Magyar Szárnyak, 1984 (13. évfolyam, 13. szám)
Repülő találkozó1984. augusztus 18-19.
Repülő találkozó 1984. augusztus 18—19. Évi közgyűlésünket az Oshawa-i Magyar Kulturházban tartottuk meg. Este ugyanott tartottuk meg bajtársi vacsoránkat családtagjaink és vendégeink társaságában. Bajsa Bandi Svájcból repült a találkozóra. (Mint légi társasági tisztviselő kedvezményes jeggyel kóborolhat a nagyvilágban.) Hefty Frici, Hollandiából az Oldtimer Rally-ról tért haza Californiába és megszakította útját Torontóban, hogy velünk lehessen. (Ő is légitársasági tisztviselő.) Meleg szeretettel üdvözöltük szeretett Frici Bátyánk érdemes utódát, ifj. Fricit. Megígérte, hogy máskor is eljön a találkozónkra. Péterdi „Dorka” Connecticutból és Szántó László és felesége Montreálból saját gépen repültek a találkozóra. Elsőizben jött el Californiából Saskőy Ferenc. Jó volt rendkívüli élményeit hallani a VKF 2. alatti szolgálati idejéről. Parányi Ferenc elsőizben jött el hozzánk. Különös örömet szerzett Ormay Józsefnek, ugyanis Parányi Ferenc volt egykori ujjonc oktatója (akit annak idején sokszor a poklok fenekére kívánt) és akivel rendkívüli jó barátságba került a háború végén a Rába Vonal „védelmében”, valamint az ausztriai hadifogság idején. Ritka vendégünk volt Pallavicini Frédi aki több esztendő után újra felkeresett bennünket. Sokszor adódott alkalom az elérzékenyülésre, amikor szemtanúi lehettünk öregedő bajtársaink örömteli viszontlátásának. Sajnos egyre többen már nem jöhetnek. Többen vannak a halottak, mint az élők. A közgyűlésen a tisztségviselők beszámoltak az évi tevékenységükről. Gondnokunk beszámolt a múzeum tárgyi anyagának a növekedéséről. Beszámolt továbbá a „Debrődy Alapról”. 80 bajtárs adakozott összesen 5121.76 kanadai dollárt. Több sokszorosított példányt tett a közgyűlés asztalaira az adakozók névsoráról és az általuk adományozott összegről. Minden adakozónak szolgáljon elégtételül, hogy a legnagyobb szükségben, szeretett bajtársunknak és elárvult családjának a segítségére lehettünk. Pénztárosunk jelentette a pénzügyi állapotokat. Elszámolását nem tudta hitelesíttetni kellő időben, de ez meg fog történni őszi vezetőségi gyűlésünkön. A Magyar Szárnyak szerkesztőjét felelősségre vonták (ketten) az egyik cikk kitétele miatt. Többen is írásban közölték rosszallásukat az egyik cikkel kapcsolatosan, amelyik a há-Czapáry Zoltán ezredes. ború végi állapotokról (menekülés, fogság) szólt. A szerkesztő kijelentette, hogy nem hajlandó cenzúrázni senki cikkét. A belső borítólapon fel van tüntetve, hogy a névvel ellátott cikkekért a cikk írója a felelős. Ekkor az előbb említett két tag felvetette a szerkesztő feletti ellenőrzés kérdését. A szerkesztő erre a közgyűléstől bizalmi szavazatot kért. A közgyűlés bizalmat szavazott meg négy negativ szavazat ellenében. Bajtársi vacsoránkon örökös díszelnökünk, Czapáry Zoltán ezredes figyelmeztetett a beszédében a legfontosabb feladatunkra: „Ne veszítsétek el a hiteteket. Fajtánkban, nemzetünkben olyan értékek vannak, amelyek átsegítettek bennünket a történelem eddigi megpróbáltatásain. Át fogjuk vészelni a jelenlegi megpróbáltatásokat is.” Vacsora után vitéz Heppes Aladár, a volt Honi Légvédelmi Vadász Ezred parancsnoka tartott történelmi előadást a magyar légtérben végbement 1944 évi légi küzdelmekről, azoknak a 40 éves évfordulója alkalmából. Statisztikai kimutatásokban, „beszélő” számokban mutatta meg a vadászrepülőinkre háruló hihetetlen feladatot. Volt úgy, hogy 32 gépünk szállt fel ezres amerikai kötelékek ellen. (Sajnos sosem volt több, mint 32 gépünk bevethető állapotban.) Érdemes volt? Kérdezte Heppes alezredes. Kérdéssel válaszolt. Érdemes volt-e Szondi várkapitánynak 150 katonájával feltartóztatni Ali basa 10,000 emberét 4 napig? „Az idők változnak, de a hősiességnek a fogalma ugyanaz marad” — mondotta. Felhőbe hanyatlott a drégelyi rom, de az „ádáz tusa napja” bevonult a magyar történelem-1
