Magyar Szárnyak, 1984 (13. évfolyam, 13. szám)
Gaál Gyula: Találkozás Jaroszláv felett
Boucek József hadnagy kavargó porfelhő borította be a célt. Brown százados, a 307. század parancsnoka, bal fordulóba döntötte gépét és zuhanni kezdett a 35-40 zuhanóbombázóból álló csoport felé. A század lelkesen és reményteljesen követte, mert alattuk a lassú gépek gyanútlan személyzete a lehető legpompásabb célt szolgáltatta a győzelemre éhes vadászoknak. Az első gépek már ledobták bombájukat, amikor a Mustangok rájuk csaptak, s most a többiek igyekeztek megszabadulni halálos terhűktől a légiharc kezdete előtt. A Ju 87-es természetesen bombák nélkül sem volt megfelelő ellenfél a gyors, fordulékony és nagy tűzerejű Mustang számára. Shipman hadnagy az ellenségre csapott, de a forduló, cikázó gépek között, hol a németek, hol a saját gépek tüzébe került, s két esetben ott kellett hagynia a már megsebzett ellenfelét. A Stuka pilóták és lövészek keményen harcoltak, Shipman alig tudta kivonni magát az egyik Ju 87-es gépágyú és géppuska tüzébői. Harmadszor szerencsésebb volt: sikerült egyet lelőnie. Ezt a géppuskákkal szinkronizált filmfelvevő igazolta. Ezután egy hármas raj került eléje. A második gépet vette célba, de a raj szűk fordulói miatt lövései csupán a levegőt lyukaszgatták. Igyekezett közelebb kerülni hozzájuk, de ekkor a gépek egyszerűen leváltak róla. Balra a harmadik Stuka pilótája függőleges helyzetben döntötte a Ju 87-est. Mustangját hirtelen felrántva Shipman az ellenfele fölé került, s letekintve látta, hogy a pilóta és a lövész őt figyelte. Majd a Stuka pilótája erőteljes fordulóba rántotta gépét, aminek célja csupán az lehetett, hogy a Mustangot nekirontással lesodorja. Shipman azonnal behúzta a gázt, amint a Ju 87-es feléje gör-84 dűlt és eltűnt alatta. Az amerikai pilóta tisztán látta a feléje közeledő bal szárnyat, amint fekete alapon fehér kereszt volt, s szinte dermedten várta a pillanatot, amikor az leborotválja a Mustang jobb szárnyát. Egy kínos másodperc után Shipman fellélegzett: gépe egészben volt, a közvetlen veszély elmúlt.3 Megkönnyebbülve egy másik Stukát támadt meg, de annak lövésze találatokat ért el a Mustangon. Gépén tűz ütött ki, de — mint az gyakran előfordult — a tűz kiégte magát és végül is sikerült sérült gépével Pirjatint elérnie. A bevetési jelentés többek között a következőket rögzítette: „Jaroszlávnál, a céltól 35 mérföldre Keletre, kb. 14.00 órakor a 307. század egy csoport Ju 87-est támadott meg, amint azok az orosz arcvonalat bombázták. A század rácsapott az ellenségre és a 30-40 gépből álló köteléknek több mint a felét lelőtte. Egy zuhanóbombázó egy gépünk ellen nekirohanást kísérelt meg. A légiharc 20 percig tartott.”4 A jelentés határozottan állítja, hogy az egyik Ju 87-es pilótája gépét neki akarta vezetni Shipman Mustangjának. És ennek a Ju 87-esnek a szárnyán fekete alapon fehér kereszt volt, — a magyar királyi légierő felségjele. A magyar pilóta neve nem ismert, de csupán Boucek hadnagy, Timler szakaszvezető, vagy Zsoldos szakaszvezető lehetett.5 Utóiratként: Boucek József 1945. január 22-én, Zsoldos lászló 1944. december 14-én hősi halált halt, Timler Tibor 1945. január 26-án eltűnt. Shipman hadnagyot 7 légigyőzelem után az 1944. július 30-i Budapest elleni bevetésen egy Lightning tévedésből lelőtte és hadifogságba került. Gaál Gyula 1. Az esemény leírása Edward Jablonski: ,,Wings of Fire” (New York, 1972) című könyvében található. 2. A 102.Ű2. zubó. szd. bevetési naplója szerint 1944. július 25-én 12.05 és 13.02 óra között Boucek (lövész: Zsélyi), Zsoldos (lövész: Csontos) és Timler (lövész: Stahl) voltak bevetésen. 3. Shipman szó szerinti beszámolója: ,,The Stuka was in a vertical bank to the left. As I pulled up I looked over him. Looking down into the canopy I could see the pilot and the rear gunner, both looking up at me. Then the German wrenched his ship into a bank that could only crash his ship into mine. I pulled back on my stick as I had a few times before. The Stuka rolled up at me and disappeared under my plane, the last I saw of it was its left wing, black with a white cross on it, as it arched toward my plane. Fascinated is a poor word, but that’s what I was as I stared at my right wing, expecting to see it dissolve as that Stuka went through it. In a second the danger was past, for my wing remained as big and beautiful as ever...” 4. A bevetési jelentés G. В. Infield: „The Poltava Affair” (London, 1973) című könyvéből. Szó szerint: „One Stuka tried to ram.” 5. Lévay szds. úgy gondolja, hogy a vakmerőségéről és rámenősségéről ismert Boucek hadnagy lehetett a kérdéses pilóta. A pilóta azonosítását illetőleg, egyedül a légiharcban résztvett lövészek tudnának segíteni.
