Magyar Szárnyak, 1984 (13. évfolyam, 13. szám)
Marosszéky Jenő: Forgalmi szolgálatra beosztott pilóta kalandjai
Forgalmi szolgálatra beosztott pilóta kalandjai Az opera elmarad 1935. szeptember 22-ike volt. Korán beállt az ősz. Felhős, ködös, esős idők jártak. A Lepság (Légierők Parancsnokság) időnként a forgalmi gépekre rep. idejük kitöltése végett, irodában dolgozó pilótákat is vezényelt. így aznapra Steiner József ezr. úr, a műszaki osztály vezetője volt a másodpilótám. A rádiósom pedig a LÜH. rádió osztályának egyik tisztje volt. Steiner Józsi bácsi szenvedélyes opera látogató volt és azzal érkezett a rep.térre: ,,ugye Jenő megyünk ma este a bécsi operába?” ,;Miért ne mennénk ezredes Ur!” Feleltem én. Ember tervez.. . Veress Laci meteorológusunk nem valami jó időt jósolt, de bízván magamban és a rádiósban du. 3 órakor elstartoltunk. A Dunántúl, mivel már gyakorlott vakrepülő voltam bele húztam a felhőkbe. A vakrepülés simán ment. A rádiósom Mátyásföldről 1-2 QTE-t adott, pompásan rajta voltunk a vonalon. Kb. a fele úton kértem a rádióstól egy QDM-et Bécstől. Ő közölte, hogy Bécs-csel nem tud öszszeköttetést kapni. Tudván azt, hogy kb. Magyaróvár felett vagyunk (sík vidéken) lefelé áttörtem a felhőn. A felhő alap 100-150 m. volt elég gyenge látással. Rátértem a legbiztosabb compasz kurzusra, a vasúti sínekre. A látás mind rosszabbodott és mikor a rádiós közölte, hogy meg van Béccsel az összeköttetés és egy QDM-et is adott. Hogy a templom tornyokat és a gyár kéményeket elkerüljem vissza húztam a felhőbe, hogy Bécs majd ,,ZZ” eljárással bevezet. Újabb QDM kérésemre a rádi78 Marosszéky Jenő ós azt válaszolja, hogy Bécs egy cseh gépet vezet be, nekünk várni kell. Kezdtem körbe repülni, hogy ne távolodjak el Bécstől. További QDM kérésemre azt a választ kaptam, hogy a cseh gép már harmadszor sikertelenül kísérletezik a leszállással. Az idő nagyon múlt. Már több mint három órája voltunk a levegőben. Felfelé áttörtem és 1500 m-en kibukkanva könynyebben ment a tovább körözés. A benzin fogyott, esteledett és miután még mindég azt a jelentést kaptam, hogy Bécs a cseh géppel van elfoglalva, közöltem Józsi bácsival, hogy kényszerleszállók. ,,Fiam rajtad a felelősség csináld ahogy jónak látod.” A gépet kelet felé fordítottam, hogy lehetőleg síkság fölött érjek földet. A felhőbe érve bizony már elég sötét volt, úgy hogy a műszer világítást be kellett kapcsoljam. Minimális sebességgel siklottam lefelé és nagy meglepetésemre a magasság mérő — 20 métert mutatott és mi még mindig a levegőbe voltunk. Ekkor a sötétben a gép orra előtt egy pár kukorica góré bukkant fel. A motort kikapcsoltam a gépet farokra húztam. A futó szerkezet valaminek nekiment a jobb kerék letörött a légcsavar begörbült és síri csendben a gép a hasán feküdt és senkinek semmi baja sem történt, még a kis táskámba lévő egy liter barack pálinka is éppen maradt. Az utasok közül egy fiatal nászutaspár azzal jött hozzám, hogy hogy köszönjék meg ezt a nagy élményt? Mondtam, hogy inkább sehogy. Kértem a rádióst, hogy keressen valahol egy telefont és kérje az asperni rep.-teret, hogy jöjjenek értünk. Amikor a rádiós egy jó félóra múlva visszajött közölte, hogy Schwadorf bei Wien mellett vagyunk kb. 20 km-re Asperntől. Este 10 óra után érkezett az autóbusz a rep.-térről és éjfél volt mire a városba ill. a reptérre érkeztünk. Ott neki támadtam Hubner szkv. örgy. reptér pk.-nak, hogy miért nem vezetett be a rádió? Azért felelte: uram vért izzadtunk úgy hívtuk önöket, de a gépük nem felelt... Erre szégyenkezve elhallgattam és csodálkoztam a nálam rangban idősebb rádiósom magatartásán. Tanulság az, hogy vakrepülésnél a pilótának és a rádiósnak nagyon össze-szokottnak kell lenniök. Ami ebben az esetben hiányzott. így Józsi bácsival lemaradtunk az operáról. Ehelyett a Rathaus Keller-be egy-egy bécsiszelet elfogyasztása után Józsi bácsi elvonult a Sacherbeli szállásunkra. Jómagam még egy kicsit belemerültem a kedves bécsi éjszakába és hajnal felé én is nyugovóra tértem a Sacherbe. Egy hét múlva a megjavított géppel visszarepültem Budapestre! A Dollfuss ügy A harmincas évek elején, mikor még Engelbert Dollfuss volt az osztrák kancellár, úgy hozta a sors, hogy egy hétfői napon Velencéből egyszerre készültünk haza repülni, mi az öreg F-VIII-asunkkal Budapestre, a Kancellár az ő Junkersével Bécsbe. Másod pilótám Csikós őrm., rádiósom Borovszky szds., szerelőm Tóth szkv. volt. Az idő borongós volt, kevés látással. A Fella völgye elé érve bekukkantottam a két de
