Magyar Szárnyak, 1984 (13. évfolyam, 13. szám)
Ormay József: A Bustyaházai Incidens
4. A támadás időpontja délután volt. (A támadók) ...„csöndesen és észrevétlenül igyekeztek az országot elhagyni...” („Repülés” harmadik folytatás.) Ha észrevétlenek akartak volna maradni, akkor nem a felhőalap alatt repültek volna el Bustyaháza felett, hanem a felhő felett. 5. Chirke főhadnagy „Ormay József (a Magyar Szárnyak főszerkesztője) kérdésére kijelentette, hogy amiket látott azok a Heinkel 111-es típusra hasonlítottak”... „A bombázókhoz legközelebb Balogh János pilóta jutott... a szkv. így nyilatkozott: az volt a véleményem akkor is és ma is, hogy He 111-es típusokhoz hasonlítottak.” Olvedi erre megjegyzi, hogy Románia rendelkezett He 111-es bombázókkal. („Repülés” negyedik folytatás.) (Első megjegyzésem nem lényeges: a Magyar Szárnyaknak nincs főszerkesztője. Ezt én tudom, hiszen én vagyok a szerkesztő.) Ha valaki egy ismeretlen gépről azt mondja, hogy hasonlít a He 111-es bombázóra, az nem jelenti azt, hogy az valóban az is volt. Ha valaki biztos a megfigyelésében, akkor azt mondja, hogy a gépek He 111-esek voltak. Közismert pszichológiai jelenség az, hogy egy ismeretlen tárgyat önkéntelenül is ismert tárgyhoz hasonlítunk. Az a kijelentés, hogy „hasonlított” az minden logikusan gondolkozó ember számára kétséget fejez ki. Mindezek ellenére Ölvedi kijelenti, hogy „a három repülős (sic) szakember a harmadik Krúdy szds. véleményét a géptípust illetően dokumentum erejűnek lehet tekinteni”. Ez meggondolkoztató kijelentés) 6. 70 (1941. június 23-án) „Molotov külügyi népbiztos fogadta Kristóffу József követünket és kinyilvánította jóindulatú békés szándékát Magyarország iránt. Kifejezte azt a reményét, hogy Magyarország semleges marad.” („Repülés” második folytatás.) A „jóindulatú” Molotov még Erdély iránti követelésünket is megvalósíthatónak látta. A Molotov—Kristoffy interjú nagy szerepet játszik az otthoni politikai irodalomban. Nyilvánvaló, hogy jó lett volna elfogadni Molotov ígéretét. A hiba csak ott van, hogy Molotov ígéretének nem volt hitele. A Szovjetunió 1941 júniusáig a következő szerződéseit (nem ígéreteit!) szegte meg: a.) 1932-ben megnemtámadási szerződést kötött Lengyelországgal, Észtországgal és Litvániával. 1934-ben ezt 10 évvel meghosszabbították. A Szovjetunió megszegte ezeket a szerződéseket. b. ) 1934-ben szerződést kötött Csehszlovákiával és Romániával. A Szovjetunió 1940-ben bevonult Besszarábiába és elfoglalta Bukovinát is, amelyik sosem volt orosz fennhatóság alatt. c. ) 1939-ben a háború kitörése előtt Szovjetoroszország megegyezett Lengyelország megtámadásában és feldarabolásában. Elfoglalta Lettországot, Litvániát, Észtországot. Finnországot, mivel nem volt hajlandó a szovjet követeléseket elfogadni, megtámadta. Ezek tudomásul vétele alapján nem csoda, hogy Molotov „jóindulatú békés szándékát” nem lehetett komolyan venni. Az itt közölt néhány észrevételemnek az a célja, hogy bemutassa, hogy Ölvedi Ignác adatait alaposan le kell ellenőrizni. Ölvedi Ignác egyértelmű magyarázata a Bustyaháza légterében észlelt repülőgépekkel kapcsolatban nem kielégítő. Ha feltételezzük a Román-Német cinkosságot, akkor tudnunk kell azt is, hogy a németeknek tudomásuk volt a bustyaházai tábori repülőtérről. Nem valószínű, hogy titkos vállalkozás után (Kassa bombázása) egy magyar vadászrepülők által megszállt repülőtér felett repüljenek el. Ha a románokkal végeztették volna el a „piszkos” munkát, akkor is valószínűleg figyelmeztették volna őket a magyar vadászokra. Hiszen nem lehetett érdekükben, hogy a magyarok esetleg lelőjenek a „titkos cinkostársak” gépeiből akárcsak egyet is. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a következőket: az oroszoknak a háború kitörésekor kb. 800 hosszú távolsági bombázója volt. Ezek messze a hátországban állomásoztak. A távolsági bombázók egy része az Il-4-es, illetve régi néven (átalakítás előtt) DB-3-as típusú bombázók voltak. Repülőtávolságuk (leszállás nélkül) 2000 km. felett volt. (Ilyen gépek bombázták Budapestet 1942-ben 1000 km. távolságra lévő repülőterükről.) Igazán nem volt ezeknek a gépeknek lényeges, hogy a legrövidebb útvonalon hagyják el Magyarország légterét. Számukra esetleg nagyobb biztonságot jelentett a Magyar Kárpátok feletti repülés mint egy esetleges találkozás német vadászokkal a Lemberg-Tarnopol fronton. Ott nyüzsögtek a német Messerschmittek. A háború első éveiben a magyar bombázók még „csináltak” úgynevezett erőszakos felderítéseket. Ez abból állott, hogy kis kötelék (raj, vagy géppár) ellenséges terület fölött felderítette a bombázandó célokat és azokat bombázta és géppuskázta. Itt nem az a célom, hogy ezt a bevetési módszert kiértékeljem (szakszerűtlen volt) hanem arra szeretném az
