Magyar Szárnyak, 1984 (13. évfolyam, 13. szám)
Gaál Gyula: Hadszintér a felhők között
Hadszíntér a felhők között Gaál Gyula A 101. vadász repülő ezred működésének első négy és fél hónapjáról rendkívül kevés és hiányos a rendelkezésre álló anyag, úgy a hivatalos és feldolgozott, mind a személyes közlemények, naplók és visszaemlékezések. Ennek egyik oka az, hogy a hazai történészek meglehetősen bőven írnak a honvéd vadász egységek amerikaiak elleni harcáról, de a szovjet elleni bevetéseken csupán átfutnak, s a részletek pedig a magyar veszteségek felsorolásával ki is merülnek. Ritka az a hazai kiadvány, amelyik megemlíti a szovjet ellen elért magyar eredményeket. Pedig voltak szép számmal. Mivel 1944 októberétől kezdve a magyar vadászok lényegesen több alkalommal szálltak fel szovjet légi és földi kötelékek leküzdésére, az elérhető anyag ettől az időtől kezdve egyre szegényesebb. Ez nem csupán a kiértékelést teszi csaknem lehetetlenné, hanem magát a napi események leírását is. Majdnem mindegyik napon nehézségekkel, fehér foltokkal találkozunk. Az ezred alakulatai harcászati függőségbe kerültek német ezred- és osztályparancsnokságokkal, s a legtöbb esetben a bevetési parancsokat a német egységek parancsnokai adták ki. Magyarország hadműveleti terület lett, légtere hadszíntérré vált. így a felszállási parancsokat rendszerint a pillanatnyi helyzettől függően adták ki. A riadó-felszállások is gyakoriak voltak. Néha csak rajok, vagy géppárok kerültek bevetésre és így gyakran az egyik század nem tudott a másik század működéséről. Tehát a bevetett gépek, rajok száma egyre nőtt, de a bevetések írásban való rögzítése nem minden esetben volt kielégítően megoldható. A havi összesítő jelentésekben feltüntetett számok ugyan vázolták egy-egy osztály tevékenységének statisztikáját a hivatalos adatok személytelen prózájában, de ezek kevés fényt vetettek a részletekre és az ember szerepére. A bővebb információval rendelkező bevetési jelentések ebből az időből nem állnak rendelkezésre. Ez pedig egy igen lényeges hiányt jelent, mert ezek nélkül a szovjet elleni bevetésekkel kapcsolatban csupán töredékekre, visszaemlékezésekre, naplókra támaszkodhatunk, eltekintve néhány hivatalos, vagy ellenséges forrásból származó közleménytől. Ez a hiány már a kezdettől fogva kétségessé teszi ezen összefoglalónak a hasznosságát, mert csupán arról írhatunk, amiről anyagunk van, de amiről nincs — és ez anagyobbik rész! — arról semmit sem adhatunk. Ez a szomorú helyzet felelős e beszámoló elégtelenségeiért, a széteső szövegért. Ennek ellenére a kísérlet talán nem teljesen haszontalan: az ellentmondás némileg látszólagos, mert éppen a hiányok teszik fontossá és sürgőssé ezt a próbálkozást. Talán túl derűlátók vagyunk annak feltételezésére, hogy az események résztvevőit, tanúit éppen a hiányok fogják arra késztetni, hogy hozzászólásaikkal, kiegészítéseikkel segítsenek a hézagok betöltésére és a fehér foltok eltüntetésére. Ez azonban nem lehetetlen, sőt várható is, ha arra gondolunk, hogy a huszonharmadik óra elérkezett, nincs sok időnk hátra... E leírásban mind az ismert hivatalos, mind a feldolgozott és személyes anyag említést nyer, annak ellenére, hogy ez esetleg az események történetét egyenlőtlenné teszi. így tehát, ha e sorok alkalmakként kevésbé jelentékeny epizódokról adnak hírt és a fontosabbakról pedig hallgatnak, ennek oka az, hogy az utóbbiakról egyszerűen nincs hiteles forrásunk. A 101. vadászosztály 1944 nyarán közel 100 légigyőzelmet aratott a 15. amerikai légihadsereg kötelékei ellen húsz saját pilóta elvesztése mellett.1 Az egység elnevezése hivatalosan szeptember 1-évei változott meg 101. honvéd vadász repülő ezredre, amikor felállították a II. osztályt.2 A 101. osztály augusztus 22-án vívta utolsó légiharcát az amerikaiakkal. Két nappal később Románia átállt az ellenség oldalára és a vörös hadsereg megkezdte a versenyt a Déli-Kárpátok hágóinak a birtokáért. A szövetséges légierők tovább folytatták támadásaikat az olaj célpontok ellen, de ugyanekkor megkezdődött a közúti, vasúti és folyami közlekedés fokozódó mértékű zavarása is. Ez a szovjet és az átállt román csapatok előnyomulását volt hivatva könnyíteni. Nincs adatunk arra, hogy magyar vadászok bevetésre kerültek volna az amerikaiak ellen augusztus 22-től október elejéig. A bevetések hiánya azonban nem jelentette azt, hogy a 15. légihadsereg és a brit 205. repülődandár csökkentette tevékenységének ütemét. Éppen ellenkezőleg, a támadások gyakoribbak és hevesebbek lettek. Ezt a tényt az alábbi adatok mindenben támogatják. A légitámadások sűrűsége és a résztvevő gépek növekvő száma jól érzékelteti a szövetséges repülőkötelékek erőfeszítését. Ugyanekkor tragikus képet fest a magyarországi célok rendszeres pusztításáról, a nagyméretű károkról, katonai és polgári veszteségekről. A könnyebb áttekinthetőség kedvéért, a szövetséges légierők berepüléseit időrendben soroljuk fel a vonatkozó források megnevezésével.3 25
