Magyar Szárnyak, 1984 (13. évfolyam, 13. szám)

vitéz Magyarosy Sándor: Emlékirataim

Emlékirataim vitéz Magyarosy Sándor, m.kir. vezérezredes. A hadapródiskolától a vezérezredességig terjedő 40 év történetét örökítik meg az emlék­iratok 74 gépelt oldal terjedelemben. A vezér­­ezredes úr 1970-ben írta meg az emlékeit. „Katona voltam 14 éves korom óta, amikor a m.kir. nagyváradi honvéd hadapródiskolá­ba felvettek. Ottan kaptam meg a katonai nevelés alap­jait és ezeken az alapokon álltam egész katonai pályafutásom idején. Tisztesség, becsületesség, kötelességteljesí­tés, haza iránti hűség, vallásosság...” ...,,A növendékek zöme a polgári középosz­tály családjaiból került ki. (Magyarosy vezér­­ezredes édesapja állomásfőnök volt Losoncon. — Szerk.) Főnemesi családból származók nem voltak köztünk a nagyváradi hadapródiskolá­ban. Voltak közöttünk hivatásos altiszti család­ból származók, továbbá iparos, kiskereskedő és kisgazda családból származók is... Későb­bi pályafutásunk alatt nem számított a szár­mazás. Kizárólag a képesség, a tudás és a rá­termettség volt a mérvadó a legmagasabb ál­lások elérésénél.” Az első világháború alatt szolgált az orosz, a román és az olasz frontokon. 1914 szeptemberé­ben súlyosan megsebesült Rawaruszkánál, de három hónap múlva ismét szolgálatban állt. Még 1913-ban felvették az úgynevezett „Fel­sőbb Tiszti Tanfolyamra” (ami vezérkari elő­képzésnek felelt volna meg.) 1917-ben két hó­napi újabb előkészítő tanfolyam után alkal­masnak találták „alacsonyabb vezérkari szol­gálatra való beosztásra.” 1918 elején rövid ideig a Honvédelmi Minisz­tériumba nyert beosztást. Volt frontalakulata névszerint kérte az alakulathoz való visszahe­lyezését. Ez megtörtént. Az olasz fronton érte az összeomlás. 1918-ban a hazatérése után a Fegyverszüne­ti Bizottságba, majd a miskolci gyalogezred­be osztották be. Ausztriába disszidált. Innen még a román megszállás alatti Miskolcra visz­­szarendelték, azzal az utasítással, hogy szer­vezze meg a helyi katonai parancsnokságokat, amelyek a románok kivonulása után ideigle­nesen átveszik a közrendészetet. 1920. Elvégezte az egy éves vezérkari tanfo­lyamot. 1921. Magyarország Kormányzója Katonai Irodájában szolgált. 1924. Vezérkari törzstiszti vizsga, (első hely!) 1927. Vezérkar Főnöke Személyügyi Osztály, előadó. 1929—32 Hadiakadémia: hadászat és had­történelem tanár. 1932. Budapesti I. Honvéd Hadtest (akkori ne­vén vegyesdandár) vezérkari főnök he­lyettes. 1934. Vezérkari Főnök szárnysegéde. 193.? Budapesti I. Honvéd Hadtest vezérkari főnöke. 1937. Vezérkari főnök hadműveleti osztályá­nak a vezetője. 1938—40. Komáromi 2. határvadász dandár parancsnoka. 1940. Honvédelmi Minisztérium. Kiképzési csoport főnöke. 1924—44. Légügyi Főcsoport főnöke, Légierők parancsnoka. 1944. Nyugdíjas. 1944. SAS behívó. Áttelepülési Kormánybiz­tos. 1945. „Háborús bűnös”. Amerikaiak kiadják. Andrássy út 60, Markó utcai börtön, Nép­bíróság, felmentés. Szabadlábra helye­zés. Internálás, Kistarcsa. Újabb népbí­róság. 2 évi fegyház. 1948. Szabadulás, disszidálás. 1948. Kivándorlás Argentínába. 1965. Bevándorlás az Egyesült Államokba. 1972-ben 81 éves korában meghalt Cleveland­­ban. (Részlet a kézirat 69-70. oldalairól, az emig­ráció feladatáról.) ... „mentsük ami menthető: maradjunk meg magyaroknak! Ápoljuk és adjuk át gyermeke­inknek a magyar nyelvet, támogassuk a nem­zeti irodalmat, iskolázást, művészetet: tartsuk meg a régi magyar szokásokat, ünnepeljük meg nemzeti ünnepeinket, tanítsuk a magyar történelmet.” Vezérezredes úr, ezeket a célkitűzéseket szolgálja a Magyar Szárnyak. Szerkesztő. Werth Henrik vezérezredes a vezérkar fő­nöke egy napon magához hivatott és elmondot­ta, hogy nincsen megelégedve a légierőknél a fegyelemmel. Nagyon sok a fegyelmetlenség és a légi erők akkori parancsnoka Háry — nem tud rendet tartani. Werth egy nem repülőktől származó parancsnokot akar a légi erők élére kinevezni és erre engem szemelt ki. — Én jelentettem, hogy erre az állásra nem ér­zem magam alkalmasnak, mert miután nem származom a repülő fegyvernemtől, ottan so­hasem szolgáltam nem ismerem annak belső életét és így valamely fegyelmi ügynek az el­intézésénél nem tudnék helyesen, tárgyilago­san intézkedni, hanem kénytelen lennék vala­kinek a tanácsát kérni és arra hallgatni. Kér­dés, hogy helyes tanácsot kaptam-e? Ezért ja­17

Next

/
Thumbnails
Contents