Magyar Szárnyak, 1985 (14. évfolyam, 14. szám)
Posgay Antal: Repülőtiszti kiképzés Németországban
Repülőtiszti kiképzés Németországban írta: Posgay Antal 1942. augusztus végén a Vát-i repülőtéren a Horthy Repülőalap nyári kiképzésének a vége felé jártunk. Augusztus 25-én a reggeli eligazítás után parancsnokunk, Balogh Tuta hetedmagammal az irodájába hivatott, ahol közölte velünk, hogy a német Légierők meghívására három magyar repülőakadémikus Németországba lesz kivezényelve a német repülőakadémián való kiképzésre, s a három jelölt hetünk közül lesz kiválasztva. Még aznap délután vitéz Bánfalvy István vezérőrnagy a szombathelyi repülőtéren lefolytatott rövid kihallgatás után Hayden Sanyit, Földi Pistát és engem jelölt ki a kiküldetésre. Pár nap múlva már a kassai Repülőakadémián jelentkeztünk ahol elláttak bennünket egyenruhával. Innen Budapestre utaztunk, ahol a Honvédelmi Minisztériumban megkaptuk végleges eligazításunkat. Szeptember 4-én kora reggel érkeztünk Berlinbe. A magyar követségen Nagy Mihály repülő őrnagy, légügyi attasé vett minket pártfogásába. Bemutatott Homlok vezérőrnagy, katonai attasénak, aki ellátott részletes utasításokkal, többek között közölte, hogy havonta jelentést kell tegyünk a követségnek kiképzésünk részleteiről, a német kiképzőszemélyzet és a tiszti iskola tanulóinak minőségéről, valamint a kiképzésre rendelkezésre álló gépek és a kiképzésen résztvevő növendékek számának arányáról. Ezután Nagy Miska, akinek kis sportkocsija kicsinek bizonyult bőröndökkel együtti befogadásunkra, egy nagy követségi gépkocsin kiszállított bennünket kiképzésünk első fázisának helyére, a 2-es számú Repülőtiszti Hadiiskolába (Luftkriegschule 2.) ami a Berlin egyik külvárosában lévő Gatow-i repülőtéren működött. Feltűnések elkerülése végett Nagy Miska és az iskola parancsnoka, Funke tábornok úgy döntöttek, hogy kiképzésünk tartama alatt, az iskola területén német egyenruhát viseljünk. Ezekután beosztást kaptunk a B. század kötelékébe. A német repülőtiszti kiképzés 1942-ben lényegesen különbözött az otthonitól. Az iskola növendékei kilenc 60 fős létszámú századba voltak beosztva. A tisztjelöltek érettségi után önkéntes jelentkezés alapján lettek behíva az akkor működésben lévő 10 Repülő Hadiiskola egyikébe. Mint a futószalagon, minden hónap elején egy új század kezdte el az alapkiképzést, míg ugyanakkor egy század befejezte a tanfolyam kilenc hónapig tartó első fázisát. A kiképző személyzet mind tisztekből, mind pedig tiszthelyettesekből állt és a kiképzés előhaladásával párhuzamosan cserélődött. A növendékek repülő közkatonai ranggal kezdték és mint rep. zászlósok fejezték be a kilenchónapos alapkiképzést. Az 550 tisztjelölt kiképzésére mintegy 80 darab különböző típusú iskolagép állt rendelkezésre. A kiképzés 40 százaléka elméleti oktatásból, 30 százaléka gyalogsági kiképzésből és 30 százaléka gyakorlati repülő kiképzésből állt. Amennyiben az időjárás megengedte, minden héten legalább három napon repültünk. Az elméleti kiképzés zöme repülőgéptan, fegyvertan, bombakioldó és célzóberendezések ismertetése, meteorológia, navigázió és csillagásztani oktatásból állt. A gyakorlati repülőkiképzés a Focke Wulff-44-es iskolagépen kezdődött és mivel mi hárman a Horthy Alap kiképzése során már szólóban repültünk, két, az oktatóval való felszállás után már egyedül repülhettünk. A Focke Wulff 44-es alapkiképzés két hónap után befejezést nyert. A német tanulók zöme 40-45 felszállás után repült egyedül. Ezután rövid mürepülő kiképzést kaptunk mind a Bucker Jungmann, mind pedig az együléses Bucker Jungmeister gépeken. 1942 decemberében kezdtük el a kiképzést a Focke Wulff-58-as Weichén és a Junkers JU-34-es régimódú szállítógépen. Az első hónapokban navigációs repüléseket végeztünk, először oktató kíséretében majd egyedül egy német rádiótávirásszal. Ezek a repülések néha két-három napig is eltartottak és alkalmat adtak arra, hogy megismerjünk pár tucat német repülőteret mind Németország, mindpedig a megszállás alatti lengyel területen. A repülőterek berendezése, valamint a földi szerelőszemélyzet mindenütt kifogástalanok voltak. 1942 karácsonyán egyhetes szabadságot kaptunk, amit mindhárman Hayden Sanyiéknál, a Villach melletti St. Ruprechtban töltöttünk el. Ez a rövid szabadság életem egyik legszebb emléke marad. Az egyhangú berlini napokat időnként megtarkította egy-egy fogadóest a magyar Nagykövetségen, amiken Sztójay Döme nagykövet szíves meghívása következtében időnként résztvehettünk. A rossz német konyha után nagy lelkesedéssel ettük 9
