Magyar Szárnyak, 1984 (13. évfolyam, 13. szám)

Gaál Gyula: Hadszintér a felhők között

Balról jobbra: Huszár „Pufi”, Gersy Tamás, Bejczy József, Pászthy István.

tett: a B-17-es a Földközitenger fölött tűnt el, a B-24-esekből kettőnek Jugoszláviát, a harmadiknak Ausztriát adták meg mint országot, amely felett a gépek elvesztek. Mint előzőleg már hangsúlyoztuk, az amerikai jelentésekben egy terület meghatározása ragaszkodott a háború előtti országhatárokhoz, s így Jugoszlávia pl. a Délvidéket is magában foglalta.80 Másrészt egy gép lelövésének a pontos helyét csaknem lehetetlen volt megállapítani egy több országra kiterjedő bevetés alatt. Feltehetően a helyet az egység egy másik, visszatért gépével való utolsó rádióösszeköttetés, vagy vizuális kapcsolat alapján határozták meg. így többször előfordult, hogy az amerikai veszteséglistán megadott terület hovátartozása helytelen. Ennél azonban lényegesen nagyobb nehézséget és fejtörést okoz a különböző — igen gyakran hiteles — forrásokból származó adatok összeegyeztethetetlensége.82 Ugyanis november 5-én az.amerikaiak tehát három Liberatort vesztettek olyan terület fölött, ami határos Magyarországgal, — viszont a léiharcban résztvevő magyar pilótáknak négy B-24-est ismertek el, s ezen felül további két B-24-est és két B-17-est nem igazoltak. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy az ehhez hasonló túligénylések aránylag gyakoriak a légiháború történetében.83 A másnapi igénylés körülményei nagyjából hasonlóak: egy P-38 Lightning veszett el Ausztria fölött. Megemlíthetjük még, hogy közvetlenül a háború befejezése után készített lelövési listán felsorolt 15 szovjet gépből négynek a lelövése tanú nélkül történt.84

A légigyőzelmek kritériuma és nemzetközi vonalon való összehasonlítása, valamint a források értéke és értelmezése egy külön tanulmányt kíván. Mindenesetre a fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy — a fenti (c) és a négy tanú nélküli igénylés levonásával — a két osztályos ezred eredményeinek felső és alsó értéke — tehát 68 és 54 között található az a szám, amit óvatos értéklésnek nevezhetünk.

Magyarország légterében a háború utolsó esztendejének a drámája a május—augusztus közötti első felvonásával kezdődött, amikor meglehetősen békés hátterű és rendezett viszonyok mellett folyt az amerikai túlerő elleni küzdelem, az ellenség még a Kárpátokon kívül volt. A megítélésünk szerint az ezreddé alakulástól kezdődő, mintegy négy hónap volt a kritikus időszak az alakulat életében. Ekkor zuhant rá teljes súllyal a viszonylagosan kisszámú egységre egy amerikai és két szovjet légihadsereg, valamint a harcászati alkalmazás alatt amindig jól működő szovjet légvédelem. A barátságtalan, vizenyős, ködös, szürke téli égbolt veszélyt rejtő felhői között húzódó végtelen hadszíntér, a két tűz közé szorítottság érzése, a fizikai és lelki fáradtság erősen próbára tette a pilóták ellenálló képességét. Az időjárás, az idegölő várakozások, a családért való aggódás, a lehangoltság, a menekülők, a nem régen lezajlott politikai fordulat, az arcvonalról kapott állandó rossz hírek, a lazuló rend mind hozzáadott valamit a lélek változásához. De hasonló próbát állt ki a földi személyzet is. Mint mindenütt, volt aki nem bírta anyomást, de a többség átkerült a krízisen. A recsegő-ropogó, összeomlani készülő világban a katona eskü vékony fonala tartotta a frontot a felhők közötti hadszíntéren. Február—márciusban az arcvonal a Dunántúlon némileg megszilárdult és a bevetések rendezettebb körülmények között folytatódtak. De ez már a három osztályos ezred történetéhez tartozik.

Almádiban a Repülő Tiszti Üdülőben: Német vendégekkel Molnár Laci, Bejczyné, Irányiné.

36