoztak fel az avatásra. A katonazenekar a Himnuszt játszotta, amikor Horthy Miklós nagy fekete gépkocsija lassan befordult a díszemelvény elé. A Kormányzó rövid beszédet intézett hozzánk. Nem emlékszem szavaira. Gondolataimban messze jártam. Berlinben, Bad Aiblingben és Braunschweigben, visszaemlékezve az együtt eltöltött szép időkre. Földi Pista és Hayden Sanyi hiányoztak a sorainkból. Ők már megtették, eskütétel nélkül is, amit elvárt tőlük a Haza. Visszaemlékezés az 1936-os Olimpiászra repülőszemmel nézve írta: Hehs Ákos Pontosan 50 évvel ezelőtt, 1935. nyarán, a Légierők parancsnoka úgy döntött, hogy támogatni fogja a magyar vitorlázó repülést. Rövidesen el is rendelte, hogy a székesfehérvári Repülőgépjavító Üzem mindenben álljon rendelkezésére Rotter Lajos mérnök, vitorlázó repülő és könnyű repülőgép tervezőnek, aki meg fog jelenni tervrajzaival Sóstón, hogy egy vitorlázógép építését a következő olimpiászra megbeszélje és azt a Sárkányépítő Üzemmel együttesen megvalósítsa. Mivel én voltam vezető mérnöke a Sárkányépítő Üzemeknek és a berepüléseknek, Kincses László őrnagy szabad kezet adott az ügyek intézésére. Rotter nemsokára jelentkezett is tartalékos repülő hadnagyi egyenruhájában Fráter Tibor őrnagy repülőtérparancsnoknál és Kincses László őrnagynál, aki az egész üzem katonai parancsnoka volt. Hetek és hónapok múltak el, mire a szükséges formák, szerszámok elkészültek és megkezdődhetett a vitorlázó gép építése. Mivel a rajzokon is voltak módosítani valók, az építést csak egy-két emberrel tudtuk végeztetni, így az idő rohamosan haladt előre és már számoltuk a napokat a gép berepüléséig, hogy az időben Berlinnben legyen, amikoris az olimpai bizottság minőségi ellenőrzése meg fog történni. Rotter Lajossal mindent megbeszéltünk, ő lesz a „NEMERE” pilótája a gép berepülésénél, én pedig a vontató gép pilótája leszek, amiben elég gyakorlatom volt, mert sokszor vontattam célzsákot Fokker géppel a hajmáskéri tüzéreknek, miután Hódy Jóska (Tata) megtervezte a szisztémát. Vontató gépnek egy Heinkel HD-22-es gépet szemeltünk ki és abba átszereltük a Fokkerból a Hódy-féle rendszert. A ládák már készen voltak a szállításhoz, de a gép végső szerkesztési munkái még min-13
